| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Hírek: Októberi évfordulók |
|
stelltesor
 |
Különös levél. S meglepő a tizenhét éves Hatvany harmincnégy sora is - valószínűleg ez az első megmaradt írásműveinek egyike... |
Tanulmányok az irodalom és a történelem világából:
I. Négy és fél évtizeddel ezelőtt, egy nyári napon levél érkezett Hatvany Lajoshoz, Budapestre. A levél feladója a nagyváradi nyugalmazott református püspök, Csernák Béla, Lévay József költő unokaöccse volt. Nagybátyja kéziratos naplójában talált egy bejegyzést a Kisfaludy Társaság 1897. március 8-i díszüléséről - ahol Kozma Andor, a költő felolvasta Lévay «A két öreg» c. versét – és a könnyes sikerről. Ugyanakkor kapott levelek között volt egy 34 soros levél is, írója Lévayt néhány sor kézírást is kérve így szólította meg:
«Sajóvölgy szülötte, ifjú-öreg költő,
Akihez hasonlót nem szül emberöltő...»
A verses levelet az akkor 17 esztendős Hatvany Lajos írta; a nyugalmazott református püspök azt kérdezi, beleegyezik-e az író, hogy költői levelét, Lévay feljegyzésével együtt közzétegye valamelyik szépirodalmi folyóiratban.
Különös levél. S meglepő a tizenhét éves Hatvany harmincnégy sora is - valószínűleg ez az első megmaradt írásműveinek egyike...
II. «Már két generáció nőtt fel hamis magyarázatokon...»
«A népfelkelés szabadságharcba torkollt, amit – miközben a Nyugat lelkesen segítséggel biztatott – végül egyedül vívott Magyarország a Szovjetunió ellen.
Utána évekig tartott a vérbosszú. Aki még nem volt nagykorú a harcok idején, megvárták, hogy betöltse 18. évét, és utána akasztották fel. Ilyen hatalom „konszolidálódott” Magyarországon 1962-re, és akik túlélték a rendszer börtöneit, kétlépcsős amnesztiával szabadultak annak fejében, hogy az USA hajlandó volt hozzájárulni a magyar ügy ENSZ-napirendről való levételének.
Amnesztia? De milyen! A lány, akit súlyos sebesülten fogtak el a harcok végén tömeggyilkosság vádjával került börtönbe, és 16 évet töltött bent az úgynevezett amnesztia ellenére.
A világ boldogabbik felén pedig igazi és álforradalmárok jelentek meg. Csoportokat és egyesületeket, szövetségeket hoztak létre. Amikor pedig itthon már összedőlt a diktatúra, volt, aki hazatért, hogy hősnek kiáltsa ki magát. Azt hazudja, ott harcolt, közöttünk, ahol barátaink estek el.
Ünnepelünk. Már magyar hadsereg sincs, nemhogy megszálló.
Nagy ünnepségeket tartunk, megemlékezünk halottainkról.
Akik tudják, kitüntetik egymást.
Akik gyűlölködnek, kommunistázzák és besúgónak nevezik egymást.
A fiatalok fejükön sapkával ténferegnek és dohányoznak, amikor a magyar Himnusz szól.
Béke van. Végre itt a szabadság.»
I. Irodalom:
125 ÉVE SZÜLETETT A MECÉNÁS IRODALOMTUDÓS:
HATVANY LAJOS
(író, kritikus, irodalomtörténész, az MTA tagja)
Négy és fél évtizeddel ezelőtt, egy nyári napon levél érkezett Hatvany Lajoshoz, Budapestre. A levél feladója a nagyváradi nyugalmazott református püspök, Csernák Béla, Lévay József költő unokaöccse volt. Nagybátyja kéziratos naplójában talált egy bejegyzést a Kisfaludy Társaság 1897. március 8-i díszüléséről - ahol Kozma Andor, a költő felolvasta Lévay «A két öreg» c. versét – és a könnyes sikerről. Ugyanakkor kapott levelek között volt egy 34 soros levél is, írója Lévayt néhány sor kézírást is kérve így szólította meg:
«Sajóvölgy szülötte, ifjú-öreg költő,
Akihez hasonlót nem szül emberöltő...»
A verses levelet az akkor 17 esztendős hatvany Lajos írta; a nyugalmazott református püspök azt kérdezi, beleegyezik-e az író, hogy költői levelét, Lévay feljegyzésével együtt közzétegye valamelyik szépirodalmi folyóiratban.
Különös levél. S meglepő a tizenhét éves Hatvany harmincnégy sora is - valószínűleg ez az első megmaradt írásműveinek egyike. Könyvek sora, cikkek légiója követte a verses levelet; a Lévay-kézírást kérő diákból a modern magyar irodalom egyik fontos alakja, szervezője, szerkesztője és írója lett. Olyan kritikus és irodalomértő, aki azonnal észrevette Ady Endre nagyságát, jelentőségét, hasonlóképpen gondolkodott József Attiláról, és tudta, mit jelent Juhász Ferenc költői fellépése. Olyan író, akinek befejezetlen regénytrilógiája, az „Urak és emberek” egyike a magyar kapitalizálódást megjelenítő kevés irodalmi műnek, s egyáltalán nem a másodrendű vagy irodalmon kívüli regények eszközeivel írott munka. A háromrészes mű egyik kötetéről írta Bóka László: „A befejezett és önmagában is teljes értékű «Zsiga a családban» nagy koncepciójú, igazi epikus szélességgel induló nemzedékregény, mely azok közé a magyar regénykoncepciók közé tartozik, melyekben a társadalom fejlődésrajza egy ihletett művész megelevenítő erejével válik történelmi tudattá és irodalmi élménnyé.”
A trilógia első kötete először 1927-ben jelent meg. Hatvany Lajos neve ebben az időben igazán nem mint regényíróé szerepelt a magyar közéletben. A közélet szó szándékos, nem véletlenül került az irodalmi élet helyére: az ellenforradalmi korszak első éveiben különösen, később talán csak kisebb intenzitással, de vál-tozatlan haraggal, a jobboldal úgy emlegette, mint ,,a forradalmak egyik szervezőjét”. Valóban, Hatvanynak fontos szerepe volt a polgári demokratikus forradalomban; a Nemzeti Tanács intéző bizottságának tagja volt, az akkor liberális Pesti Napló tulajdonosa és szerkesztő-irányítója, az Eszfendő című folyóirat tulajdonos-főszerkesztője, ott volt abban a küldöttségben, amely Károlyival az élen felkereste Belgrádban Pranchet d'Esperey tábornokot, hogy meghallgassák, miféle ítéletet hozott a párizsi békekonferencia Magyarország fölött... Egyébként Hatvany írta meg elsőnek - publicistai hévvel, szépírói tollal - az első forradalmi hónap történetét, munkája az Esztendő egy teljes számát töltötte meg.
Mielőtt érdemeit és teljesítményeit megkísérli összefoglalni az ember, illő, hogy személyéről is essék néhány szó. Az a tizenhét éves fiatalember, aki Lévay Józsefhez verses levelet írt, fölöttébb gazdag család gyermeke volt. Olyan polgárcsaládé, amelyből már ükapja is nagy kereskedelmi vállalat tulajdonosa volt. Hatvany apja és nagyapja a magyar cukoripar megteremtői; nemcsak kiszorították az országból a monarchia cukoróriását, a cseh ipart, de a magyar cukrot exportcikké tették. A családnak szerepe volt a sörgyártásban, a malomiparhan, egy sor más iparágban, de az író apja - amellett, hogy kórházat és színházat alapított, adott pénzt árvaházra, művészeti alkotásokra - alapító-szervezője volt a magyar tőkések legfontosabb csúcsszervének, a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének, a GYOSZ-nak. (A magyar iro-dalomtörténet feljegyezte, hogy az irodalmi forradalom orgánumát, a Nyugatot a század első évtizedében Hatvany Lajos tevékeny közreműködésével adták ki. Azt is odajegyezték, hogy egyik fontos alakja a folyóirat megszületésének Fenyő Miksa volt. Az egyik a GYOSZ szervezőjének fia, a másik a GYOSZ alkalmazottja...)
Folytatás és szemelvények: 125 ÉVE SZÜLETETT A MECÉNÁS IRODALOMTUDÓS: HATVANY LAJOS (író, kritikus, irodalomtörténész, az MTA tagja)
II. Történelem:
1956 OKTÓBER
1956OKTÓBER - A Terror Háza: '56-os terem - A FORRADALOM UTÁNI MEGTORLÁS - - BÖRTÖNTECHNIKUM (Egy forradalmár visszaemlékezései) - "Már két generáció nőtt fel hamis magyarázatokon" (Emlékezés 1956-ra) - KOMMUNISTA DEMAGÓGIA ÉS HAZUGSÁGOK TÜKRÉBEN: EZ TÖRTÉNT...
Forrás: OSSERVATORIO LETTERARIO (2005. okt. 23.) TESTVÉRMÚZSÁK (2005. okt. 26.)
|
Ideje: Október 28, péntek, 18:42:57 - fullextra
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Októberi évfordulók" | Belépés/Regisztráció | 4 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: stelltesor : OKTÓBERI ÉVFORDULÓK (Pontok: 1)
- bogumil Ideje: Október 28, péntek, 19:14:42
(Adatok | Üzenet küldése) | | Hatvany nagy mecénás volt. Sok irodalmárt támogatott. Többek között Adyt és József Attilát is. Mivel zsidó volt,méltatlanul bánt vele a kormányzat. menekülnie kellett a zsidótörvények és a deportálások elől. Máig vitatéma,hogy a zsidó az vallás,vagy kisebbség ma Magyarországon. Ő,zsidó vallású,mélyen magyarérzelmű,elkötelezett nagy magyar állampolgár volt. |
|
|
|
|
|
Re: stelltesor : OKTÓBERI ÉVFORDULÓK (Pontok: 1)
- Maurice Ideje: Október 28, péntek, 21:52:10
(Adatok | Üzenet küldése) | Üdvözlet minden érdekes irodalomtörténeti legendákat felelevenítő cikknek...
Kicsit meglepett ennek az írásnak a szerkezete, nem könnyű olvasmány, a párhuzamok közti kapcsolatot elég ingatagnak érzem, de mindenképpen aránytalannak.
Sok állításával egyet is értek, de inkább a valóság az, hogy azt kommunistázzák, aki maga is kommunista volt. Szélsőséges eset, amikor a kommunisták egymást szitkozódva kommunistázzák.
Hatvany pozitív szerepe túlértékelt, a Nyugaté mindenképpen az. A Nyugat valójában magyar és antiklerikális lapnak indult, mely szövetségesnek akarta megszerezni a magyar géniuszt, s a magyar zsenik hátán a magyar köztudatba belevinni az asszimilációra képtelen, nem túl tehetséges zsidó írókat. Ezt a folyamatot Ady a Margita élni akar című művében kitűnően ábrázolja. A magyar zsenialitás kihátrálása ez ellen a nemzetellenes újságból a Nyugat összeomlásához vezetett. Mégis, Ady sokszor dedikál művet Hatvanynak, egyszerű a magyarázat,- a magyar maradiság képtelen volt Ady nagyságát felismerni, törvényszerű volt, hogy az a 8-10 európai nagyság a publikálás lehetősége miatt a magyar szellemtől élesen idegen laphoz menekült, mintsem szótlanságra ítéltetve némuljon a nagy magyar magányosságba. |
|
|
|
|
|
|
