| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Diplomagyár |
|
 |
Visszatérő témám, talán szakmai ártalomból kifolyólag, de úgy gondolom, napjaink e jelensége igazán megér egy misét.
|
Szinte kiszúrja az ember szemét, annyira elharapózott, és sokan még a mai napig nem fedezték fel, hogy a munkanélküliségnek létezik egy speciális, elsősorban képzett pályakezdő fiatalokat érintő változata is. Vagyis nagyon sokan csukott szemmel járnak. Mert mivel mással magyarázhatnók, hogy a szülők még ma is minden áron be akarják „kényszeríteni” közepes vagy akár rosszabb iskolai átlaggal rendelkező gyerekeiket a különböző főiskolákra, egyetemekre? Gondolják, majd szerez egy diplomát, és akkor biztosan el fog tudni helyezkedni. Hát ez nem így van. Ma már nem. Az elmúlt évtizedben ugyanis annyi lett a diplomával rendelkező fiatal, hogy már Dunát lehetne velük rekeszteni. A néhány éve még hatalmas presztízsű, sikerszakmának számító közgazdasági, illetve jogi területeken már nem lehet elhelyezkedni, a piac megtelt. Ennek ellenére a főiskolák és egyetemek még mindig ontják magukból az ilyen végzettségű diákokat, akik nagy reményekkel indulnak a nagybetűs életbe, és sorra érik őket a kudarcok az álláspályázatok során. Sajnos legtöbbjük kénytelen alacsony fizetésért, a szakmától sokszor eléggé távol eső munkakörben elhelyezkedni. Ma már a diplomások többsége olyan pozíciókban dolgozik, ahol a múlt rendszerben az érettségizettek helyezkedtek el. Egy érettségi ma már semmit nem ér, de még annál is kevesebbet, bár a diploma sem túl sokat, hiszen a felsőoktatás felhígulásával elég alacsony tudásszinttel lehet felsőfokú képesítést szerezni. Az iskolák fizetősek, aki kibírja a tandíjat (ami 70.000 Ft-tól 500.000-ig terjedhet szemeszterenként), az gyakorlatilag már meg is vásárolta a diplomáját, hiszen költségtérítéses képzésben részt vevő hallgatókat nem nagyon buktatnak meg. Nem érdeke ugyanis az iskolának. Ez gyakorlatilag oda vezet, hogy azok diplomája is elértéktelenedik, akik anno szorgalommal és véres verítékkel szerezték azt meg.
Ezt követően gyakorlatilag nulla tapasztalattal, és minden szakmai felkészültség nélkül odaülnek velem szemben az interjú asztalhoz, majd közlik a fizetési igényeiket, amely akkora összeg, hogy erősen kapaszkodnom kell a székemben, nehogy leessek róla. Ugyanis én a közel évtizedes tapasztalatommal nem keresek annyit! S ha mondok egy reálisabb összeget, akkor a szokásos válasz: „ugyan ne vicceljen már”! Mindehhez még hozzátenném azt, hogy rendszerint (késéssel) beesnek az interjúra otthoni, vagy hétköznapi öltözetben, melegítőben, farmerben, stb., nem tudnak rendesen kezet fogni, bemutatkozni, nem ismerik az illemet, és olyan (közhelyszámba menő) sablonkérdésre sem tudnak mit válaszolni, hogy mik az erősségei, illetve gyengeségei. Aztán a képembe van mondva, hogy viccelek a bérjavaslattal. A kulisszák mögé látva sajnos így is azt tapasztalom, hogy borzasztó egyenlőtlenségek és igazságtalanságok vannak a dolgozók bérei körül még egy adott cégen belül is. Ugyanabban a pozícióban dolgozó, azonos végzettségű és tapasztalatú munkavállalók bérei között akár bruttó százezer forintos (vagy akár a kétszerese) eltérés is lehet. Miből kifolyólag? Jól tudta eladni magát, valakinek az ismerőse, netán a cég vezetősége rosszul mérte fel a munkakör piaci értékét. Ha igazán szigorú személyzetis lennék, akkor alig akadna ember, akit felvételre javasolnék a pályakezdő fiatalok közül. Természetesen nem a munkatapasztalat hiánya a kritikus az esetükben, hanem sokkal inkább a nyelvtudásé, illetve a világ dolgaival kapcsolatos abszolút tájékozatlanságé. Még mindez megbocsátható lenne, ha tudná az a fiatal, hogy mihez akar kezdeni, mit is szeretne a cégnél csinálni, mivelhogy egy ilyen kérdést is fel szoktam nekik tenni. Általában sejtelmük sincs róla. Leginkább semmit, de azt jó magas fizetésért. Természetesen most eltekintünk azoktól a ritka kivételektől, akik egészen kiforrott személyiséggel, kész tervekkel, ambíciókkal, és hatalmas tettrekészséggel jönnek, és minderről bizonyságot is tesznek. Olyan jó néha olyan lelkes fiatallal találkozni, aki dolgozni szeretne, és első kérdése történetesen nem az, hogy „itt mennyit lehet keresni”? Én úgy gondolom, és véleményemmel talán nem vagyok egyedül, hogy először tapasztalatot kellene gyűjteni, valamit le kellene tenni az asztalra, és aztán lehet jönni a bérigényekkel. Három hónapig (gyakorlatilag a próbaidő) egy pályakezdő semmi hasznot nem hajt a cégnek, csak költség és időveszteség, hiszen be kell tanítani. Vannak országok, ahol erre az időszakra még bér sem jár. Nálunk szerencsére (?) vajszívűbbek voltak a törvényalkotók, normális munkaszerződés esetén ezt nem tették lehetővé. Tehát a jelenség másik oldala, hogy a piacon azonos diplomával rendelkező, de felkészületlen, ugyanakkor irreális igényekkel rendelkező pályakezdők tömegei állnak, mint munkakeresők.
A jelenség harmadik jellemzője, hogy a legtöbben csupa jól csengő névvel ellátott, de semmitmondó, hasznavehetetlen diplomával rendelkeznek. Ilyenek például a tanító-művelődésszervező, jogasszisztens, műszaki menedzser, diplomata, gazdasági informatikus, nemzetközi kommunikáció, PR, Európai Uniós,… sorolhatnám fantázianevű szakok. Ezek a fakultások rendszerint arról szólnak, hogy egy félévben temérdek tantárgyat leadnak, de rendkívül felületesen, amiből a diák csak levizsgázik, de semmi a gyakorlatban ténylegesen hasznosítható tudást nem szerez általa. A felsőoktatás mindig kreál újabb és újabb szakokat, amelyeket rendszerint úgy harangoznak be, hogy a jövőben mennyi ilyen végzettségű emberre lesz majd szükség, és ezt meg is tudják indokolni, rövid ideig természetesen borzasztóan felkapottak és divatosak ezek a szakirányok, aztán a végén mindig kiderül, hogy a piacnak egyáltalán nincs ilyen munkaerőre szüksége. Felesleges pénzkidobás és időpazarlás volt az egész. Persze a főiskolák, egyetemek bevételhez jutnak, nekik érdekük mindenféle marketingstratégiát bevetni a cél érdekében. Az államnak is jó valahol, mert a fiatal még évekig tanul a szülei pénzén, tehát addig sem rontja a foglalkoztatottsági statisztikákat.
Nem bírok rájönni, miért érdeke egy országnak, hogy tömegtermelje a diplomásokat, miközben a jó szakmunkásokból hiány van a piacon, és verseny híján lassan már csillagászati összegeket kérnek el egy-egy szolgáltatásért. (pl. vízvezeték-szerelő) De nem csak a vállalkozókra gondolok, hanem céges alkalmazásában álló bizonyos hiányszakmákra is, mint pl. a szerszámkészítő szakmunkás, aki manapság a 300-350.000 Ft-os bruttó bért is megkeresi. A diplomások nagy része ennél jóval kevesebb pénzért kénytelen munkát vállalni!!! Miért nem látják be a szülők, akik a gyermekeik pályáját egyengetik, igazgatják, hogy hasznosítható tudást kell a kezükbe adni, nem papírokat! Még néhány év, és ezutóbbi legfeljebb a hátsó fertály kitörlésére lesz alkalmas. Természetesen itt most nem arra agitálok, hogy legyenek tanulatlanok az emberek, csakis arra, hogy először biztosítsák be a megélhetésüket egy a piacon jól keresett szakmával, és amellett képezzék tovább magukat abban az irányban, amely igazából érdekli őket. Kevesen tehetik ugyanis azt meg, hogy a hobbijuk legyen a hivatásuk, ami egyben a megélhetést is jelenti számukra. Ehhez ugyanis célirányos elkötelezettség kell kezdve már a gyermekkortól! De ritka szerencsés az olyan, aki már olyan fiatalon tudja, mi is szeretne lenni, és ehhez tartja magát egész életen keresztül. A leggyakoribb manapság az, hogy mindennemű érdeklődés nélkül iratkoznak be főiskolákra és egyetemekre a diákok, csak hogy elmondhassák, nekik diplomájuk van. Pedig ma már ez nem olyan nagy szám. Bárkinek lehet. Hangsúlyozom, a papír nem számít, illetve nem a papír számít, bár még sokan mindig ebben a tévhitben élnek.
|
Ideje: Július 22, péntek, 08:09:35 - Audrey
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Diplomagyár" | Belépés/Regisztráció | 19 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Diplomagyár (Pontok: 1)
- LunaPiena Ideje: Július 22, péntek, 08:50:08
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Tökéletesen igazad van. Csak valahol úgyérzem a munkaadók is hibásak. Ha megnézem a napilapokban meghirdetett állásokat, amihez régen elég volt egy érettségi, ahhoz most felsőfokú végzettség a feltétel, ugyanez áll a régebben szakmunkás vizsgával betölthető munkahelyekre is, itt érettségi a feltétel. Szerintem (is) a gyakorlati tudást kellene preferálni, mert a sok papír semmit sem ér, ha nincs mögötte valós tudás. |
|
|
|
|
|
Re: Diplomagyár (Pontok: 1)
- zanzaa Ideje: Július 22, péntek, 08:59:16
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Audrey! A családban a hat unoka közül én vagyok az egyetlen, akinek nincs diplomája. Ettől nem érzem kevesebbnek magam, és ha lenne, attól nem lennék több. A cím, amit írásodnak adtál, tökéletesen megfelel a valóságnak, papírgyár, diplomagyár, ami itt működik, fel kellene mérni a piacot és ahhoz igazítani a képzéseket. Én is úgy gondolom, hogy amikor valaki elmegy valahová dolgozni, nem a papírját nézik, hanem a gyakorlatot. Számomra az összes eddigi között a "legcsúcsabb" álláshirdetés az volt, amikor az Auchan keresett pék-managert és hentes-managert. Az meg mi? A pék tudjon sütni, a hentes pedig darabolja szét a szerencsétlen malacot... Nevetséges. És ez nem vezet sehová. |
|
|
|
|
|
Re: Diplomagyár (Pontok: 1)
- Anna1955 (angyaligirl@freemail.hu) Ideje: Július 22, péntek, 09:46:11
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Írásoddal csak részben tudok egyetérteni. Ma az országban sajnos a szakmunkásképzés a béka feneke alá süllyedt. Nem azért mert nem akarnak a gyerekek szakmát. Hanem mert a gyakorlati oktatásukat senki nem vállalja. Aki vállalja az hatalmas pénzt kér érte ( a szülőtől) és ezért még csak nem is érzi kötelességének, hogy tanítsa. Lehet hogy az első év a reggeli beszerzésével, söprögetéssel, postára rohangálással telik el. Próbálja a fiatal ezt szóvá tenni, na abban nem lesz köszönet, mert akkor bizonyítványa bizony sose lesz. Hova tovább amit megtanulnak, azt úgy kell ellesegetni nekik. De ez csak az egyik oldal. A másik, hogy a fiatal bekerül pld. a Műszaki egyetemre. Ott nagyon kemény munka árán öt hat évig izzad, nem keres semmit, sőt inkább a tanulás bár ingyenes de sokba van. Kap gyomorfekélyt, magasvérnyomást, de végez. Utánna arra kényszerül 25 évesen, hogy elhelyeszkedjen 100 ezer Ft-ért, mert aki nem tanult, hanem elhelyezkedett rögtön az éretségi után, már többet keres és estin a nevezett fizetős iskolába, melyet a cég fizet, mert leírhatja az adóból, könnyűszerrel megszerez egy papírt. Tudása tizede sincs annak mint aki nappalin végig gürcölte az egészet, de ez ki a csodát érdekel, hiszen ugye gyakorlat teszi a mestert. Azért nem minden esetben.... Örülök, hogy írtál erről a témáról kedves Audrey. |
|
|
|
|
|
Re: Diplomagyár (Pontok: 1)
- Bogika Ideje: Július 22, péntek, 10:11:45
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | A munkanélküliek átképzése is megérne egy misét. Állam bácsinak sok pénze van, olyasmit tanulnak a munkanélküliek, amiben nem tudnak elhelyezkedni. Úgy szervezik a tanfolyamokat, hogy ígérik, mindenki el tud helyezkedni, mert hiányszakma, amit tanulnak, és menet közben derül ki, hogy nem így van. Persze egy iskolában sok mindent megtanul az ember, aminek az életben is hasznát veszi, sokszor a sorok között többet tanul. Tehát egyik iskola sem haszontalan ebből a szempontból. Nem tudom, egy állásinterjúnál mi számít többet: a magabiztosság és rátermettség, vagy a kinézet és a gyerekszám. Az az érzésem, inkább az utóbbi. |
|
|
|
|
|
Re: Diplomagyár (Pontok: 1)
- mango Ideje: Július 22, péntek, 10:13:05
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Finoman indulatos írásodat megértem: igazad van, nem a papír számít, - mégis a lehető legelőször valóban a papírt kérik, ha egy fiatal állásra jelentkezik...Egy egyszerű asszisztensi álláshoz folyékony angol vagy más nyelvtudás, a PC legmagasabb színtű felhasználói ismerete kell, és legtöbb "jó", komolyabb helyen az önéletrajzot angol és magyar nyelven kérik. És ez csak a kezdet. Hihetetlen sok dolognak kell megfelelnie a ma elhelyezkedni kívánó fiatalnak, - az öregebbekről, életük derekán lévőkről aztán már ne is beszéljünk...LEHETETLEN 40 éves kor után álláshoz jutni...
Amiben igazad van: nem diplomásakat kell csak "gyártani". Kell a jó szakmunkás is. De mutass egy fiatalt, aki arról ábrándozik, hogy "ÉN ács-állványozó szeretnék lenni..."
Kételű és nagyon komoly probléma amit felvetsz, - valóban megér egy misét... |
|
|
|
|
|
Re: Diplomagyár (Pontok: 1)
- csingi Ideje: Július 22, péntek, 11:04:40
(Adatok | Üzenet küldése) | | Egyetértek a hozzászólókkal. Jól el van szúrva az egész munkaerőpiac. :( |
|
|
|
|
|
|
