[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.



Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!



Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár
Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161
Most jelen:
Látogató: 258
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 258
Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.
Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő
cheap cigarettes sorry.
Szép halál


— vitairat —
Bár még életem delén, sikereim csúcspontján vagyok, s úgy érzem enyém a világ, mégis néha borzongva fut át rajtam az elmúlás gondolata.


Viszolyogva gondolok arra, hogy aszott csontvázként, bűzlő, rothadó sejttömegként kell iszonyú szenvedések árán kimúlnom ebből a földi világból. Elutasítom az ilyen halált. Nem utasítom azonban el a természetes, az emberi kor végső határán jövő megváltó elszenderülést, a klasszikusan szép halált, mert természetes.
Lázadok azonban a rák, az AIDS és még más gyógyíthatatlan betegség, akár az Alzheimer kór által eleve halálra ítéltetés megváltozhatatlan tényét nem elfogadók, az ezt tagadók, az önámítás és a nyilvánvalóan menthetetlen szellemi és fizikai roncs akarata ellenére való életben tartása ellen.
Az orvos kötelessége az életben tartás és a szenvedés megkönnyítése, csillapítása. Ezt elismerem, de nem mindenáron, akár a kór által halálra ítéltetett akarata ellenére, vagy tudatának beszűkülése, öntudatlan állapota miatti életben tartása ellen.
Kegyetlen és megalázó dolognak tartom, amikor a teljesen magatehetetlen embert csövekre és gépekre kapcsolva hosszú ideig életben tartják álhumanizmusból, számításból, anyagi haszonszerzés reményében. Felháborítónak tartom, amikor bekómázott, szellemileg kihunyt egyéneket tartanak életben éveken, évtizedeken keresztül! Miért? Mi értelme ennek?
Elszomorító látvány a halálba indulók kórterme, az elfekvők látványa. Nem gondolnak bele az élők, hogy milyen lelki válságot, lelki szenvedést okoznak annak a gyógyíthatatlan betegnek, akit a halálba induló páriák közé löknek, várni a halált.
Én emberhez méltóan akarok meghalni. Engedtessék meg nekem, felnőtt embernek, hogy önmagam válasszam meg élettől való megválásom időpontját és módját. Engedjék meg nekem, hogy úgy haljak meg, hogy jó szívvel, s ne borzongva idézzék fel arcomat, ha nevem megemlítik társalgás közben. Engedjék meg nekem, hogy ha tudom, s nem hazudnak szemembe az orvosok, s megmondják: uram Önnek van még 3 hónapja, elrendezzem magam körül kis világomat. Elbúcsúzzam szeretteimtől, a földtől, a virágoktól, a naptól, kedves cicámtól, madaramtól, kutyámtól... Engedjék ezt meg nekem!
Nem kérek sokat, csak azt, ami egy embernek kijár. Nem követelek kincseket, palotát, uralmat mások felett. Azt kérem csupán, hogy engedjenek, ha eljő az ideje, méltóan, ünnepélyesen meghalni.
Úgy képzelem el majd a halálom, hogy magam köré gyűjtve egy utolsó beszélgetésre állataimat, egy utolsó meghitt ünnepséggel elbúcsúzva mindenkitől, elrendezve földi dolgaimat, lélekben megnyugodva búcsúzunk el. Készüljön erről fotó, videó, és aztán hagyjanak magamra. És ekkor bevehessem az elizium pirulát, s békésen álomra hajtsam fejemet, mint máskor is tettem... S reggel már máshol ébredek, fenn a kék levegőégben, s boldog mosollyal szemlélem ezt a vergődő világot.
Ez az akaratom. És milyen jogon tart rám igényt egy állam a fogantatásom pillanatától, mint gazda a kisborjúra. Nem elég, hogy hasznot hajtok születésemmel az orvosoknak, munkámmal az államnak, háborúban vágóhídra hajtanak valamilyen eszme nevével, s parancsára, még a halálomból is más parancsoljon, más húzzon hasznot testem élőhalottként feloszlásából...
Nem akarok gépeken, csövekkel orromban, karomban, fülemben vegetálni!
Én elhiszem azt, hogy a sok drága eszköznek amortizálódni kell, az intenzív akkor hozza a legtöbb hasznot, ha teli van, az orvosoknak is jobb, ha minél több a privát beteg, hiszen ez a kenyerük...
De könyörgöm, egy testem van és egy lelkem! Hagyják azt meg nekem. Ne vegye el testemet intézmény, lelkemet az egyház.
Könyörgöm, hagyjanak méltóságom teljében meghalni!
Mindezeket egy könyv kapcsán írtam le. Az egész világon hódít Derek Humphry Eltávozás c. könyve. Ebben az önként választott halálról ír.
"– Azt akarom kifejteni: törődj, másokkal s távozz úgy, hogy vigyázol a saját éltedre, és mások érzelmeire –" mondja Humphry. Egy 1990-es Gallup intézeti felmérés szerint az amerikaiaknak 84 %-a azt vallja, hogy ha nem lenne remény, akkor ragaszkodnának ahhoz, hogy hagyják abba a kezelést.
Valószínűleg Washington államban törvényesítik az eutanáziát. Élő végrendeletet lehet hozni a család, ügyvéd és orvos jelenlétében arra az esetre, ha már nem tudjuk megmondani, hogy mit akarunk. Megszabhatjuk, hogy kapcsolják ki az életben tartó gépeket, vagy pedig más módon vessenek véget a földi létnek.
Egészségügyi megbízottként: Kijelölhető egy barát vagy családtag, aki helyettünk intézkedik.
Igen, a világ több országában már foglalkoznak evvel a témával. Addig rabszolgák vagyunk, tárgybábu, hús és vér az állam és az orvosok kezében, amíg nem történik meg az ember felszabadítása.
Ideje: Augusztus 01, hétfő, 06:36:54 - bogumil

 
 Nyomtatható változat Nyomtatható változat  Küldd el levélben! Küldd el levélben!
Vissza Rovathoz

Életünk napjaink

"Szép halál" | Belépés/Regisztráció | 8 hozzászólás | Search Discussion
Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért.

Névtelenül nem lehet hozzászólni, kérjük regisztrálj

Re: Szép halál (Pontok: 1)
- mango Ideje: Augusztus 01, hétfő, 10:56:38
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Teljesen egyet tudok veled ebben érteni.
Pontosan így gondolom én is: azzal a picike (?) különbséggel, hogy engem fikarcnyit sem izgat a mozgatórugója ennek az egésznek: hogy valóban haszna lenne-e az intenzív osztálynak az ott elfekvő betegekből? ALIGHA.
...de ez engem, - ha meg akarok halni, - nem is érdekel.
Akkor csak az érdekel, hogy HAGYJANAK MÉLTÓSÁGGAL MEGHALNI AKKOR, AMIKOR AZT ÉN AKAROM.
Egész életemben a családomnak, a gyerekeimnek éltem.
Az életben egyszer akarok ÖNZŐ lenni.
De ezt engedjék meg nekem, és ne akadályozza meg senki.
Komoly és súlyos téma.
Érdemes róla beszélni.

üdvözöl

mango

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.36 Seconds