Szeretnék susogó lombok alatt sétálni, magunkat és a világot megváltó terveket szövögetni.
És nem baj, ha van ott egy farönk, ott a tüz mellett, ahova leülhetünk. Ahol szemünk a szokottnál jobban csillog a lángok fényében.
És nem baj, ha egymás szavába vágva igyekszünk megosztani mindazt a jót, mit eddig szívünkben melengettünk, és igazából senki sem volt kíváncsi rá.
És az sem baj, ha néha hallgatunk kicsit, hogy álmaink a csendet kihasználva, összefonódva repítsék egymást tovább, ismeretlen tájak felé.
És nem baj az sem, ha kialszik a tűz, mert parazsának melegét elvisszük magunkkal, és vissza is hozzuk, ha erre járunk ismét.
Szépet és kedveset írni. Szépen és kedvesen élni. Hallgatni a bennünk örökké élő gyermek vidám kacagását! Ez az, amit szeretnék.
Ez talán hasonlít arra, amit Te is szeretnél...
Jössz-e velem sétálni?