| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Bukta |
|
 |
Többszöri sikertelen nekifutás után találtam rá erre az oldalra. Örömmel töltött el, hogy itt megjelenhetnek, nyilvánosságot kaphatnak írásaim. Mégis, ez majdnem vesztemet okozta.
|
Mint egy alapjaiban jó, de rém hiú ember, boldog-boldogtalannak dicsekedtem, megjelent egy írásom a net legjobb, legszínvonalasabb, leg-leg-legebb kultúrális és művészeti magazinján. A föld felett két méternyivel lebegve mutogattam is mindenkinek, ahogy az ilyenkor elvárható egy magamfajta szerény, "bocs, hogy élek" típusú embertől. Elsőnek természetesen kis családom részesült a kegyben, közöttük is legelsőként a feleségem. Egy dolgot hagytam csak ki a számításból, a cikk úgy kezdődik: "Kaptam egy levelet. A Kedvesem írta".
Nem részletezném azokat a kérdőpillantás-, szitok-, repülő tányér-, és jelzőhegyeket, melyek a cikk olvasását követték. Lényeg a lényeg, végül elő kellett szednem a levélköteget betekintés végetti megmutatás céljából. Megsemmisülten, a szégyen pírjával arcomon nyújtottam át a corpus delictit. Felkészülve a legrosszabbakra.
Nejem aztán, Kedvesem levelét elolvasva teljesen megnyugodott. Ha lett volna is benne némi féltékenység, a felsőfokok száma, a jelzők milyensége meggyőzte arról, hogy ez csak valami félreértés lehet, a levél tuti, hogy nem nekem szól. Megjegyzem, a felsőfokok számát én is túlzásnak találtam. Stilisztikailag, no meg a tárgyilagos, őszinte véleményfeltárás szempontjából is sokat emelt volna a levél mondandóján, ha ezeket időnként megszakítja néhány legeslegfelső fok (pl.: "Gut. Besser. Gösser. Chokito."), egy-két elszórt szuperlativusz. Na de Istenem! Ne legyünk maximalisták. Az a levél így is úgy jó, ahogy van.
Érdekes módon, a többiek levelére, melyekben keresztvíz leszedéstől kezdve a legváltozatosabb nyelvi fordulatok, velem kapcsolatos jelzős szerkezetek szerepeltek, viszont Ő mondta, amit én a Kedvesemére: aranyigazságok gyüjteménye, az utolsó szálig! Hozzátéve, hogy "Látod, fiam! Azért mások sem hülyék ám! Előbb-utóbb mindenkiről lehull a lepel!"
A probléma tehát végülis aránylag kevés újabb ősz hajszállal, de megoldódott. E kis, tulajdonképpen még viharnak sem nevezhető intermezzó mindenesetre azért csöppet elgondolkodtatott most már engem is. Az írók felelősségéről. Illetve bocs! Esetünkben épphogy a felelőtlenségéről. No meg még egy csomó dologról. Úgymint: sikerhajhászásról, hiúságról, szerepelni vágyásról, a meggondolatlanul szókimondó, a következményeket előre fel nem mérő közlési ingerről, mely az írói szabadság nevében hatásvadász fogalmazásban nyilvánul meg. És természetesen, az idő múlásáról. Arról, hogy a dolgok - s velük együtt mi magunk is - változnak. Mégha nem is mindig örömteli ez a változás.
Mert utólag most már bevallhatom, Kedvesem levele nem mostanában érkezett. Még a múlt században (mit században??? Évezredben!) leltem rá a postaládában. Régen volt. Akkoriban még zöld volt a fű (olyan igazi, békebeli zöld!), az ég meg kék, a fákon madarak csicseregtek, a fiatalokkal sem volt semmi bajom, szépek voltak, okosak és jók, az öregeket ha nehezen is, de el lehetett viselni valahogy, s a hajam ritka szépségéből sem a ritka volt a jellemzőbb. Dúlt-fúlt a lamur, és minden oly csodálatos volt! Mi minden történt azóta! Velem is! Azt meg igazából csak a levél feladója tudná megmondani, Ő milyen lelki-testi szenvedéseket élt, élhetett át az elmúlt 25 év alatt. Amit bizton állíthatok Róla, az annyi, hogy most éppen tányérdarabokat szedeget a földről, és azon morgolódik, hogy "már megint ír, ahelyett, hogy ..."
folyt. köv. Most el kell mennem tányérokat venni.
Ha már a mosogatást ilyen frappánsan megúsztam ...
|
Ideje: Augusztus 19, péntek, 22:23:17 - Chokito
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Bukta" | Belépés/Regisztráció | 3 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Bukta (Pontok: 1)
- csingi Ideje: Augusztus 20, szombat, 10:56:17
(Adatok | Üzenet küldése) | Azt hiszem, a humoros írás keretében megfogalmaztad az (amatőr)írók egyik alapigazságát, "Úgymint: sikerhajhászásról, hiúságról, szerepelni vágyásról, a meggondolatlanul szókimondó, a következményeket előre fel nem mérő közlési ingerről, mely az írói szabadság nevében hatásvadász fogalmazásban nyilvánul meg. És természetesen, az idő múlásáról. Arról, hogy a dolgok - s velük együtt mi magunk is - változnak. Mégha nem is mindig örömteli ez a változás." Nem szeretek idézgetni, de ezt kellett, mert azt hiszem, sok lényeges van benne.
|
|
|
|
|
|
|
