| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Egy nap a lillehammeri olimpián II. rész |
|
Lacoba
 |
Sosem gondolná az ember, hogy magyarokkal mindenütt összefuthat. Sándor az olimpia 370 hivatalos taxisának egyike. |
2.
Bekapcsolom a rádiót. Fejhallgatót használok, nehogy a nem éppen hétköznapi éterzaj belakja a B4-es épület kora reggelét. Ide az olimpiára is magammal, hoztam a 757GX-et (rövidhullámú adóvevő), egy huzalantennát, egy lap-topot, és egy antennahangolót. Kisebb gondjaim voltak az antenna elhelyezésénél, ugyanis a tetőre nem tudtunk kimenni, hiszen a méternyi hó miatt nem lehetett kinyitni a kifelé nyíló ajtaját. Még jó, hogy kifelé nyílik, mert szerintem a másik variációban már a lépcsőházat is ellepte volna a hó. Ez nem lett volna annyira gond, de a mozgásteret is behatárolta, hogy merre köthetem ki másik végét a hatalmas hóban, mert az útról lelépni itt azonnali gyalogos elakadást is jelent.. Ezért úgy oldottam meg a dolgot, hogy a legfelső szint lépcsőházi ablakán kilógattam az egyik végét, és a kilincshez kötve visszazártam. A másik végét pedig egy zászlórúdra húztam fel, amin nem nemzeti lobogó volt, hanem valami helyi zászló. Bár mellette nyugodtan elfért a kikötés is. Egyébként mintha ide méreteztem volna még odahaza, hiszen a vékony koax (antenna táplálására szolgáló kábel) éppen beért az ablakon. No ez sem volt egyszerű, hiszen nem lehetett az ablakot megközelíteni. Az ablakból egy szigetelőszalaggal a végén vékony madzagot dobtam az útra, majd a betáplálás végét rákötöttem, és behúztam az ablakomon.
Feltettem a fejhallgatót, és ezzel egy teljesen új világ is odakerül a ragyogásba ágyazott szobácska sarkába. Az éter olyan, mintha egy másik dimenzióba lépne az ember. Beleszólsz a mikrofonba, és szinte lehetetlen, hogy a jól kiválasztott szegmensen néhány percen belül ne legyen partnered, akivel pár szót válthatsz. Alapvető forgalmazási előírások ugyan vannak, de gyakorlatilag a kereskedelmi célú üzenetváltást kivéve bármiről folyhat a diskurzus. Nagy segítség nekünk, hogy a rendszerváltás óta Európa szinte minden országából rádiózhatunk, csak az otthoni hívójel elé az adott ország betűjeleit is jelezni kell. Így itt nekem LA/HA6NL a hívójelem, ami sorban azt jelenti, hogy LA=Norvégia; /=oda települve; HA=magyar; 6N=Nógrád megyei; L=egyéni jel a megyén belül. Az így összeállt kombináció csakis az enyém, mondhatjuk úgy, hogy a rádiós nevem.
A korai időpont ellenére tele a sáv. Jó a terjedés (az ionoszféra jó tükörként visszaveri a rádióhullámokat). Általános hívásommal jelzem, hogy partnert keresek. Már ez első hívásomra jelentkezik egy finn amatőr, Yukka Helsinki mellől. Azonban, amikor kimondom, hogy a Téli Olimpiáról rádiózom, és mint official trainer vagyok kint. Irtózatosan beindul az áradat. Nem telik el tíz perc és többezren hívnak, egyszerre. Ilyenkor persze már nincs sok idő, mert szeretne az ember mindenkivel legalább hívójelet és vételjellemző riportot váltani, Bostontól, Budapestig, Melbourne-ön át Rióig. Már közel száz állomás hívójele és jellemzői kerültek a laptop logjába...
Közeledik hét óra. Elnézést kérek a rám várakozóktól, és jelzem, hogy QRL (elfoglalt) vagyok és este tíz után, illetve holnap reggel hat órakkol leszek QRV (vételkész) ismét... Meg keresem az előre egyeztetett frekvenciát és hívom a klubunk hívójelével rádiózó Marikát. Neki csak operátor vizsgája van, így még nem kaphat adóengedélyt, ezért rádiózik a HA6KNI hívójellel (HA=magyar; 6KN=nógrádi klub; I=egyedi megkülönböztetés). A harmadik hívásra meghallom az igen gyenge hangját. Egy kicsit romlott a terjedés, de azért még érthető a hivatalos rész, a vételjellemzés ilyesmi. Aztán megkapom a híreket is. Minden reggel és este ez a 5-10 perc köt a gondolataim mellett az otthonhoz. Nem igazán jók a hírek, de az orvosok megbiztatták. Én is. Egy kicsit lelket öntünk ezzel az éteri beszélgetéssel egymásba, pedig a végén már alig érthető az adása.
A lőtéri göncöm szépen megszáradt tegnap óta. A hótaposó csizma és a zokni a leglényegesebb, mert a legnagyobb elővigyázatosság mellett is teleszalad hóval, amikor egy vétlen pillanatban félrelép az ember, no ne legyenek huncut gondolatok. Csak úgy direktben.
Az ismerősökkel túlesünk a svédasztaloson is. Itt aztán minden van. Azt és annyit ehet az ember amennyit akar, és az egyéni mértéktartása elbír. Minden van a kaviártól, a virsliig, a roston sülttől a kásáig minden. Szerintem nincs olyan reggeliétek a világon, amit ide nem spájzoltak be. Illetve lehet. Eszembe jutnak az Etióp reptéri út mellett ülő, ételre vagy netán a halálra váró csont-bőr emberek. A nincs reggelit, azt nem tervezték ide... Nincs sok idő elmélázni. Kis kávé a termoszba, s jöhet a beöltözés. No ez nem mindennapi. Az első nap a ruhakészletem egy negyedét vettem magamra. Délutánra teljesen szétfagytam. Olyan igazi, dadogósra, lila szájúra, fehéredő fülesre. Aztán a ruhatár felét öltöttem magamra. Ez is kevés volt. Azóta két variációt követek. Ha a reggeli után mínusz 30 fölött van, akkor a ruhatár 80 %-át öltözöm be, ha alatta, akkor az 50 %-át. Azért tartalékba a maradékot is besporttáskázom. Lefordítva: 3 trikó, 2 ing, 2 jogging, vékony és vastag dzseki, alulról 3 zokni, kis gatyesz, 2 melegítő, majd az egészre az egyberészes anorák, és tetejébe a mínusz 50 fokig garantált kesztyű és néhány sapka, valamint a hótaposó. Leginkább a Gömböc Artúr jut eszembe, amikor a tükörben keresem magamat a sok ruha között. A legfelső réteget még nem húzom fel, mert Sándor csak 8.20-ra jön.
Igen Sándor! Érdekes dolog azért az élet. Sosem gondolná az ember, hogy magyarokkal mindenütt összefut. Sándor az olimpia 370 hivatalos taxisának egyike. A második napon derült ki, amikor a kis folyosónkra érkezve, tiszta magyarsággal elkiáltotta magát:
- Földi Laci! Megjött az ingyen fuvar! - úgy hogy az egész épület zengett bele. Már elkészültem ugyan, de még én is meglepődtem, nem még a folyosóra kukucskáló többi lakó, amikor kikandikáltam az ajtómon szinte minden ajtó, résnyire nyitott kémlelőnyílássá alakulását figyelhettem meg. Nem találtam ugyan a hang birtokosát, de azért elengedtem jelzésemet:
- Itt vagyok! A földszinten.
- Jól van! Jövök már! - hallom meg a tulajdonos caflatását a lépcsőn. - Ilyen marhaságot. Képzeld ez a rendelvény olyan, hogy rajta van a neved és a nemzet, meg hogy „B4” épület, de a szobaszám... Nevetséges – mondja már közvetlen közelről, hiszen ideérkezett. - Szervusz magyar! Én Sándor vagyok! Itt taxizom most az olimpián.
- Szevasz! Én meg Földi Laci vagyok, akit keresel.
- Téged kereslek, de kéne még a cseh és a tádzsik edző is.
- OK! Gyere be igyál egy kávét, igaz csak Nescafé, de azért magyar! Még a cukor is! - és már terelem is be a kis egy szoba, fürdő, előtér hajlékomba.
- Jó elfogadom. - Ballag be. - Mi a fenének tettek ki benneteket az Olimpiai Faluból?
- Heeej! A rohadt égbe! Én is sokat bosszankodom miatta. Hát tudod, marha sokat kell így utazgatnom. Csapatgyűlés... Fuvar; Edzés... Fuvar; Versenyzői megbeszélés... Fuvar; Újságíró, riporter... Fuvar. Lehetetlen ez a helyzet. A majdnemsemmiszükségrá élgárda meg fent mereszti a pihenőidejét. No mindegy.
- Nem mindegy az! Mostantól a szárnyaim alatt vagy. Bízd csak ide. Amikor megláttam, hogy magyarokat honnét és hová kell vinni, az összeset magamhoz vettem előre. Nem lesz bajod, az biztos. - nyugtat meg most már az kávézóasztallá átalakított éjjeliszekrény mellé ülve. Míg én 159.650-en (URH rádiósáv) hívom Vaseket. Sándor bár már látott ilyet, most mégis tátott szájjal figyeli az eseményeket.
- Ano!
- Ahoj Vasek! Dobre ranko! Mamee jedna ravaszlyuki rettenetes!
- Nye, nye! Teraz nye mózse!
- Dobra! Hotyme tu pat minut. Igye taxi vam.
- Ano! Gyiki! Igyeme!
- A tak, i tes Krugaj.
- Dobre!
- Hihetetlen! Mit költöztettél te ide? Egy egész diszpécser központot. - mutat végig a rádiós sarokká átalakított íróasztalon.
- Á! Csak az alapvető dolgok, mivel nemcsak edző, de rádióamatőr is vagyok. Aztán kitaláltuk magunknak, hogy az egyébként a lőtéri információ céljait szolgáló kézirádiókat pedig, itt összehangoljuk. Így könnyebb a kapcsolattartás, s persze már régebben barátságban vagyunk a fiúkkal.
- No azért majd egy viszonylag szabad este csak eljövök, aztán beszélgetünk is. - mondja, mikor kopognak az ajtómon.
Vasek és Krugaj az! Teljes harci díszben. Őket is kiszorította a valami majdnemnincsközeazegészhezember. Azonban jól elvagyunk így is. Sándor rendkívül pontos ember. Mi csak leadjuk, hogy másnap hánykor és hová kell vinnie, és mikor jövünk vissza, s a többit már Ő intézi.
Precízen intézi. Így azóta 8.18-kor felveszem a maradék ruházatot, hátamra akasztom a táskámat, és indulok. 8.19-kor a kapuban vár Vasek és Kurgaj, 8.20-ra kiérünk a fordulóhoz, amikor Sándor odakanyarodik elénk. Ez minden reggel így ismétlődik, hogy a 9-kor kezdődő férfi edzésre időben kiérjünk.
/folytatása következik/
|
Ideje: Február 17, péntek, 18:55:37 - fullextra
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Egy nap a lillehammeri olimpián II. rész" | Belépés/Regisztráció | 6 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Egy nap a lillehammeri olimpián II. rész (Pontok: 1)
- bogumil Ideje: Február 17, péntek, 19:23:24
(Adatok | Üzenet küldése) | | Szinte ott érzem magamat én is veled ebben a hídeg téli,behavazott olimpiai országban. Jó volt olvasni. |
|
|
|
|
|
Re: Egy nap a lillehammeri olimpián II. rész (Pontok: 1)
- mango Ideje: Február 17, péntek, 21:06:08
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Ahoj, Laco bá :) |
|
|
|
|
|
Re: Egy nap a lillehammeri olimpián II. rész (Pontok: 1)
- soman (soman@vodafone.hu) Ideje: Február 18, szombat, 07:05:46
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Az aprólékos, mindenre kiterjedő, alapos fogalmazás igencsak testközelbe viszi az olvasót. Érdekes infokat tudhattam meg a rádióamatörségről. Gondolom, ezután már az olimpia titkos rejtelmeibe is beavatsz minket? |
|
|
|
|
|
|
