| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Mentsük meg önmagunkat! |
|
cincoka
 |
Mindenkinek megvan a maga által kreált önálló kis jogrendszere, magándemokráciája. |
A régi rend összeomlásával viharosan köszöntött ránk a demokrácia, minden áldásával. Most aztán már mindenkinek joga van a jogához. Mindenkinek megvan a maga által kreált önálló kis jogrendszere, magándemokráciája. Megvannak elvárásaink a társadalomtól, s megvan a teóriánk a nálunk gyengébbek elnyomására. Volt és van most is kitõl tanulnunk. Minden demokráciában van elnyomás. Bár szerintem dõreség a többség elnyomó akaratát érvényesíteni a kisebbség felett közérdekbõl, többségi demokráciáról papolni. Az elnyomás – az elnyomás. Demokrácia, szerintem, azt jelenti, hogy mindenki elmondhatja véleményét, minden véleményt meghallgat állambácsi, aztán úgy dönt, ahogy akar.
Szomorúan tapasztalom, miként próbál az állam az APEH-et elõretolva belenézni a tányérunkba, belenyúlni a zsebünkbe. Próbálkozik a médiák magkaparintásával, agymosással. Aztán, majd amikor a meggondolatlanul magánkézbe átmentett s becsõdöltetett nagyvállalatok kiköpik magukból a megcsócsált, kisajtolt munkástömegeket, nagy szemet meresztve turkál a zsebünkbe, s tömi be az éhes szájakat a még dolgozó egyénektõl kisajtolt munkanélküli-hozzájárulás péterfilléreivel.
Zúg, kavarog körülöttem a világ. Százezrek vesztik el az egzisztenciájukat, hitelüket a hentesnél, s hitüket az Istennél, és sodródnak menthetetlenül a perifériára.
Jó, jó, és megértem: természetes kiválasztás, csúnya szóval: szelekció folyik. Csak a rátermettek maradnak a biznisz, a menedzser-szféra világában. De mi lesz akkor a munkások hangyamillióival?
Mint derült égbõl a villámcsapás, úgy tört ránk a munkanélküliség. Lavinaszerûen csúszik ki a talaj a középrétegek lába alól, s dominóelméletszerûen, kártyavárként dõl össze a közerkölcs rozoga épülete. Elõször nem fizetjük a közüzemi díjakat, a lakbéreket, majd a gátlástalanul összekéregetett baráti kölcsönökkel maradunk adósak. Megkezdõdik a lakások kisebbre cserélgetése, majd végül elkótyavetyélése, s az utcárakerülés veszélye ólálkodik körülöttünk. S ekkor elkezdõdik az ösztönök (f)elszabadulása. Ember lesz ember farkasa. Már most hallani nap, mint nap: megölte 60 forintjáért, brutálisan megkínozta, megerõszakolta a 87 éves öregasszonyt, s kirabolta a szegényes hajlékot. Kamaszok bandákba verõdve rabolni járnak. A férj feldarabolta feleségét, s húsdarálón darálta le a tetemet itt a napokban, kies hazánkban. Annak idején csodálkozva kaptuk fel a fejünket a hírre: Boszniában felütötte a fejét a kannibalizmus! Uraim, nálunk is ez van, csak még a szelídebb formája: Moloch falja fel szülötteit, s mohó pofájában a tõkéjétõl megfosztott kisember csontjai ropognak, s Mammon szívja el az entellektüelek agyát, hogy Nyugatot gazdagítsa vele.
Ki véd meg az új konkvisztádoroktól bennünket? Kérdem én, ki védi meg a magyarokat? A Nyugat kétszínûen nyomul befelé az országba. Egyik kezével ad, a másikkal kétszeresen elvesz. A legvadabb kapitalizmust kínálja most tálcán nekünk. Vigyázzunk, nehogy csapdába essünk. A mézesmázos ajánlatok, az ügynökök csábító siserahadától mentsd meg Isten a magyarokat! Ments meg minket a Home Shoppingoktól, a Plázáktól és önmagunktól...
Én, megmondom kereken, kitõl kell megmentenünk a magyarokat: elsõsorban önmagunk zagyva eszméitõl, valami Nagy-Magyarország ideáltól. Mentsük meg magunkat az irigységtõl, az önzéstõl, ne tekintgessünk a szomszédos országok rétjeire, mert azok zöldebbek, mint a mieink, s mert a mifajtánk is legel rajta, ne kívánjuk magunknak el a rétet is!
Fogjunk össze! Mentsük meg iparunkat, szolgáltatásainkat! Ne engedjük beözönleni a nyugati árut, s lessük bénán, csüggedten, minként omlik össze a versenyképtelenség miatt millióknak munkát adó iparunk. Ha nem parancsolunk megálljt a beáramló szolgáltatásoknak, árudömpingnek, akkor vége: lehúzhatjuk a redõnyt. Menthetetlenül áldozatul esünk ennek a modern sáskajárásnak, maguk alá temetnek a sáskaként elárasztó nyugati árucikkek bennünket, és a padlóról még egyszer nehéz lesz felállni.
Mentsük meg magunknak önmagunkat, míg nem késõ! Ne várjuk se Keletrõl, se Nyugatról a világmegváltó, óvó kart, mert amikor már a mocsárba süllyedünk, akkor végsõ megoldásként még rátaposnak segítségkérõ kezeinkre.
|
Ideje: December 02, péntek, 16:02:16 - fullextra
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Mentsük meg önmagunkat!" | Belépés/Regisztráció | 15 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: cincoka : Mentsük meg önmagunkat! (Pontok: 1)
- bogumil Ideje: December 02, péntek, 16:11:09
(Adatok | Üzenet küldése) | | Ez aztán a valódi életkép. Ilyenek vagyunk,ilyenné tett bennünket a nagy tülekedés Európa kapuja előtt. |
|
|
|
|
|
Re: cincoka : Mentsük meg önmagunkat! (Pontok: 1)
- pemete Ideje: December 02, péntek, 16:33:24
(Adatok | Üzenet küldése) | | Elborzasztó jelen és jövőképet festettél elénk.Ilyenek lennénk?Hol van ilyenkor a jóistenke? Miért nem segit nekünk a magyarok istene? Miért? Imádkozom az ország magáratalálásáért és hogy mielőbb felébredjen az éberkómából. |
|
|
|
|
|
Re: cincoka : Mentsük meg önmagunkat! (Pontok: 1)
- soman (soman@vodafone.hu) Ideje: December 02, péntek, 17:01:30
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Ez olyan volt, mint egy propagandabeszéd. Kedves cincoka, új párttal indulsz a jövő évi választásokon? Mert ha igen, akkor lehet, hogy elmegyek szavazni. Egyébként meg ki nem állhatom a maguk igazáról meggyőzni akarókat. Ez az írás azonban kivételt képez.
Komolyan mondom; szívemből szóltál. Tömören, velősen összegezted a mondandót, és leszűrted, tisztán az olvasó elé tárva a konzekvenciát.
Középréteg, amire egy ország gazdaságának kellene építenie? Hihihihi. Elillant, mint józsibá alszele a pusztában. Mielőtt még politizálnék, abbahagyom.
Gratulálok cikkedhez, nagyszerű!!! |
|
|
|
|
|
Re: cincoka : Mentsük meg önmagunkat! (Pontok: 1)
- Maurice Ideje: December 02, péntek, 19:10:16
(Adatok | Üzenet küldése) | "Zúg, kavarog körülöttem a világ. Százezrek vesztik el az egzisztenciájukat, hitelüket a hentesnél, s hitüket az Istennél, és sodródnak menthetetlenül a perifériára.+
Ezt nagyon eltaláltad...
|
|
|
|
|
|
|
