| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Egy nap a lillehammeri olimpián VI. rész |
|
Lacoba
 |
Megérkeztek a tegnapi, otthoni újságok. Mindannyian bele vagyunk temetkezve. |
- Szervusztok! Látom kipihentétek magatokat – élcelődik Sándor.
- Igen. Mint általában.
- Be kell jelentkeznem. - Miután rendbe tette, hogy felvett bennünket, mehetünk is.
A hátsó fertály egy kicsit csendesebb. Eléggé unatkoztak, hiszen egy órával előbb végeztek, mint én. Vasek egyébként a cseh szövetség főtitkára is. Nagyon jó a kapcsolatunk, elsősorban a nyári biatlonban kialakult kölcsönös versenyek kapcsán kialakult egymásra utaltság óta. Örömmel veszik, hogy én is szívügyemnek tekintem a dolgot. Kurgaj egy kicsit titokzatosabb figura. Nem igazán tudjuk kicsoda ő valójában. Az szinte biztos, hogy katonatiszt, de tovább nem akaródzik lepleződni a titok. Egyébként sok ilyen ismerős van az utódállamok edzői, vezetői között. Mégsem esik róla szó sem. Ez itt nem szokás. Megérkeztek a tegnapi, otthoni újságok. Mindannyian bele vagyunk temetkezve.
Én is a tegnapi, otthoni sportújságot lapozgatom. Hihetetlen. Hová jutottunk?
„Tonya Harding amerikai műkorcsolyázó felbujtója volt a legnagyobb vetélytársa, Nancy Kerrigan elleni támadásnak. A lillehammeri olimpia előtt barátai egy vasrúddal okoztak súlyos sérülést riválisának. (Egyébként később bűnrészesség miatt három év felfüggesztett szabadságvesztésre, 160 ezer dollár pénzbírságra és 500 óra közmunkára ítélték. Emellett örökre eltiltották az amatőr versenyektől).”
- Sándor! Te érted ezt? Lehetséges ilyen?
- Nem tudom? Nem vagyok ott, de egyszerűen elképzelhetetlen. Mi lenne, ha én is odamennék Oslóban az előttem soroló taxishoz, aztán kilyukasztanám a kerekét?
- Lehet, hogy azt is meg fogjuk még élni. Döbbenetes.
- Még az a szerencse, hogy az orvosok kigyógyították ilyen rövid idő alatt.
- Nem hiszem igazán, hogy ki lehet egy ilyen támadást heverni. Elsősorban lelkileg hatalmas teher ez, hiszen lehet, hogy néhány nappal előtte még egy szobában aludtak.
- Szerintem ezt a Kerrigant is fogjuk látni ma.
- Nagyon érintő a dolog, mert néggyel van a mi Czakó-lányunk mögött. Lehet.
- Szerintem 45 perc alatt itt vagyok veled az értekezletre, tehát ha ő 17.50-kor megy; simán benne van.
- Remélem nem égek meg, mint kameraman. Még sosem csináltam, és most is csak a Kriszti apja miatt vállaltam.
- Nem olyan ördöngös dolog az.
- Nono! Képzeld! Tavaly Galyatetőn volt a Junior VB – kezdem most én a történetet...
Sosem rendezett még a magyar sísport világversenyt. Egyrészt a hó és időjárás viszonyok szinte lehetetlenné tették, hogy az előre meghatározott időben a mi kis derékba tört Mátrácskánkban is hó legyen. Pedig mindent megtett mindenki, Holéci Tibi szerintem még külön imádkozó asszonyokat is fogadott a hóért. No és persze azért, hogy ne kelljen a tartcsihelyre vinni a szlovákokhoz az egészet. Hóágyúzott, pályát szélesített, festett, fúrt faragott minden épkézláb síző és katona a környéken. Az Isten meghallgatta könyörgésünket és hatalmas havat varázsolt néhány nappal a versenyek kezdete előtt a mi kis centrumunkra. Óriási volt a „Majd mi megmutatjuk” akarása. Ment minden mint a karikacsapás. A verseny fővédnöke – Jeszenszky Géza külügyminiszter – fogadást tartott, a versenybíróknak, az edzőknek, csapatvezetőknek, IBU (Nemzetközi Biathlon Unio) vezéreinek. A politikusok nem szeretik ilyenkor a sajtót. Nem is volt ott a TV, pedig a legkisebb galambpiszkot is igyekeztek elkapni. No erről – előre kitervelt szándékkal – lemaradtak. Igenám, de azért csak kéne egy kis videó- felvételt összehozni, tanácskozták meg a nagyokosok. Csinálunk egy magán felvételt. Kiszemelték a későbbi áldozatot, aki a saját gépével már profinak számított a szóba jöhető emberállományból. Hajjaj! Itt kezdődött a baj. Ugyanis, egy vadonatúj, hipermodern készüléket nyomtak a kezébe: Itt kukkolsz bele... Ezt nyomod meg... Amott tartod... Automatikusan fókuszál...
Ment minden a legnagyobb rendben. Koccintás ide... Mosoly amoda... Beszélgetés erre... Csevej arra... A mi barátunk pedig rendületlenül berregtette a masinát. Büszke volt. Nemcsak ő, de mindannyian, hogy egy kis szalagocska megörökíti ezeket a kézfogásokat. Vége lett a szolid hajdanázásnak. Mindenki sietett a TV elé. Videó be, villany félhomályra, és indul a verkli... Csend van... Levegő sem nagyon mozdul... Ez itt Holéci cipője... Az ott a kandalló fölötti kormosodás a plafonon... Jól kivehető a külügyminiszter úr cipője, enyhe nadrág bevezetéssel... Amott valakinek a slicce, majd premier plánban a bal cipőcskéje... Ez itt Ágota tűsarkúja... Talán úgy 3-4 percig tart a döbbenet, és fékeveszett kacagásba tört fel... Nem igazán jut senki szóhoz... Szétröhögi magát mindenki... A tettes megjegyzi, fulladozó artikulálását megtörve:
- A rohadt égbe! Fordítva nyomtam.
***
- Vigyázz Sándor! Még a hófalba röhögöd a Volvo-t – mellesleg a hátsó ülés teljes tanácstalansággal kérdezi:
- Co to, Laci?
/Folytatása következik/
|
Ideje: Február 26, vasárnap, 10:50:18 - fullextra
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Egy nap a lillehammeri olimpián VI. rész" | Belépés/Regisztráció | 4 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Egy nap a lillehammeri olimpián VI. rész (Pontok: 1)
- bogumil Ideje: Február 26, vasárnap, 12:12:12
(Adatok | Üzenet küldése) | | Mint eddig is,most is csak azt mondhatom:ott voltam veletek.A videokamerára visszatérve a következő történt.Én is jártam már így többször.Mikor az előző felvételt készitették a géppel,mielőtt az illető kezébe nyomták volna,nem nyomták meg a pillanat állj! Tehát amig ő nem akart felvenni addig a gép vette a amerre forditgatta.Mikor viszont felvenni akart,akkor megnyomva a pillant álljt,hogy induljon a felvétel,éppen kikapcsolta. |
|
|
|
|
|
Re: Egy nap a lillehammeri olimpián VI. rész (Pontok: 1)
- mango Ideje: Február 26, vasárnap, 15:19:25
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Ez aztán a pech...Egy megismételhetetlen videofelvétellel megrövidítve - még szerencse, hogy tudtatok kacagni magatokon, Laco bá :) |
|
|
|
|
|
|
