| Küzdőtér |
|
|
|
 |
A túlélés ára |
|
 |
A pocsék, zimankós, nyakig érő sártengerben sovány, fiatal nő caplatott túracipőben, hajadonfőtt a hideg téli szélben. |
Még a kutyát sem verték ki ebben a mocsok időben. Hátán kis hátizsákkal elszántan járta a panelházakat. Ebéd előtt kopogott be hozzám. Agglegény lévén resztelt májat készítettem ebédre. Épp a hagymát vágtam össze a serpenyőbe, amikor megjelent. Úgy állt az ajtóban, mint egy ázott kicsi veréb.
– Mi járatban van hölgyem? – kérdeztem gyanakvón.
– Jó napot kívánok, én egy biztos üzletben járok... egy olyan hálózatban utazok, ami a világon a legjobb...
– Tudom, de nekem semmire sincs szükségem – hárítottam el, s éppen becsapni készültem az ajtót előtte, amikor megláttam a szemeiben valami állati, vad elszántságot. Szinte az egész lényével könyörgött. Lelkembe kalapált a szuggesztiója (segítened kell rajtam!), s én mint az elvarázsolt nyuszi engedelmesen beengedtem. Megállt az előszoba közepén, s pillanatok alatt sártócsa vette körül. Levetette csuromvíz, szakadozott edzőcipőit, s nylonzacskóba csomagolt zokniiról egyenként lehúzogatta a zacskókat. Tanácstalanul topogott. Kérdő tekintetemre így válaszolt
– Tudja a sportcipő, átázik, s így védekezem. Praktikus, nem?
– Hát, praktikusabb lenne kívülre rakni a nylonzacskókat, akkor a cipő sem ázna be! – mondtam okoskodva.
– Ó, azt nem lehet, mert adni kell a látszatra. Ha így meglátna valaki, nagy nylonzacskókkal, akkor nem állna velem szóba. De, mivel ami belül van, nem látszik, hát beengednek...
– Értem, a lényeg, hogy mi látszik... jó okoskodás. Ami nem látszik, az nincs is. Na, figyelj ide kiscsirkém! Nem látok beléd, de szerintem éhes lehetsz. Én most főzök, kettőnek is elég. Húsz perc alatt kész a kaja, meghívlak ebédre. Közben előadhatod a mesédet!
– Ugyan, hova gondol? – szabódott elfogódva, egyik lábáról a másikra állva, miközben hátizsákját, melyben a prospektusai voltak, óvatosan a fogas alá csúsztatta. Kapucnis kabátját felakasztotta, s riadt egérként tekintgetett körbe: merre menjen?
– Gyere ide a konyhába, míg főzök, addig beszélgethetünk a jó melegen! Tudod mit, tedd a radiátor alá a cipőket, hadd száradjanak!
– Na, de nem is érdekli ez a szenzációs ajánlat? Én igazán csak azért jöttem, hogy egy szerződést kössek magával erre a bizgentyűre... – nyúlt a hátizsákba, s valamilyen szerkentyűt vett elő. Elhárítottam a támadást.
– Tedd csak vissza! Engem nem érdekel. Tulajdonképpen engem semmi sem érdekel. Azaz egy valami talán...
– Igen, na ne mondja! A szex! Ugye eltaláltam? – mosolygott ravaszkásan.
– Nem egészen kicsikém. Én már csak az üzletnek élek. A szex az csak étvágycsillapító... az igazi sikerélmény minél több pénzt előteremteni az eszemmel... ez az igazi!
– Hát, ez az amiben antitalentum vagyok... – mondta szabódva. – Én akárhogy igyekszem, nem megy... már azon vagyok, hogy feladom... de akkor mindig a gyerekeim arca jelenik meg előttem. Tudja, már a tizedik emelet tetejéről is le- lenéztem... már csak egy mozdulat és mindennek vége..., de valami mindig visszahúzott...
– Sanyarú sors – mondtam szarkasztikusan, s a pirított hagymába forgattam a májszeletkéket.
– Nem tudok mit kezdeni az életemmel... azt hiszem, vakvágányra állítottam magamat. – mondta madonna mosollyal, miközben zöld macskaszemei lelkemben kutattak. Elnézegettem hosszú, sima haját, szép arcocskáját, s átvillant rajtam a kívánat: jó lenne magamévá tenni. Csak úgy, minden érzelem nélkül, mint egy párzó állatot.
– Figyelj ide, mennyit keresel te ezzel az ügynökösködéssel?
– Filléreket... egész nap megyek, de alig jön össze valami.
– Okosabban is gazdálkodhatnál a testeddel... – próbáltam terelgetni a lényeg felé, de ő elhárított.
– Na, ott még nem tartunk. A testem nem eladó. Én csak szerelemből fekszem le valakivel... Ha éhen döglök sem prostituálom magamat.
– Na, jól van, nem erőszak a disznótor! – mondtam, s tovább vallattam, míg készült a kaja.
– Mesélj magadról, kisveréb!
– Na, azért nem kell sértegetni, mert elmegyek! – húzta ki magát önérzetesen. – Van rendes nevem: Melinda... hívjon így.
– Nem, te nekem egy ázott kis veréb maradsz. És így is hívlak! Most pedig mesélni!
– Na, jól van, mesélek! – kucorodott fel a hokedlira, lábait térde alá húzva.
– Huszonhét éves vagyok, három fiam van. Egy 12, egy 8 és egy 5 éves. Okos, szép gyerekek. Az apjuktól elváltam fél éve. Egyedül nevelem őket, anyaságin vagyok. Gyerektartást nem kapok.
– Hogyhogy?
– Az úgy volt, hogy a városi lakásunkat elcseréltük egy vidéki kis házikóra. Így amit ráfizettek a cserére, azt mint a fele vagyont, megkapta a volt férjem.
– És a gyerektartás?
– A gyerektartás fejében itt hagyta a kocsit, a tv-t és a videókat a kamerával együtt. Különben sem dolgozik, hazament az anyjához.
– Uramisten! Jól meggondoltad te ezt verébke?
– Meg. Nézze, én kései gyerek vagyok. A szüleim idősek voltak, amikor véletlenül lettem nekik... mindketten ittak. Úgy nőttem fel, mint a dudva. Szeretetet nem kaptam sehonnan. Tíz éves voltam, amikor elváltak. Az apámmal maradtam. Tizenhat évesen férjhez mentem. Tizenhét évesen szültem, csakhogy valakihez tartozzam, aki szeret... Apuval laktunk, hiszen a férjem tíz éven át külföldön dolgozott. Jóformán csak gyereket csinálni járt haza. De vettünk egy, két szobás lakást. Aztán rájöttem, hogy nincs köztünk semmi érzelem. Eltávolodtunk egymástól. Én az ezoterika felé vonzódtam. Reiki tanfolyamok, fényadás, mágia, táltos iskola... s ott találkoztam egy férfival a tavasszal. Ő nős volt. Két gyerekkel, és egy racionális gondolkodású asszonnyal. Ott, akkor azt gondoltam, megtaláltam a boldogságomat. Mindketten elváltunk, én az apukámat ide vettem a kisházba. Ő pedig albérletben lakik...
– Miért nem költöztök össze?
– Úgy volt, de aztán pár hónap múlva, amikor már minden elrendeződött, s mindketten szabaddá váltunk, kiderült, hogy mégsem olyan fényes az a szivárvány, amibe burkolóztunk... rájöttem, hogy nem elég az ha szellemileg együtt rezgünk, valami más is kell még...
– Hát persze, kiscsirkém: jó állóképesség, egészséges libidó! Ez kell a nőknek: simogatás, ölelés, hogy beleremegjenek, aztán odatenni a rispángot! Ez kell! Szóval... kevés volt a tehetsége? Túl kicsi a rispáng?
– Ó, nem érdekel engem már a szex... azzal nem volt baj... hanem a gyerekeimet nem fogadta el: csak én kellettem neki.
– Ez nagy baj. Válóok... felmentelek.
– Kösz. Maga jó ember.
– Az csak a látszat babám. Most hozzád jó vagyok. Megetetlek, megmelegedhetel nálam, de lehet, hogy egy óra múlva már egy üzletfelemet kifosztok, tönkreteszek...
– Miért?
– Hogy életben maradjak.
– Nincs lekiismeretfurdalása?
– Ugyan, ilyen világban élünk! Embernek ember a farkasa...
– Ez borzasztó... aki szegény, annak nincs kegyelem... senki sem törődik vele, hogy mi öten a papával éhezünk... jön a karácsony még egy fát sem tudok venni nekik, nem még ajándékot... – suttogta.
– Hát, igen verébkém, ez a szabadság ára. Kiharcoltad magadnak. Eltaszítottad magadtól az uradat, egy álomért.
– Nem kellett azt eltaszítani, nője volt, rajtakaptam, ez volt a válóok...
– De könnyű szívvel váltál, mert volt egy ideád…, de az nem jött be.
– Mondja meg mit csináljak?
– Mindenesetre ne ugorj le a tetőről! A legjobb lenne, ha a testeddel kezdenél valamit. Csinos vagy, jó sovány, hosszú combokkal. Igazi nőideál. Lehetnél manöken. Van érettségid?
– Igen. Esti érettségim van, s közgazdasági végzettségem. Lehetnék könyvelő és adminisztrátor éhbérért... egy büdös maszeknál, aki még a tb-t sem fizetné utánam, de hálából még dugni kéne vele.
– Látom, művelt, érdeklődő, olvasott nő vagy. Talán ezt hasznosíthatnád....
– Ó, nem segít énrajtam a tudás... ne erőlködjön Higgins tanár úr! Majd az Élet-tanár úr, kezd velem valamit. Inkább együnk, ha már meghívott...!
Mondta, s mohón nekiállt falni. Úgy evett, mint egy éhes állat. Elnéztem őt, s megkívántam. De nem akartam megsérteni az önérzetét. Úgy gondoltam viszont, hogy egyszer az életben jót teszek valakivel, s tízezer forintot adok neki karácsonyfára, ajándékokra. Így is tettem. Nem volt ideje visszautasítani, mert amikor beszállt a liftbe, hirtelen a hátizsákjába gyűrtem a pénzt.
Április elején estefelé ülök a tv előtt: csöngetnek. Hát, ez meg ki lehet? Morogtam, s kimentem ajtót nyitni. A kis veréb állt az ajtóm előtt! Szépséges új ruhában, gyönyörűen kikozmetikázva.
– Szia, bejöhetek?
– Gyere, csak gyere... verébke – invitáltam beljebb.
– Melinda! – javított ki.
– Mi a fene, de kikupálódtál, már nem is jó a beceneved?
– Nem. Különben a művésznevem: Szilvia... szeretem, ha így szólítanak.
– Na, gyere Szilvia, mesélj, mi ez a nagy változás nálad?
– Először is, szeretném visszaadnia a kölcsönt. Igazán rendes volt tőled. Megmentetted a karácsonyt: vettem egy fát, szaloncukrokat stb. Vissza kell adnom: tessék!
– Tartsd meg! örökbe adtam.
– Nem, nem. Meg tudom adni, hát megadom. Ingyen nem fogadok el semmit.
– Akkor adjál érte valamit, de ne add vissza!
– Hát, ha akarod?... akkor meghálálhatom: természetben lerovom nálad. Na, áll az alku? Itt maradok éjszakára!
– És mi lesz a gyerekekkel?
– Apám vigyáz rájuk.
– Én benne vagyok gyönyörűm, csak magyarázd már el nekem ezt a nagy pálfordulást nálad!
– Tudod, mikor elmentem tőled, átgondoltam, amit beszéltünk, s arra jöttem rá, hogy semmit sem ér a tisztesség, a becsület, a tiszta érzelem, ha közben éhen hal az ember. A pénztelenség tönkre silányítja az életet...
– Látom, helyrejöttél!
– Tudod, mennyit keresek egy éjjel?
– Gondolom sokat, kurva lettél?
– Nem egészen: táncosnő... egy éjszakai, amolyan Extazi bárban táncolok, konzumálok... tegnap éjjel 28.000 Ft-ot kerestem. Ha én ezt hamarabb tudom, hogy a testemmel ennyit lehet keresni, dehogy talpalok azzal a biztosítással, ügynökösködéssel... Tudod, most már gyűjtöm a pénzt. Nem költöm el, csak kis részét. A többi megy a takarékba. Arra gondolok, hogy legyen egy tőkém, amihez nyúljak, ha már nem megy a meló...
– Na látod! Hát ezt sugalltam neked. Megérintett az idők szele.
– Igen, de tudod, azért kicsit ciki!
– Mi ciki?
– Hát az, hogy én eddig mélyen lenéztem az ilyen nőket... akik a testükből élnek. Undorítónak tartottam. Olyan megalázó.
– Nézd verébke, ha a dolgok mélyére nézünk, minden nő kicsit prostituálja magát. Hiszen, ha férjhez megy, eladja a testét, az érzéseit a családba tartozásért, a biztonságért. Van, aki jó és van, aki rossz vásárt csinál. Elválik, majd újra áruba bocsátja a testét, s a testéből fakadó magzatokkal, gyerekekkel fizet a jólétért, vagy a nem jólétért, ami ebben a boltban benne van.
– Igaz, én is belementem egy házasságba. Eladtam a testemet és a lelkemet. Jól indult, aztán lassan kihűlt a családi tűzhely.
– És utána az öledet..
– Engemet már senki nem érdekel. A testem értékcikk lett: kenyérkereseti eszköz- A gyerekeimnek keresem vele a pénzt. Kell a túléléshez. Értük adogatom el apránként nap-nap után élveteg, izzadt, remegve tapogató pasasoknak. Megvetem érte magamat is, őket is egyaránt, de a pénznek nincs szaga. Túltettem magam mindenen. Csak a túlélés lebeg előttem, és ennek bizony ára van.!
|
Ideje: Szeptember 01, csütörtök, 08:00:10 - bogumil
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "A túlélés ára" | Belépés/Regisztráció | 93 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: A túlélés ára (Pontok: 1)
- mango Ideje: Szeptember 01, csütörtök, 09:18:13
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | ....pfffffffffffffffffffffffffffffffffff
Hát, ehhez nem tudok mit hozzátenni... :(
Te vagy a hibás, Bogi: te vitted erre az útra szerencsétlent...Sugalltad neki,és ő belekapaszkodott...Nagy úr a nincstelenség...De ennyire...?!
Érdekes volt, - de most jobb szeretném, ha EZ TÉNYLEG CSAK FIKCIÓ LENNE.
...megtörtént ez az eset...?! |
|
|
|
|
|
Re: A túlélés ára (Pontok: 1)
- fényesi Ideje: Szeptember 01, csütörtök, 10:48:09
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Én egyáltalán nem gondoltam, hogy fikció!
Lehet (tudom),sokan pesszimistának tartanak, de csak realista vagyok! Sokszor: sajnos!
Az élet, és ami mögötte van. |
|
|
|
|
|
Re: A túlélés ára (Pontok: 1)
- Anna1955 (angyaligirl@freemail.hu) Ideje: Szeptember 01, csütörtök, 11:33:51
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Nagyon életszerű amit leírtál. Biztos, hogy a mai világban ez nem ritka eset. Még csak el sem itélhető, mert mennyivel rosszabb az, aki pénzért csinálja, annál aki beosztásért, lehetőségért? Semmivel! Mert azért nem ritka az sem. Talán a Te véleményeden akadtam ki egy kicsit, mert a házasságot én nem tartom ide illőnek. Ha férjhez megy egy nő nem eladja magát, hanem társa lesz valakinek. Jóban rosszban, szegénységben, gazdagságban stb. A mai asszonyok szerintem egyenrangú társai férjüknek, nem hiszem, hogy a létük a férfitől függ. Sőt! Írásod ezen kívül tetszett. Kellemes stílusban írsz, élvezet olvasni.:)))
Szeretettel Angyaligirl |
|
|
|
|
|
Re: A túlélés ára (Pontok: 1)
- Audrey Ideje: Szeptember 01, csütörtök, 16:46:38
(Adatok | Üzenet küldése) | Ezerszer inkább az éhhalál mint a prostitúció!
Nem aláznám meg magam annyira soha!!!!
Meghalni nem szégyen. Kurvának lenni igen...
|
|
|
|
|
|
Re: A túlélés ára (Pontok: 1)
- Maurice (maurice@maurice.net.hu) Ideje: Szeptember 01, csütörtök, 21:04:48
(Adatok | Üzenet küldése) | | Ha egy asztaltársaság tíz percen belül nem a szexről beszélget, akkor valószínűleg kémek. |
|
|
|
|
|
Re: A túlélés ára (Pontok: 1)
- Administrator (webmaster@fullextra.com) Ideje: Szeptember 01, csütörtök, 21:13:40
(Adatok | Üzenet küldése) | Én több leányt is ismerek, akik hasonló munkát végeznek, némelyek tisztességesebbek, mint sok feleség.
Persze mindig vannak kivételek, de kár lenne pár lotyó miatt a tisztességes lányokon is elverni a port.
A többség nem csal, nem lop, és nem tisztességtelen. Legalábbis a fentebb említett konzumáló kategóriából. Mellesleg az igazán nívós helyekre diploma, és legalább 2 idegennyelv ismerete nélkül esély sincsen bejutni. |
|
|
|
|
|
Re: A túlélés ára (Pontok: 1)
- kaktuszt Ideje: Szeptember 01, csütörtök, 22:11:33
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Kedves Bogi!
Nagyon életszaga van az általad leírtaknak. Igen, a mai világban sok nő kényszerül arra, hogy árulja sokszor egyetlen vagyonát, tulajdonát a testét és mind azért, hogy gyermekei, családja ne haljon éhen. Meglegyen a mindennapi betevő, és fizetni tudja a rezsit, a törlesztést, mert különben éhen halhatna, valamelyik erdőben ácsolt kis kalyibában, ahová kikényszerülne, az amúgy is sanyarú helyzetéből, amiben él. Nem ítélem el az ilyen nőket, akik végszükségben prostitúcióval keresik, meg a pénzt. Felvállalják nyíltan, amit tesznek, ezzel szemben olyan jelenség is van az életben, amikor nők, burkoltan de ugyan ezt megteszik. Hány eset lehet olyan mikor egy anya, csak azért keres barátot magának, hogy anyagilag segítséget kapjon, ahol sokszor érzelmek egyáltalán nincsenek. Vagy csak a legminimálisabb, Vagy vegyünk alapul egy teljesen megromlott házasságot, amit a pénz a vagyon tart össze, ott a szexualitás miért van, kérdem én. Miért? A pénzért, a vagyonért. Őket nem ítéli el senki: De az anyát, aki nem hagyja éhen halni gyermekét azt el ítélik. Ilyen ez a világ. Ha vállalod cselekedeteidet, akkor romlott vagy! Én is anya vagyok, és ha az lenne a gyermekeim életének záloga, akkor én is meg tenném értük.
Szeretettel: Zsuzsi
|
|
|
|
|
|
Re: A túlélés ára (Pontok: 1)
- boblogan (mertek@fw.hu) Ideje: Szeptember 04, vasárnap, 07:07:00
(Adatok | Üzenet küldése) | | Hihetetlen számomra az össztűz, ami Audrey-ra irányult a fentiekben. Nem írhatom le, amit gondolok, mert még a netről is kitiltanának, nemcsak a Fullról. Csak annyit: Audrey, minden szavaddal, betűddel egyetértek. |
|
|
|
|
|
Re: A túlélés ára (Pontok: 1)
- Audrey Ideje: Szeptember 04, vasárnap, 11:55:57
(Adatok | Üzenet küldése) | Amit most írok, nem Bogumilnak szól, hanem a többieknek.
Néhány évtizeddel ezelőtt, amikor még egy másik rendszerben éltünk, a fentiekről talán ugyanolyan véleményt alkottatok volna, mint én. Dehát sokan úgy alkotnak véleményt dolgokról, ahogyan a szél fúj. Liberalizmus címén elég sok káros hatás gyűrűzik be hazánkba nyugatról. Liberalizmus címén meg lehet védeni a kábítószerek (könnyűdrogok) élvezőit, de még a terjesztőit is, el lehet fogadni a másságot, vigyázni kell a sorozatgyilkos személyiségi jogaira, tanár nem szólhat a diákot érintő dolgokról a szülőknek, diákok megfenyegethetik a tanárt a parkolóban, és még sorolhatnám... A liberalizmus azt jelenti, hogy mindenkinek mindent szabad, és olykor a károsultat jobban meghurcolják, mint az elkövetőt.
A baj ott kezdődik, hogy sokak szellemiségét ez a nagy szabad(os)ság annyira megfertőzte, hogy már nem tudnak különbséget tenni erkölcsös és erkölcstelen, morális és immorális között, és a legegyszerűbb a "körülményekre" hivatkozva mondvacsinált felmentéseket gyártani emberi gyarlóságokra.
És ezzel nem azt akarom mondani, hogy a fenti anyát, vagy bárki mást, aki a gyermekeiért még ilyen a szörnyűségre is képes, azt el kellene ítélni. Nem. Nem értettétek meg, amit mondani akartam.
Azt, hogy ettől még senkit nem kell szentté avatni.
Ilyen alapon, úgy gondolom felmagasztalhatnánk minden egyes embert, aki így vagy úgy, de megpróbál túlélni! Mert mindenki ezt teszi itt a Földön. Belénk kódolt ösztön. Ki így, ki úgy, mindenki tehetsége szerint.
Valaki a testét adja el, valaki a lelkét, egykutya.
|
|
|
|
|
|
Re: A túlélés ára (Pontok: 1)
- bogumil Ideje: Szeptember 04, vasárnap, 12:05:33
(Adatok | Üzenet küldése) | | Tisztelettel megköszönném,ha végre már a művemet kritizálnátok.Arról irjatok véleményt. Köszönöm:Bogi. |
|
|
|
|
|
Re: A túlélés ára (Pontok: 1)
- szimbolum (szimbolum@freemail.hu) Ideje: Szeptember 05, hétfő, 10:42:41
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Belőlem valószínű sosem lesz prosti ,ennek két oka van. 1: a gyerekeim életét egy ilyen foglalkozással talán később lehetetlenné tenném. 2: igényes vagyok "sajnos" . Szerintem mindig van egy járhatóbb út, ami lehet hogy nem hoz gyors fellendülést, de szégyenkezni senki előtt nem kell majd . Egy nő mindig talál (ha akar) olyan munkát amivel a legfontosabb dolgokat biztosítani tudja , és tudom hogy a gyerekek iránti szeretet olyan erőket tud mozgósítani amiről addig tudomása sem volt , és ez az erő sokkal előbbre viszi hosszabb távon . Aki azt mondja hogy a gyerekemért megtenném bármikor,az azért gondoljon arra is hogy nem kigyúrt, illatos , jóképű pasik keresik többségben az ilyen szolgáltatást ,és ezt nap mint nap mosolyogva kell megtenni......Nem ítélem el, erről szó nincs, de mint egyetlen megoldást ,képtelen vagyok elfogadni. Persze ez is egy út ,méghozzá szabadon választott út ..... |
|
|
|
|
|
Re: A túlélés ára (Pontok: 1)
- Fatyol (fatyol12@mailbox.hu) Ideje: Szeptember 05, hétfő, 11:08:49
(Adatok | Üzenet küldése) | A hideg-rideg éteri Erény.
Nemes pókusz a hókusz
glaszékesztyűs tenyerén.
Megfoghatatlan,
Fényévekre távol
a gyarló ember önvalójától.
Az erény: Nedves homloka
kívül reked minden fényes ablakon
pengeélesre fent hangja
vérző sebeket ejt az önfeledt kacajba
Hidegre vasalja a hitvesi ágyat
az erény ezt teszi,
ha csak szólam, de nem alázat!
A fehérre-feketére festett világra
cédulákat tűz: Jó, és rossz
szeplős hátadra ostorcsapást soroz
fehér terítőt tesz asztalára,
alatta egy erénytelen eper
vérpiros könnye
nevet a letakart nyilvánvaló közönyre.
Az erény bajt kovácsol
az önfeledt színes világból
A szent alázatból bohócot csinál
hasadba géppuskalövést prédikál.
Színes palettámról az ecset
zöldet fröcsköl a fehérre
csak egy keveset.
S úgy lesz a sötétségből
színpompás alkonyat,
hogy a feketére forró vöröset festek,
s rá nemes aranyat.
Ó nem kenyerem a hibátlan, árnyéktalan lét,
az üres mosoly alatt a feszes nyak,
maradok erénytelen, sok arcú gonosz
de legalább mindörökre szabad! |
|
|
|
|
|
Re: A túlélés ára (Pontok: 1)
- boblogan (mertek@fw.hu) Ideje: Szeptember 06, kedd, 05:08:22
(Adatok | Üzenet küldése) | Akkor lássuk az írást. Elemezzük egy kicsit.
Két ember jelleme és egyikük élettörténete bontakozik ki előttünk. Egyszerűbb dolgunk van, ha a férfit kell ábrázolnunk. Az ő előéletéről nem tudunk meg semmit, csak a jelenkori arcát ismerjük meg. Kezdettől fogva nem tiszteli a nőt, külön kérésre sem hajlandó erre, fölényes, lekezelő, gondolataiban közönséges. Ezt láthatjuk majdnem minden megszólalásában: "kiscsirkém", "– Sanyarú sors – mondtam szarkasztikusan", "– Nem egészen kicsikém", "átvillant rajtam a kívánat: jó lenne magamévá tenni. Csak úgy, minden érzelem nélkül, mint egy párzó állatot.", "– Mesélj magadról, kisveréb!", "– Van rendes nevem: Melinda... hívjon így. – Nem, te nekem egy ázott kis veréb maradsz. És így is hívlak! Most pedig mesélni!", "– Az csak a látszat babám". Külön érdemes megfigyelni, hogy mire válaszol "szarkasztikusan" (azaz maró gúnnyal): "Tudja, már a tizedik emelet tetejéről is le- lenéztem... már csak egy mozdulat és mindennek vége..., de valami mindig visszahúzott...". Vagyis a nő végzetes, öngyilkossági szándékig elmenő kétségbeesésén élcelődött gunyorosan. Ez döbbenetes adalék a férfi jelleméhez, de nem az egyetlen. Erkölcsi gátak nélküli, értékvesztett, közönyös, közönséges, gátlástalanul törtető pénzhajhászról árulkodnak megnyilvánulásai: "A szex az csak étvágycsillapító...", "az igazi sikerélmény minél több pénzt előteremteni", "Tulajdonképpen engem semmi sem érdekel.", "– Okosabban is gazdálkodhatnál a testeddel... – próbáltam terelgetni a lényeg felé", "– Hát persze, kiscsirkém: jó állóképesség, egészséges libidó! Ez kell a nőknek: simogatás, ölelés, hogy beleremegjenek, aztán odatenni a rispángot!", "lehet, hogy egy óra múlva már egy üzletfelemet kifosztok, tönkreteszek...". Ezek után már nem is olyan meglepő, hogy áruként és bizonyos szempontból prostituáltként tekint kivétel nélkül minden nőre, fizetségként azok gyerekeire, szükséges rosszként a házasság intézményére: "– Nézd verébke, ha a dolgo
A hozzászólás folytatása... |
|
|
|
|
|
Re: A túlélés ára (Pontok: 1)
- csingi Ideje: Szeptember 06, kedd, 13:51:33
(Adatok | Üzenet küldése) | Kedves Bogumil, láttam a késhegyig menő vitát kiváltó írást. Úgy olvastam, mint (ahogy pengetted is benne, a My fair Ladyt kissé modernizált és nyersebb átiratban) egy írói fantáziával szőtt történetet. Hogy az élet produkálhat ilyet? Persze, miért ne. Az életben minden megtörténhet, ha velünk nem, mással. Én az írás lényeges részét ebben látom, és eldöntötte, hogyan viszonyuljak ehhez történethez.:"– Nézd verébke, ha a dolgok mélyére nézünk, minden nő kicsit prostituálja magát. Hiszen, ha férjhez megy, eladja a testét, az érzéseit a családba tartozásért, a biztonságért. Van, aki jó és van, aki rossz vásárt csinál. Elválik, majd újra áruba bocsátja a testét, s a testéből fakadó magzatokkal, gyerekekkel fizet a jólétért, vagy a nem jólétért, ami ebben a boltban benne van."
Ha ezt el tudnám fogadni, akkor nemcsak a nő, hanem minden ember prostituált. Mindenki valamiért. Férfi, nő, gyerek, minden hivatás, minden foglalkozás. Nem szaporítom a szót. |
|
|
|
|
|
|
