| Küzdőtér |
|
|
|
 |
A kizökkent idő meséi 5. - Első műszak |
|
 |
Néhány napja dolgozik csak a csempegyár laboratóriumában, de már összesúgnak mögötte az asszonyok... |
...A csomagológépek mögül lesik, állukkal böködnek feléje, kirobbanó visítással nevetnek.
A lány kamaszos-félszegen megy el a gépsor mellett. Nem néz rájuk. Tudja: az ő életét szövögetik ott, a raklapok rejtekében, kivarrják mindenféle szállal, arannyal, szürke cérnával, véres fonállal... Nyál csillan a suttogó szájzugokban, belemelegednek a játékba, lekerül fejükről a kendő.
A futószalagon torlódik az anyag. Csörömpölve potyog a betonra az égetett csempe. Leáll a gépsor, villog az üzemzavart jelző lámpa.
– Mi van...?! – integet a csarnok túlsó végéről a műszakvezető. Alakja eltorzul a kemencékből tóduló forró levegőben: lebeg, megnyúlik, majd mintha összeroskadna. Visszaintenek neki:
– Semmi baj..! – és felsöpörnek, újraindítják a szalagot. A lány eltűnt a szemük elől: bement a mosdóba.
A raktáros is kint van. A targoncásokkal beszélget. Ráérnek. A csomagoló sor ma már négyszer állt le, kevés a kész anyag, korai még begyújtani a fóliázót. A targoncákra könyökölnek, fél lábbal a kerékre hágnak, feszülő ülepű nadrágban, emberes pózban. Csuklóikon karórák fémszíja villan. Soká lesz még két óra...
Lábujjhegyen lép ki a lány a mosdóból: tócsa lehet ott benn. Merev gerinccel jön. A férfiak mind feléje fordulnak, arcvonásaik átrendeződnek. Kihívóan nézik, a bagzó állatok rezgő tekintetével. Somolyognak, csücsörítenek. Tudnak ők mindent az ilyen kócos kis csibékről: tudják, mi kell ezeknek... A lány lerázza kezéről a csapvizet, nem néz rájuk. Fátyolként lebeg körülötte a mosdó klórszaga. Az emberek egymást lökdösik, füttyögetnek, sziszegnek. Karnyújtásnyira ringanak el előttük az almányi mellek. Mohón szippantanak a köpenyen át is látszó bugyi képzelt párájából, húnyt szemmel játsszák el egymásnak, gondolatuk most éppen hol matat. Felnyitják, szétfeszítik a lányt, hogy szürcsölhessenek belőle, hörbölhessenek egy csészényi édes sziromvizet, egy kortynyi pezsgető álmot... A targoncás a nadrágjához kap elöl, megmarkolja, gyömöszöli, felvonít... A lány nem hallja: becsukta már maga mögött a laboratórium ajtaját.
Színét veszti a levegő. Akárha parancsszóra, a férfiak kurtán, elcsuklón felnevetnek. Elnéznek azután egymás mellett. Óráikra pillantgatnak. Hallgatnak.
|
Ideje: Augusztus 12, péntek, 07:53:41 - stevew
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "A kizökkent idő meséi 5. - Első műszak" | Belépés/Regisztráció | 3 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: A kizökkent idő meséi 5. - Első műszak (Pontok: 1)
- Netelka Ideje: Augusztus 12, péntek, 08:26:14
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Újra remek, láttató sorokat olvashattam tőled. Jellemző pillanatot ragadtál ki ebből a miliőből. Szinte láttam a lány fejében elsuhanó gondolatokat, míg a mosdótól eljut a laborig. Nagyon tetszett. |
|
|
|
|
|
Re: A kizökkent idő meséi 5. - Első műszak (Pontok: 1)
- csizi Ideje: Augusztus 13, szombat, 06:22:18
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Tényleg kimagaslóan jól tudsz írni. |
|
|
|
|
|
Re: A kizökkent idő meséi 5. - Első műszak (Pontok: 1)
- Maurice (maurice@maurice.net.hu) Ideje: Augusztus 13, szombat, 22:56:18
(Adatok | Üzenet küldése) | Megragadott ez a shakespeare-i cím, vajon, mit rejthetnek ezek a történetek. Nagyon jó írást olvashattam, s tökéletes a cím és a történet egyensúlya.
A "hörbölhessenek" kifejezés némi fejvakarásra adhat okot, de érdekes bizonyítéka lehet egy különös nyelvelméleti kérdésnak. |
|
|
|
|
|
|
