| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Szerelem a járdán |
|
 |
Biztos nem hisznek nekem, én akkor is esküszöm rá, ilyen párost még maguk se láttak, ...
|
... bár maguk talán - már koruknál fogva is - jóval több furcsának vélt kapcsolat fölött csodálkozhattak el, mint én, aki alig láttam valamit a világból; láttak már kutyát macskával, talán még elefántba szerelmes egérrel is találkoztak, vagy mit tudom én, de hogy ilyenre a maguk tapasztalatában sem volt még példa, arra mérget veszek. Mert ez a páros aztán túltett mindenen.
Sokszor hallottam már, sőt, mit ne mondjak, naponta hallani, hogy az ellentétek vonzzák egymást, talán van is ennek valami alapja, mert hiszen én is láttam már botra támaszkodó öregurat szerelmet mímelő széplány társaságában, meg jóvágású, fiatal daliát, ráncos arcú, hüllőbőrű, kikent-kifent vénasszonnyal, hogy mást ne mondjak, enyelegni, de - és ezt nyilván nem kell maguknak hangsúlyoznom - ott a pénz játszotta a főszerepet, mint ahogy életünk színpadán mindig a pénz áll reflektorfényben.
Ezek azonban minden képzeletet felülmúltak.
Az a lány - nem is tudom nevezzem-e nőnek inkább, de maradjon lány -, szóval az a lány olyan volt, mint egy megelevenedett porcelánfigura, de nem ám az a semmiképű, merev porcelánbaba, hanem a csivitelő, ingerkedő, vidámabb fajtából. Éppúgy lehetett tizenhat, mint huszonhat éves, ránctalan, - na persze, hogy ránctalan! -, hófehér arcú, tudják milyenre gondolok, aki mellett nem lehet elmenni, hogy az ember meg ne simogatná életre csodálkozó, mosolygós pofikáját, jaj de hercig baba! s teszi ezt nem a szülők felvidítására, hanem mert tényleg olyan irigylésreméltó orcája van. Nos, hát ez ilyen volt.
Alacsony és vékony, törékeny kacsókkal és tipegő lábakkal, mint - ahogy én képzelem el - a japán gésák, akik napsugár mosolyukkal lábujjhegyen körbetáncolják a férfiembert. Csakhogy ez nem volt hangtalan, sokkal inkább egy folytonosan csicsergő, szemtelen madárka, akit legszívesebben agyoncsapna a magamfajta, ha volna szíve hozzá, merthogy idegesítő ugyan, de mégis oly édesen trillázó és olyan ártatlanul parányi. Szőke volt az istenadta, mint az érett búzatábla, s valahányszor nyílt a repülőtér várótermének önműködő ajtaja, a légáramlás belekapott a hajába, lebegtette, mint szél a felkapott szalmaszálat. Ártatlan, csodálkozó kék szeme volt, szikrázó csillogással, aki belenézett nem tudta megmondani, tényleg ámuldozik-e, vagy csak a bolondját járatja mindenkivel.
És ez az életrekelt viaszbaba úgy ágaskodott, csimpaszkodott arra a behemót fekete medvére, mintha csiripelésével akarná levenni a lábáról, mintha kaptárból lopott mézzel kedveskedne neki.
A néger gyerek - vagy három fejjel magasabb a lánynál és terebélyes, mint egy gumókkal tűzdelt évszázados fa, mit ne mondjak, éppen olyan mozgású is, egy tornádó sem tudta volna kimozdítani helyéből -, szóval az a néger gyerek meg csak állt bamba vigyorral a képén, ébenfekete serte hajával, amely úgy nézett ki, mint egy leégett, elszenesedett erdő maradványa. Hogy nagy darab volt, még csak hagyján, de elhízott és lomha, valahányszor megemelte vaskos karját, mintha nehézkes daru nyújtózna csigalassúsággal az ég felé, beesteledvén, mire megemeli terhét. Szerencse, hogy karját így engedte lefelé is, máskülönben még kárt tesz abban a csöppségben.
Méghogy én néztem őket? Hát még mások!
A fekete gyerek - megjegyzem ő sem lehetett húszegynéhány évesnél több - legalább két farmernadrágba dugta fatörzsnyi lábait, mert egy nadrág csak nem lötyögött volna ennyire, maszatos fehér trikót viselt, tán abból is kettőt összevarrva, úgy nézett ki, akár egy csúnya szobor, amit valaki kapkodva letakart, ne szégyenkezzen senki sem miatta.
Mondtam már - és ezt maguk sem vonhatják kétségbe - az ilyen, minden esztétikai formával szöges ellentétban álló kapcsolatoknál mindig a pénz dominál, mert hiszen nagyok sok ember létezik e földön, aki jó ízlésének és jobb belátásának fittyet hányva, enged a pénz hatalmának, de kérdem én - és körülöttem másokban is felmerült ez a gondolat -, ha a vagyon (mert téves volna ez esetben puszta jómódról beszélni) külsőségekben is megnyilvánul, akkor nem történt-e itt valami tévedés.
Mondhatnám persze, hogy a nagy vagyon velejárója az extrém viselkedés, és ez a böhöm nagy fekete gyerek az álruhába öltözött királyfi szerepét vállalta magára, aki ahelyett, hogy maga bújt volna valamiféle tisztességes öltözékbe, inkább a babáját ruházta fel drága selyemmel, alakjához illően piciny gyémánt fülbevalóval, olasz gyíkbőr cipővel. Mert ilyen is van.
Az a törékeny lány meg nyilván hálálkodott.
Láttam egy középkorú férfit, aki megtorpant mögöttük és irigykedve nézte azt a dromedárt, amint éppen lehajtja görögdinnye nagyságú fejét, hogy azok a vékony, bársonyos tapintású ujjak végigszánthassanak arcának ragyáin, a csivitelő hang bódítóan szép szavakat suttoghasson lapát fülébe, amitől eltátja vastag száját, hogy aztán felemelje fejét, és úgy tekintsen körbe, mint egy hódító hadvezér, akinek - íme! - lába elé omlik az egész világ.
Láttam hölgyet, aki rosszallóan csóválta kobakját, éppen, hogy hangot nem adott lesújtó véleményének, amikor az a pöttöm szépség odahajtotta fejét a fekete fiú hordónyi hasára, mint aki elvakult szerelmében egy éhes gyomor korgásáról is azt hiszi, felajzott szív heves dobogása.
Én magam is álmélkodtam, mert ugyan tudom én jól, hogy a szerelem vak, de hogy tapintása se legyen, az már aligha hihető. Persze lehet, hogy belőlem is csak az irigység beszél.
Nem mondhatnám, hogy fényes nappal több tucat ember szemeláttára össze voltak tapadva, mert csak az a lány tapadt a drabális négerre, mintha sohasem akarná elereszetni; incselkedett vele, mint kiscica a hatalmas gombolyaggal. A behemót meg szemmel láthatón élvezte ezt. Már hogyne élvezte volna! Olykor még a szemét is lehúnyta, talán mert csukott szemmel hihetőbb az ábránd, talán mert maga sem hitte miben van része, s félt, ha felnyitja szemét, odalesz a gyönyörű álom.
Elmondanám maguknak, az ő helyében én sem nyitottam volna ki a szemem.
Aztán egy Lamborghini húzott a járda mellé, tűzvörös, kecsesen sikló járgány, olyan - azt hiszem ezt is tudják -, amelyikből csak kettőt-hármat gyártanak évente, megrendelésre, megszámlálhatatlanul sok pénzért. Egy idősebb úr szállt ki a négy keréken guruló ékszerdobozból. Galambszürke öltönyt viselt, hozzá - vagy inkább a tűzvörös gépcsodához - illő selyemnyakkendőt makulátlanul hófehér inge fölött.
A csomagtartó ajtaja felpattant, az apró szépség egy világot hódító mosollyal levált a négerről, aki súlyát és termetét meghazudtoló fürgeséggel nyúlt a bőröndök után. Ereje volt, azt meg kell hagyni, mert úgy emelte a két nehéz bőröndöt, mintha üres kézitáskák lennének.
A kisasszony csókot dobott a nagy meláknak, és az a mamlasz még csak nem is a távolodó autó után nézett, hanem csak állt ott kővé meredve, üres markát bámulta hitetlenül.
Megjegyzés: Bányai Tamás
Szerelem a járdán
|
Ideje: Augusztus 12, péntek, 08:12:21 - thomba
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Szerelem a járdán" | Belépés/Regisztráció | 7 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Szerelem a járdán (Pontok: 1)
- bogumil Ideje: Augusztus 12, péntek, 09:31:37
(Adatok | Üzenet küldése) | | Érdekes történet,jó csattanója van. |
|
|
|
|
|
Re: Szerelem a járdán (Pontok: 1)
- Netelka Ideje: Augusztus 12, péntek, 09:46:45
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | :) Na igen, nem minden az, aminek látszik, a pénznek meg nincs szaga, de időnként Lamborghinivel jár :)))
Tetszett az írásod! |
|
|
|
|
|
Re: Szerelem a járdán (Pontok: 1)
- mango Ideje: Augusztus 12, péntek, 11:41:06
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Jó stílusban elmesélt történetedet szívesen olvastam :) |
|
|
|
|
|
Re: Szerelem a járdán (Pontok: 1)
- szkallas Ideje: Augusztus 13, szombat, 14:11:22
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | sztorykent hatarozottan jo-oo! van ilyen!... en is tudnek meselni hasonlo ilyeneket de atutni sikeredet nem szandekozom de megis hajlandoisagot mutatneek, HA!.. nem magaznal, "tessek meghallgatni ezt!" .. ami kisse idegesit... de meg kell mondanom, elveztem amit irtal.
..es udv! |
|
|
|
|
|
Re: Szerelem a járdán (Pontok: 1)
- Maurice (maurice@maurice.net.hu) Ideje: Augusztus 13, szombat, 22:49:34
(Adatok | Üzenet küldése) | Remek ívű mondatok törékeny egyensúlyát felboríthatja a jelzős szerkezetek mennyiségi fölénye.
De az írás ezzel együtt jó. |
|
|
|
|
|
Re: Szerelem a járdán (Pontok: 1)
- Bogika Ideje: Augusztus 14, vasárnap, 16:56:22
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Nekem is tetszett. |
|
|
|
|
|
Re: Szerelem a járdán (Pontok: 1)
- boblogan (mertek@fw.hu) Ideje: Augusztus 15, hétfő, 03:49:00
(Adatok | Üzenet küldése) | | Jó stílusú írás. Gratulálok! |
|
|
|
|
|
|
