| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Egy megrendítő dolog miatt jutott eszembe a téma a félelmeinkről. |
Az ember már gyermek korában sok félelmet él át, félünk a betegségektől a mesékben az ördögtől és az ismeretlen dolgoktól.
Később az óvodában félünk a nagyobb társainktól, akik elveszik a játékainkat és az uzsonnánkat, csak azért mert erősebbek.
Mikor felnőttek leszünk, félünk magunktól, mert nem merünk sok dolgot véghezvinni, vagy éppen nem merünk olyan dologba belevágni, aminek a végkimenetét nem tudjuk megjósolni.
Félünk a világ csodáitól, mert nem ismerjük őket, és nem akarunk hinni csak a szemünknek.
Félünk a betegségektől, mert az életre készítenek fel bennünket, a halálra nem, pedig a halál is az élet velejárója.
Félünk mikor a gyerekeink, megszületnek, feltudjuk –e nevelni őket, meg tudunk –e mindent adni nekik azokat a dolgokat, amik a mi életünkből kimaradtak vagy bennünket elkerültek.
Félünk, mikor kirepülnek a családi fészek melegéből, vajon megállnak a maguk lábán?
Félünk, mikor elérkezünk abba a korba mikor már az ember a biztonságra, törekedik minden téren.
Vajon megérjük, a nyugdíjkorhatárt?
Félünk, megtudunk –e élni a nyugdíjunkból, és tudunk e biztos öregkort biztosítani magunknak.
Félünk a haláltól, pedig nem tudjuk mi is vár ránk, mikor eltávozunk az élők sorából.
Létezik kegyes halál? Van az embernek joga a saját életétől megválni, azért mert fél, attól hogy a szenvedései a szerettei szemeláttára teszik védtelenné?
Hagyjuk a testet szenvedni hagy, menjen a maga útján a visszafordíthatatlan felé?
Félünk szeretteink szeme láttára meghalni, pedig nem tudhatjuk ők vajon magunkra, akarnak –e hagyni a végső nagy út előtt.
Félünk a magunk félelmeinktől.
|
Ideje: Augusztus 08, hétfő, 21:43:07 - papaya
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Félelmeink" | Belépés/Regisztráció | 8 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Félelmeink (Pontok: 1)
- bogumil Ideje: Augusztus 08, hétfő, 22:05:16
(Adatok | Üzenet küldése) | | Nagyon jól felsorakoztattad félelmeinket.És a legjobb a blikfangos befejezés: félünk a félelmeinktől.örök igazságokat mondtál ki . Bogi. |
|
|
|
|
|
Re: Félelmeink (Pontok: 1)
- mango Ideje: Augusztus 08, hétfő, 23:59:07
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Ez a téma most nagyon "trendi" itt, - de a "félünk a félelmeinktől" tényleg frappáns.
..és valóban félünk... |
|
|
|
|
|
Re: Félelmeink (Pontok: 1)
- Atlantiszi Ideje: Augusztus 09, kedd, 14:37:26
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Így igaz. Mindig "kitalálunk" magunknak félnivalókat. Nagyon jól összeszedted, érdekes az is, hogy melyik életkorunkban, miért aggódunk.
És az is, hogy mikor, ki éppen mitől fél, vagy miért nő benne az aggodalom. Ez általában isjellemző, mindenkire, de, ha mondjuk valakinek az életét az szerint elemeznénk élete végeztével, hogy mikor mitől félt, csupán a félelmeinek ismeretében elénk tárulna, nem csak az élete folyása, de személyiségének alakulása is. Mert a félelmeink, mi magunk vagyunk. |
|
|
|
|
|
Re: Félelmeink (Pontok: 1)
- Anna1955 (angyaligirl@freemail.hu) Ideje: Augusztus 11, csütörtök, 12:51:25
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Kedves Papaya
Írásod nagyon igaz. Nem tudok elképzelni olyan embert aki soha semmitől nem félt és nem fél. Talán ha van olyan ember, az tökéletesen érzéketlen robot. Szerintem a félelmeink pont a szeretet érzéséből fakadnak, és minél szeretőbb szíve van valakinek annál nagyobbak a félelmei. De ettől igazi ember az ember. Szerintem.
Üdv. Angyaligirl |
|
|
|
|
|
|
