| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Bogumil álma |
|
bogumil
 |
Lassan begyógyultak az egymás lelkén ejtett sebek, és a múlt sérelmeinek felhánytorgatása helyett a jövő országimázsát építgették. |
Cikkeinek írása közben határtalan fáradság lepte meg a mestert. Szemei lecsukódtak, és katartikus álomba zuhant. lelke a mennyországban járt. Az Úr megajándékozta egy varázs-gömbbel.
A gömbbe nézve a következő víziót látta lelki szemeivel.
Magyarország felett újra kisütött a nap. Csodálatos, környezeti ártalmaktól mentes környe-zetben, egészséges és boldog emberek szorgoskodtak kiskertjeikben, nyírták házuk körül a gyepet. Az asszonyok nem dolgoztak, csak a gyerekeket nevelték. A férfiak napi négy órában hobbijuknak élve kedvvel és nagy szakértelemmel termelték az országnak a javakat.
Mindenki, fejkvótaként tisztességes életszínvonalat biztosító, államilag garantált jövedelmet kapott havonta. Megszűnt a létbizonytalanság. A kisebbség beilleszkedve a többség közé, nem kényszerült már tyúklopásra, rablásra. A meg növekedett szabadidőt színház-látogatásra, ön-képzésre, sportversenyeken való vetélkedésekre, kirándulásokra használták fel. Megszűnt a halandóság. Mindenki száz évig élt ebben a Kánaánban.
Lassan begyógyultak az egymás lelkén ejtett sebek, és a múlt sérelmeinek felhánytorgatása helyett a jövő országimázsát építgették.
Egészen belefeledkezett a látványba, amikor az Úr megérintette a vállát. Hirtelen vissza-zökkent a valóságba.
– Na , Bogumil, tetszik neked a jövőképetek?
– Tetszik Uram, de nem az igazi!
– Éspedig? – kérdezi az Úr megrökönyödve Bogumiltól.
– Nem ér semmit az egész Uram! Mert, ha mindenkinek jó, mindenki egyformán boldog, akkor mi értelme az egésznek? Ha nem tudok a szomszéddal versenyezni, hogy melyikünk háza a nagyobb, ha nem díjazzák a kivagyiságot, ha nincsenek nálam nyomorultabbak, akkor kin sajnálkozzék az ember. Hogy lehet úgy élni, hogy még irigyei sincsenek valakinek. Bele fogunk szürkülni ebbe a nagy egyforma jólétiségbe, Uram! Elveszítjük az immunitásunkat, aztán, ha egyszer kiesik a cici a szánkból, már nem tudunk visszakapaszkodni a nagy jólétbe, mert addigra elfelejtünk küzdeni.
– Akkor mit kérsz tőlem a magyaroknak?
– Bort, búzát, békességet, esélyegyenlőséget és egészséget.
Ámen.
|
Ideje: Szeptember 21, szerda, 19:11:46 - fullextra
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Bogumil álma" | Belépés/Regisztráció | 10 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Bogumil álma (Pontok: 1)
- mango Ideje: Szeptember 21, szerda, 19:42:25
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | ...ez Bogumil álma...? :)
~ Azért én azt az álmot is el bírnám viselni ;) ~
És az álmok véget is értek... Jók voltak!
szeretettel
mango |
|
|
|
|
|
Re: Bogumil álma (Pontok: 1)
- Anna1955 (angyaligirl@freemail.hu) Ideje: Szeptember 22, csütörtök, 18:37:01
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | "Bort, búzát, békességet, esélyegyenlőséget és egészséget." Ebben egyetértek, de én azért nem vágyom a civakodásra, versengésre, ellennék a szürke jóléttel...is:)))) |
|
|
|
|
|
|
