| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Az udvariasságról |
|
 |
„Az udvariasság minden külső megnyilatkozásának erkölcsi alapja van”
Goethe |
Mostanság gyakran megfigyelhető az udvariatlanság kisseb –nagyobb megnyilvánulása.
Mintha híján lennénk a társas érintkezésben a kedvességnek a tapintatnak és a szolgálatkészségnek. Ezek a dolgok fellelhetők a boltban mikor vásárolunk a bolti eladók részéről, vagy az idősek és fiatalok, de a főnők és beosztott viszonyában is.
Én nem a ceremóniát, és nem is a képmutató alakoskodást, ha nem az egyszerű, közvetlen magatartást hiányolom a viselkedéseinkben.
Az udvarias viselkedési formákat ma sokan korszerűtlennek tartják, előtérbe kerül a hányavetiség, a flegma könnyed forma.
Mi idősebbek ezt azzal magyarázzuk, hogy változnak az ifjúság ideáljai. a kemény a törtető, határozott konszolidált férfi lett a követendő példa. Ezek az emberek a mai fiatalok példaképei.
Akinek márkás kocsija, mutatós lakása van, és a pénze biztonságot jelent.
Mellesleg nem árt, ha okos és művelt is az illető, aki e dolgokat birtokolja.
Az ilyen siker azonban érdes modorral, önhittséggel, karrierizmussal és bizony elidegenedéssel párosul.
Nem kis szerepet játszanak ebben a tévében, filmen és könyvekben átvett nyugati példák.
Mindez megtalálható a nemiség túlbecsülésében, a pénz és a technika istenítésében, az önző gondolkodásra nevelésben, amely egészségtelen versenyszellemre és fokozott igényekre ösztönöz.
Némely szülő mikor gyermekeit élelmességre neveli, arra buzdítja őket, ne sokat udvariaskodjanak, mert lemaradnak, háttérbe szorulnak s nem fognak könnyen, gyorsan érvényesülni. Szemesnek áll a világ, hangoztatják.
Rostand mondatja Cyranóval, hogy „erkölcsben van eleganciám”, akkor mi kimondhatjuk: "erkölcsünk pedig az emberségünkben van".
Nem szeretném ezekkel, a gondolatokkal a mai fiatalságot bántani, de bizony nagyon- nagyon jellemzőek a fenn sorolt gondolatok a ma fiataljaira, és legfőképpen a feltörekvő újgazdagokra.
|
Ideje: Augusztus 15, hétfő, 09:58:57 - papaya
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Az udvariasságról" | Belépés/Regisztráció | 11 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Az udvariasságról (Pontok: 1)
- bogumil Ideje: Augusztus 15, hétfő, 10:16:44
(Adatok | Üzenet küldése) | | Egyetértek veled.A konszolidált,polgáriasodott,menedzsertipusu,értelmiségi és szakmunkás fiatalokkal nincs e téren semmi baj.A hiba bizony a szülői nevelés,mint háttér körül keresendő.A mai 20-40-es szűlők,a szocializmusban az ovoda,napköziotthon közösségében nem igen tanultak udvariasságot.Ők,se adják tovább.Tehát igaz az a törvény,hogy amennyi udvariasság,erkölcsi tartás,moralitás akkumlálódik belénk,annyit tudunk a környeztünkbe kiárasztani.A ki brutalitás,harácsolás,goromaság erköltelenség között nő fel,ne várj tőle csodát.Viszont,ha a jóérzés csirája benne van az emberben,akkor önművelésben korrigálni tudja a nevelési hiányosságokat. Bogi |
|
|
|
|
|
Re: Az udvariasságról (Pontok: 1)
- szimbolum Ideje: Augusztus 15, hétfő, 11:36:28
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Szerintem nem korhoz, vagyonhoz,karrierhez köthető az udvariasság vagy az udvariatlanság .Javítanám, ezekhez semmiképpen nem köthető. Ez persze csak egy vélemény..... |
|
|
|
|
|
Re: Az udvariasságról (Pontok: 1)
- Atlantiszi Ideje: Augusztus 15, hétfő, 13:32:21
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Valóban, mintha, sőt, nem is csak mintha, kezdene kiveszni, ill. kimenni a divatból az udvariasság. Pedig ez egy tanulható magatartásforma. Amíg egy gyerek kicsi, "csupán" jó példával kell szolgáni, később viszont, már elmagyarázni, úgymond megtanítani szükséges az udvariassági szabályokat (ha még nem szilárdultak meg eléggé a jó példák hatására, vagy éppen a rossz példák utánzása vonzóbb a gyermek számára), és azok fontosságát. |
|
|
|
|
|
Re: Az udvariasságról (Pontok: 1)
- Anna1955 (angyaligirl@freemail.hu) Ideje: Augusztus 17, szerda, 00:47:04
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Az udvariasság az embertársaink felé kinyilvánított tisztelet és szeretet egyik legegyszerűbben megnyilvánuló formája. Az embertársi szeretetet viszont lassan csak nagyítóval lehet fellelni. Erre senkinek nincs idelye enrgiája. |
|
|
|
|
|
|
