| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Örök feltámadás |
|
bogumil
 |
Hogy lehet ilyen igazságtalan az élet? Miért azt ragadja el tőlünk, aki egész életében csak adott, a légynek sem ártott soha? |
Naponta, kora reggelenként egy fekete ruhás asszony szállt fel, kezében kis virágcsokrot szorongatva, a temetői buszra. Egyik nap megszólítottam:
– Régóta figyelem magát, amint a temetői járatra vár. Miért?
– Tudja, fél éve, már hogy meghalt az én drága jó uram. Az a fránya rák szétrágta a szervezetét. Hogy lehet ilyen igazságtalan az élet? Miért azt ragadja el tőlünk, aki egész életében csak adott, a légynek sem ártott soha?
– Bizony ez szomorú dolog, de a jóisten biztosan tudja, hogy mit miért tesz – vigasztaltam, de ő tovább panaszkodott.
– Bekötött szemekkel figyel minket az úristen, mert eltűri ezt a sok gazságot, istentelenkedést, lopkodást, rablást, erőszakot...! A gazemberek 100 évekig is elélnek, akik meg megváltásként, az ő bűneiket magukra véve meghalnak életük teljében, azok hiábavalóságot cselekednek csak. Hol itt az igazság, uram? Örökre elveszett!
– Igazat adok önnek asszonyom: mártíromsággal már nem lehet megváltani ezt a velejéig romlott világot. Hány éves volt a kedves férje amikor jobblétre szenderült?
– Az ötvennyolcadikat töltötte a drágám. Azóta sem tudom elfogadni a halálát. Azért is járok ki hozzá minden nap, hogy hátha találkozunk a sírnál, megáll mellettem, megérinti a vállamat és megkérdezi tőlem: hogy vagy? Mi újság? – mondta szégyenlősen, s fellépett az éppen beálló busz lépcsőjére.
Történt, hogy halottak napján én is kivittem elhunyt rokonaimnak koszorúimat, meggyújtottam gyertyáimat. Kifelé araszolgattam a tömeg között sodródva, amikor az ismerős özvegyasszonyt és családját pillantottam meg a csonkig égett gyertyák előtt révülten maguk elé meredve. Abban a pillanatban az özvegy megingott, s lerogyott a padra. Pár perc múlva magához térve a következőket mondta el a körülötte állóknak.
– Feri itt volt. Megölelt, kezeit a vállaimra helyezve így szólt: „Most már végleg elmegyek, ne bánkódjatok utánam, eleresztelek benneteket. Élőnek élő a párja, így hát feloldalak hűségesküd alól kedves feleségem. Éld az életed, s keress új párt magadnak, aki támaszod lesz hátralévő életedben! Lélekben veled maradok, de nekem már ott fenn, jó!” – mondta, és egy fuvallattal ellebegett a kék levegőégbe. – fejezte be az özvegy a jelenés elmondását, majd megkönnyebbült sóhajjal elindult kifelé a temetőből.
Kilépve a főkapun, a kapu feletti feliratra tévedt tekintetem: „FELTÁMADUNK!”
|
Ideje: Október 31, hétfő, 16:14:21 - fullextra
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Örök feltámadás" | Belépés/Regisztráció | 14 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: bogumil : Örök feltámadás (Pontok: 1)
- Maurice Ideje: Október 31, hétfő, 17:34:33
(Adatok | Üzenet küldése) | | Aktuális írás, de a történet szomorúságában is az emberi szellem örök kiszolgáltatottságát mutatja meg az én olvasatomban. |
|
|
|
|
|
Re: bogumil : Örök feltámadás (Pontok: 1)
- mango Ideje: Október 31, hétfő, 17:37:05
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Szép és szomorú - az aktualitásán túl.
Lírai hangvétele illik az emlékezés ünnepéhez. |
|
|
|
|
|
Re: bogumil : Örök feltámadás (Pontok: 1)
- AngyaliAndi Ideje: Október 31, hétfő, 20:46:26
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Tényleg igazságtalan az élet! - mondhatnám, de nem teszem. Bizonyos értelemben egyensúlyban van a ránk mért jó és rossz. Boldog az, aki százhúsz évig él, de eltemeti a gyerekeit? Vagy boldogtalan az, aki ötvennyolc évig ugyan, de gyönyörű, tartalmas életet élt? Senkit nem tudok hibáztatni, hogy 28 évesen rákos vagyok, viszont a sors csodálatos családot adott nekem, akik átsegítenek minden nehézségen! Van egy csodálatos férjem, gyönyörű kislányom, jó szüleim, mit kivánhatnék még? Csak annyit, hogy ha nem sikerül győznöm, a családomnak ne legyen túl sokáig nehéz. |
|
|
|
|
|
Re: bogumil : Örök feltámadás (Pontok: 1)
- soman (soman@vodafone.hu) Ideje: November 01, kedd, 20:10:48
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Szinte szokatlan tőled e rövid formai írás, de látod, íly tömören is kifejező tudsz lenni. Elgondolkodtató a tartalom. Megint feltettem magamban a kérdést, mint máskor is, ha olvaslak; vajon mennyi a -szerzőként - megtörtént esemény; fantáziaszülte az egész (ezt nem hinném), a vége "+bogumilos", (talán, talán), vagy csak lejegyezted valóban (ezen is csodálkoznék, nem vagy Te az a fajta, aki csak úgy megír valamit a maga nyers történésével...) |
|
|
|
|
|
|
