| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Művér - 2. |
|
bogumil
 |
Balambér és két segítője jól bevacsoráztak a Mariska néni által feltálalt paprikás-krumpliból, és ágynak estek. |
3.
Balambér a Mindenható Atya elképzelései alapján elkezdte a művér készítéséhez szükséges eszközök beszerzését. Legelőször is kellettek a csiger erjesztéséhez műanyaghordók. Az elő erjesztéshez műanyag dézsák. Ezeket gyerekjáték volt beszerezni a gazdaboltból. Már kényesebb kérdés volt a lepárló beszerzése. Ehhez hatósági engedély, KÖJÁL, meg mindenféle hercehurca árán lehetett volna csak hozzájutni, ami a titkos üzem leleplezésével járt volna.
Éppen ezért arra az elhatározásra jutottak, hogy a vízszereléshez alkatrészeket árusító boltban megveszik a rézcsöveket, vesznek egy hatalmas, melegvíz-forraló bojlert, amit a rézcsövekkel, mint hűtőcsővel kibélelve, megoldják a párává, főzött cefre lepárlását. Ezt Tóni, mint ezermester mozdonyvezető precízen elkészítette.
Az alapanyagok beszerzése is gyerekjátéknak tűnt. A mikroelemeket és alginsavakat tartalmazó fő hatóanyagot, az alginitet, mázsa szám be tudták szerezni a gazdaboltból, hiszen a gazdák trágya helyett talajjavításra használták. A citrom- és borkősav beszerzése csak protekció kérdése volt csupán.
Cukrot Romániából, a hazai ár felénél is olcsóbban, tonnaszám tudtak beszerezni.
A réten a kísérleti adaghoz elég sarjúszéna termett. Úgyhogy lassan összeállt a kép.
Miután az első sarzshoz való anyag és az eszközök egy része összegyűlt, egy utolsó stratégiai megbeszélésre ültek össze, melybe bevonták Józsi bácsit is.
– Na, öreg! Meg van még a katlanja a rézüsttel, amivel a szilvalekvárt főzték?
– Meg, valahun a palláson. Rég nem hasznátuk mán. Utoljára az abalét főztük benne disznóvágáskor, de hun van ammá? Mióta megszűnt a TSZ, nincs háztáji, nem lehet tápot lopni, azóta nem éri meg hizlalni…
Hozzátok le a padlásról az üstöt, a katlan meg ott van hátul a fészer mellett. Csak fa köll, aztán meg köll rakni, alágyújtani és mán lehet is főzni a cefrét.
– A kaszája meg van fenve, éle ki van verve öreg? – kérdezte Tóni az öreget.
– A kasza megvan, fenőkő van, üllő van, kalapács van…
– Mennyi sarjúszéna van a laposon? Vallatta tovább.
– Most tegyük félre a Riskát! A kísérleti főzéshez kell nekünk egy ampa sarjú széna. Amennyi a Riskának köll, annyi.
Hajnalban kimegy a fiúkkal, levágják saroglyára, teszik, befuvarozzák. Addigra Mariska néni felaprítja a tűzifát, alágyújt az üstnek a katlanban. A többi a mi dolgunk! Na, értsük egymást! – fordult szembe az öreggel Tóni. Az csak pislogott, mint a rimóci nyúl. Tóni ingerülten rákérdezett
– Mi nem tetszik öreg?
– Csak annyi, hogy ki feji meg a Riskát, ha az asszony a katlannal lesz elfoglalva?
– Ne törődjék avval kend! Addigra kiérek én, azt akár én is megfejem azt a jószágot. Nagydolog – fejezte be az eligazítást Tóni és felpattanva drót-szamarára haza kerekezett hűséges asszonyához.
Balambér és két segítője jól bevacsoráztak a Mariska néni által feltálalt paprikás-krumpliból, és ágynak estek. Egy kiadós gruppen-szexben oldották a napi feszültséget és eltették magukat másnapra.
A hajnali nap első sugara már a réten találta Józsi bácsit, amint a sarjúszénát kaszálta. Balambérék megfrüstököltek, aztán vizet húzva a gémeskútból, csak úgy a vödör alá állva, megmosakodtak a friss, hideg vízben. Mariska néni végezve a favágással, alágyújtott az üstnek. Balambérék pedig telihúzták vízzel az üstöt.
Mire megérkezett Józsi bácsi a sarjúszénával, és befutott Tóni is, már belemérték az alginitet az előerjesztő műanyag dézsába, hozzámerték a cukrot, borkősavat és a megérkezett friss szénát is hozzáadták. Míg Mariska néni a vízforralással volt elfoglalva, addig Tóni nekiállt a Riskának. Igen ám, de a betyár jószág nem adta olyan könnyen magát. Balambér fogta a rúgkapáló állat farkát, a két kerub meg a két fülét, ügyelve, nehogy feldöntse a fejő zsétárt.
Aztán egy óvatlan pillanatban hátsó lábaival rúgott egyet, Tónit sámlistól felrúgta az eperfára, Balambért utána hajította, farkát megcsóválva még a két kerubot szarvaira kapva, szintén a fa tetejére hajította. Ott gubbasztottak, amikor Mariska néni felegyenesedett a tűzrakásból. Mondani sem kell, alig tudta egy kis marharépával kedveskedve lecsillapítani a felbőszült nagy böszme jószágot.
Miután jobb belátásra bírta, így szólt a gyászvitézekhez.
– Na, lejöhetnek az urak!
Az intermezzo után nekiálltak a cefre bekészítéséhez.
A gazdaboltban vásárolt fajélesztőt langyos vízben feloldották, az előmelegített vizet rátöltötték a bekészített alapanyagokra, és moslékkeverő lapáttal megkeverték a zagyot. A borkősav hatására az alginit azonnal felhabzott, és máris reakcióba lépett a cukorral. Ekkor adták hozzá a fajélesztőt.
– No, emberek, most már nincs más hátra, mint várni. – mondta Balambér – Ha igaz, hét nap múlva elérjük a zajos erjedést, aztán még hét nap és kész a csiger…
Így is történt. Hét napig figyelgették, kerülgették a kotyvalékot, de az nem igen akarta az igazságot. Lassan indulgatott erjedésnek. Az öreg segítette ki őket.
– Idefigyeljenek, én sok csigert lefőztem életemben, előttem sose volt akadály. Nekem úgy forrtak a cefréim, mint a hajderménkü.
– Hát akkor áruljon el mán valamit öreg abból a fene nagy tudományából: mi hibádzik? – bíztatta Balambér az öreget.
– Na, idefigyeljenek! Ez hadititok: egy hektó cefrébe két szívlapát marhaganyét kell tenni, jó hugyosat. Attól meggyorsul a forrás
– Viccelsz, vén pipamocsok? – ragadta meg az öreg grabancát Balambér.– Gúnyt űzöl belőlem, egy daruszőrű feltalálóból… – az öreg csak verte a tüzet.
– Nem hallott maga még arról, hogy az ammóniumfoszfát meggyorsítja az erjedést? Ezer éve marhaganyéból, lóhugyból főzzük a legjobb lófingatót… De ez államtitok! – tette mutatóujját a szájára, jelezvén, hogy pofa súlyba, erről egy szót se senkinek. Így is tettek. Bele tették a trágyát, a trágyalét, és csodák csodája tíz nap alatt kiforrt a szép, zöld színben pompázó csigert.
– Mi a fene ez? – kérdezte Tóni, amint lefejtették a cefréről az újbort.
– Nem hallott még Tóni bátyám a zöld borról? Nyugaton ez a menő?!
– Értem én, értem, de hogy ebből művér?
– Na látja, evvel kell még kísérletezni egy keveset. Először is lepároljuk a szeszt, ami természetesen kifehéredik, olyan lesz, mint a lófingató, de már benne lesz az összes emberi szervezetnek hasznos mikroelem, amit az alginitből nyerünk ki.
– És utána csak meg kell inni?
– Nem, ezt nem inni kell ember, ez művér.
– Gondoltam, ha megisszuk, vérré válik bennünk…
– Nagy tévedés Tónikám, ezt be kell injekciózni a betegekbe, és máris felgyógyulnak.
– Örökre? – kérdezte kiguvadt szemekkel Tóni.
– Hát, ha túlélik – bizonytalanodott el Balambér és berekesztette az ülést.
– Tegyük el magunkat holnapra – indítványozta, és másnapra hagyták a munka dandárját.
Másnap aztán beütött a krach! Beindították a lepárlót. Betöltötték a cefrét, alágyújtottak és lassú tűzön elkezdődött a főzés. Délfelé csurgott le a rézeleje. Ebből aztán bekóstoltak egy kissé az urak, de a bőséges ebéd után kissé magukhoz tértek. Kupaktanácsra ültek össze és megfokolták az első liter főzetet. 52 fokosra sikeredett.
Miután lecsurgott, a visszamaradó cefrét lefejtették és félretették. Az volt a terv, hogy újraerjesztik, mint a csigert. Tudniillik, bár szeszfoka nem volt, de rengeteg mikroelemet tartalmazott.
Nekiálltak az újabb adag lepárlásának, s mivel igencsak lassú volt a lefőzési idő, a társaság tagjai bevonultak a szobába ultizni, és megbízták az öreget, hogy ügyeljen a főzésre. Éjfél felé járt az idő, amikor hatalmas durranással felrobbant a főzőüst. Szétnyomta a tyúkól falait, és a megperzselődött tyúkok tűzgolyóként röpködtek az éj sötétjében. Lett nagy riadalom. A tűzijáték láttán a tanya-szomszédok azonnal riasztották a tűzoltókat. Még a szomszéd megyéből is jöttek az égig érő tüzet oltani, hiszen begyulladt az eddig lefőzött több hektó pálinka is. A légnyomás felrepítette Józsi bácsit az eperfára, Riskát meg a fészer tetejére. Ott bőgött, mint egy marha.
A tűzoltók azonban a bűvös kör miatt nem tudták megközelíteni a tűzfészket, csak tisztes távolból locsolgatták a tűz fészkét… Ebből lett az első kalamajka. Ment a jelentés a rendőrségnek, hogy nem tudták eloltani a tüzet, mert akadályba ütköztek.
Másnap jött a rendőrjárőr, a hatósági tűzvizsgáló. Természetesen addigra a Mindenható Atya feloldotta a bűvös kört, visszaállította a tyúkólat, meg a fészert. Jöttek ámulva a hatóságiak, beköszöntek, Józsi bácsi a fa tetején kummogott, a tehén a fészer tetején bőgött, Mariska néni meg a tyúklétrán próbált felmászni hozzá a tejes zsétárral, hogy megfejné, ha tudná. A rendőröknek leesett az álla a csodálkozástól. Mennek beljebb, ott Tóniék húzzák a lóbőrt. Felköltik Őket, és kérdik, mi történt itt az éjszaka. Tóni mit sem tudva a tűzijátékról, tagadásba ment át.
– Itt, hát mi történt volna urak? Semmi. Aludtunk, mint a tej.
– Szóval nem láttak semmit?
– Semmit!
– Akkor jöjjenek velem! – mondta a parancsnok, és tyúkólhoz vezette őket, kinyitva az ajtót a megpörkölt tollú baromfiak orrfacsaró bűze csapta meg az orrát.
– Hát, itt meg mi történt? Tán az égből hullottak ide ezek a sűltcsírkék? – kérdezte gyanakvóan. Tóniék csak a vállukat vonogatták. Az eperfán gubbasztó öreg kapcsolt a legelőször, és így óbégatott:
– Gömbvillám lehetett, a’ mán biztos, mert úgy felvágott a fa teteibe, mint a pelyhet.
– A Riskát meg az ól teteibe repítette – toldotta meg Mariska néni.
– Szóval, a gömbvillám… nemhogy a pálinkafőző robbant fel öreg. Olyan cefre bűz van, hogy be lehet tőle rúgni! Na, ki vele, adják elő e zugpálinkát, mert még mindig jobb, ha mi kobozzuk el, mintha magukra hozzuk a fináncokat.
Mit volt mit tenni, töredelmesen bevallották, hogy az öreg elaludt pálinkafőzés közben, és így történhetett a robbanás, aminek persze nyoma sincsen – kivéve a félig sült kopaszseggű tyúkokat – viszont a pincében akadt pár liter lófingató, ha meg nem sértik vele a járőrt, akkor adnának egy-két teli marmonkannával.
Így is történt. A korrupt rendőrök felvették a kamu jegyzőkönyvet, hogy gömbvillám vágott a tyúkólba, és az elektroszmog lökéshulláma nem engedte közelebb jönni a tűzoltókat. Ezzel le is zárták az ügyet. Békességgel elváltak egymástól.
Hanem, milyen az ember? Szószátyár!
Csak kiszivárgott a rejtélyes tűzeset. Meg hogy honnan lehet jó erős lófingatót jutányos áron a hallgatás fejében beszerezni. Így aztán lassan híre ment a dolognak.
Tóniék mit sem sejtve erjesztették a csigert, s gyártották a zöld bort, meg a lófingatót. Hanem a Népegészségügyi Hatóság sem ült ölbetett kezekkel malmozva. Tették a dolgukat, végezték az országos felmérést. Az összesítésből kiderült, hogy a Mucsi tanya körüli aglomerizációban élő népesség immunitása mindennek ellenáll. Nem fog a környező népeken semmi. Még a villám sem csap beléjük.
Nosza, kutatni kezdték, mi ennek a nagy immunitásnak az oka. Természetesen kiderült a pálinka és a zöldbor származási helye. A Köjál bevizsgáltatta az italokat és felkapták a fejüket.
Nem igaz! Ezek a lőrék úgy megnövelik a vitálkapacitást és az immunitást, hogy aki ebből bekáfol, az, rezisztensé válik mindenféle fertőzésre, és hatalmas ellenállás fejlődik benne még a munka irányában is.
Elhatározták, hogy kettős vakpróbát végeznek. Mivel a szálak az Egyujjasba vezettek, a hatóság kitalálta, hogy begyűjti a kocsma törzsvendégeit, kontrolanyagként a kísérleti patkányokkal szemben, akikkel nem itattak lófingatót. A kocsmatöltelékeket is és a patkányokat is megfertőzik búbópestissel. Amelyik csoport túléli, az lesz a nyerő. Így is történt.
|
Ideje: Február 19, vasárnap, 19:24:58 - fullextra
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Művér - 2." | Belépés/Regisztráció | 6 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Művér - 2. (Pontok: 1)
- AngyaliAndi Ideje: Február 19, vasárnap, 19:55:39
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Álom, álom, édes álom. Az alkohol akkor is öl, butít, nyomorba dönt.:)))))))))) |
|
|
|
|
|
Re: Művér - 2. (Pontok: 1)
- Lacoba Ideje: Február 20, hétfő, 05:24:16
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Van itt megint minden. Jönnek a nagy titkok elő. Nagyon tetszik a kaláka! |
|
|
|
|
|
Re: Művér - 2. (Pontok: 1)
- mango Ideje: Február 20, hétfő, 09:19:55
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | ...ez az ital, ez az ital, bogikám... :)) |
|
|
|
|
|
Re: Művér - 2. (Pontok: 1)
- Angeli Ideje: Február 20, hétfő, 09:53:19
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Amit a legjobbn szeretek a novelláidban, az az, hogy olyan változatosan használod a magyar nyelvet, a jelzőket, és akkora szókincsed van, hogy az ember akármeddig olvasná. |
|
|
|
|
|
|
