| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Gyümölcsöskert I. |
|
Lacoba
 |
A természetet csak kölcsönkaptuk unokáinktól, így azt illik is úgy továbbadni legalább, ahogy kaptuk.
|
Kevés olyan ember van, aki nem szeretné a gyümölcsöt. Manapság azonban már nem igazán szokás azt megtermelni, hanem inkább a piacon, bevásárló marketekben „szedjük” az almát, körtét stb. Ez részben jó, de azért a legkevésbé sem biztos, hogy azt kapjuk amit szeretnénk, illetve egészségünk szeretne. Eléggé bizonytalan a háttér: Hol termelték, milyen szereket tartalmaztak, mikor... Még belegondolni is rossz. Az én gyermekkoromban zártabb közösségben éltek az emberek, így rá voltak kényszerítve, hogy bizonyos mértékig önellátással bíztosítsák a család fenntartását. Ez szinte minden élelmiszerre vonatkozott, így a gyümölcsre is. Minden ház kertje ragyogott tavasszal, és nyáron. Ősszel pedig rogyadozott a terméstől a gyümölcsös.
Én még ma is igyekszem karbantartani kertemet, hiszen édesapám mindig is erre tanított. Én pedig a fiamnak adtam át ezt a pici mesterséget, ami részben tudja már csak biztosítani a saját igényeinket ezen a területen. Az időjárás függvényében néhány dologban önellátók, néha túltermelők is vagyunk, pedig a néhányszáz négyzetméteres kertecskében igen behatároltak lehetőségeink. Azonban mindig szem előtt kell tartanunk azt az indián bölcselletet, melyet édesapám is gyakran emlegetett: A természetet csak kölcsönkaptuk unokáinktól, így azt illik is úgy továbbadni legalább, ahogy kaptuk.
Közeledik a tavasz. Már itt kéne lennie, de még be-beköszön újfent a tél. Ez sajnos hátráltatja mozgásterünket is, hogy mi is beletehessük ebben az évben is a magunk munkáját a továbbélésbe.
A továbbiakban néhány praktikus tanácsot szeretnék adni a kiskert tulajdosoknak.
Milyen legyen a kertünk, hogyan írányíthatjuk a természet erőit kertünkben?
Gyümölcsöskertünket apáink, nagyapáink, dédapáink hagyták ránk. Rövid megőrzésre. A kertünkben lévő terő fák zömét ők ültették, indították el, hogy a természet körforgásának része lehessen a mi kis zöld szigetünk is. Tehát elsősorban hozott anyagból kell gazdálkodni. Azt kell ápolni, karban tartani, nevelni, és a ha szükséges kivágni, újratelepíteni. Elsőként a fák metszéséről szeretnék néhány szót közzétenni.
A gyömölcsfák metszése
A metszés igen fontos munka, amelynek segítségével szabályozzuk fáink növekedését és a termés mennyiségét. A metszéssel fiatal fáknál a koronaformát alakítjuk ki, termő fáknál pedig termőegyensúlyi állapotot tartunk fent, összhangba hozzuk a növekedést és a termésképzést. Így a fa mennyiségben és minőségben a legjobb termést adja. A metszés olyan a fának, mintha éltető ecenciát adnánk neki. Meghosszabbítja életét, idealizálja a termő, koronaalkító ágak mennyiségét, így nem fognak fáink apró gubics-almákat hozni, nem fogják minduntalan lekapni fejünkről a sapkát, nem árnyékolják be a veteményes, vagy a gyermeknapozót, homokozót, hanem oda és annyit fognak nőni, amennyivel még megfelelően szolgálják a közös érdekeket. Sokan mondják, hogy „Miért kell azokat a fákat bántani, levéreznek, nem lesz majd, ami teremjen?” Ez hatalmas tévedés, sőt nagyobb hiba, mintha túlmetszük a fákat, hiszen azt a következő évre kiheveri a fa. Ugyanakkor egy elhanyagolt fának évek kellenek, mire újra összhangba kerül önnmagával.
A gyümölcstermő növények élete három szakaszra osztható.
Az első az erőteljes növekedés időszaka, amikor kialakul a koronaváz, a jövendő termőrészek alapjaival. Ekkor a fa kevés termést hoz.
A második szakasz a termőre fordulás, amikor a növekedés mérséklődik, és sok termőrész képződik.
A harmadik a termés csökkenése, az öregedés, amikor a növekedés és a termésképzés mérséklődik, majd megáll. A fa lassan elpusztul.
A metszés során ezeket a folyamatokat ismerve avatkozunk be a fa életébe. A metszés nélküli fa elsűrűsödik, a korona belsejében a napfény hiánya miatt a hajtásnövekedés fokozatosan gyengül, majd megáll. A fa termőrészekkel berakódik, dúsan virágzik, de kevés virág termékenyül meg. A kötődő terméskezdemények nagy része lehullik. A megmaradt gyümölcsök aprók maradnak. Ennek az oka az, hogy a hajtásnövekedés csökkenésével az asszimilációs felület lecsökken, emiatt a fejlődő hajtás- és virágrügyek nem tudnak teljesen kifejlődni. A korona külső peremén van csak bizonyos hajtásnövekedés, a korona belseje felkopaszodik, így a fa idő előtt elöregszik. Ki kell vágni, újra kell telepíteni. Aztán az új fa sem tud önállóan létezni. Csakis velünk lesz kultúrnövény, nem pedig a természet visszavadulásának példája.
A metszés elvi alapjai:
A fák növekedését befolyásolja a koruk. A fiatal fák erőteljesen növekednek, míg az öreg fák növekedési erélye gyenge.A faj, fajta és az alanyhatás is befolyásolja a növekedés és termésképzés egyensúlyát. A fák vesszőin a csúcson vagy annak közelében lévő rügyek hajtanak ki a legerőteljesebben. A csúcstól lefelé egyre rövidebb hajtások fejlődnek. Ezt a jelenséget csúcsdominanciának nevezzük. A hajtásfejlődés mértéke a veszszők helyzetétől is függ. A fejlődő hajtás függőleges helyzetnél lesz a legerőteljesebb. A vízszintes helyzetű vesszőn rövidebb hajtások képződnek. Az alapból egy erőteljes hajtás nő, a csúcs kihajtása a leggyengébb ekkor.
A metszés hajtásnövekedésre gyakorolt hatása: minél erősebben visszametsszük a vesszőt, annál erőteljesebb lesz a hajtásfejlődés. Erős az a metszés, amikor a vessző kétharmadát eltávolítjuk. Gyengén metszünk akkor, amikor csak a vessző egyharmadát távolítjuk el. Középerős metszéskor felére vágjuk vissza a vesszőt. Metszéskor a fa korát, erőnléti állapotát, növekedési erélyét szem előtt kell tartani. Az erős metszés következtében az erőteljes hajtásnövekedés csökkenti a termőrészek képződését. A gyengébb metszés viszont a termőrészek arányát növeli, és a növekedés csökken. A termőegyensúly fenntartása érdekében a fiatalabb gyümölcsfákat gyengébben metsszük, mert azok természetes növekedése nagyobb. Az idősebb fákat pedig erősebben metsszük, hogy a hajtásnövekedést ezzel serkentsük.
A fejlett fametszésnek három módja van.
1.A visszametszés, amikor a koronarészből csak egy részt vágunk le.
2.A ritkítás alkalmával a koronarészt, a termőgallyat tőből távolítjuk el.
3.A termőrész fiatalítás a visszametszés és a ritkítás együttes művelete. Ennek során a korona elöregedett ágát fiatal koronarészre vágjuk vissza. A folyamatos termőrész ifjítás a fák egyenletes terméshozásának egyik alapja.
A metszés lépései:
Az alakító metszéssel meghatározzuk a fiatal fa koronaformáját, az ágak számát és egymáshoz viszonyított helyzetüket. A mesterséges koronaformák kialakításakor vegyük figyelembe a természetes formára jellemző alakot, s legyünk tekintettel a növények életritmusára, növekedésére, fejlődésére is. A mesterséges koronaformán a fák korábban fordulnak termőre, jobb minőségű gyümölcsöt hoznak és rendszeresebben teremnek. A fiatalítást az elöregedett termőalapú, de egészséges öreg fáknál hajtjuk végre. Először a sűrűsítő, fölfelé és befelé növekvő, egymást keresztező vesszőket, gallyakat távolítsuk el! Ezután a hasadt, sérült, elhalt, beteg koronarészeket vágjuk ki! Elsősorban a korona külső felületét ritkítsuk, hogy a belső tér is elegendő fényt kapjon.
A korona belsejéből lehetőleg ne távolítsunk el tőből egészséges termőalapot, csak ifjítsunk!
A magassági növekedést úgy korlátozzuk, hogy egy oldalelágazásra vágjuk vissza. Ezáltal széthúzzuk, terebélyesítjük a koronát. Mindig a koronából kifele álló rügy fölött metsszünk!
Teljes fiatalításkor a vázkarokat erőteljesen visszavágjuk, a rejtett rügyekből új hajtások képződnek, amelyekből új koronát és abban új termőalapot nevelünk. Erre akkor is szükség van, ha a fa mechanikai sérülés következtében súlyosan torzult, a vihar letörte ágait. Ifjítással a magasra törő, felkopaszodott fák koronamagasságát is csökkenthetjük. Az ifjításra a fát fel kell készítenünk. Az előző esztendőben bőséges tápanyag-utánpótlásról kell gondoskodnunk. Az ifjított fa hajtásfejlődése idején öntözést és gondos növényvédelmet igényel. A nagy sebfelületet is kezelni szükséges. Ha lehet, akkor részleges ritkítást végezzünk, vagyis az ifjítást két részben, két év alatt végezzük el! Fontos, hogy a viszszavágott ágakon megmaradt valamennyi gallyat és vesszőt hagyjuk metszetlenül. Az ifjítás nyomán a rejtett rügyekből vízhajtások fejlődnek, amelyekből kialakíthatjuk az új koronát. A megifjított fa 3-4 év múlva ad számottevő termést. Gyümölcsfáink közül az almástermésűek jól ifjíthatók, a csonthéjasoknál nagyobb a kockázat.
/Folytatása következik/
|
Ideje: Március 12, vasárnap, 17:33:18 - fullextra
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Gyümölcsöskert I." | Belépés/Regisztráció | 4 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Gyümölcsöskert I. (Pontok: 1)
- bogumil Ideje: Március 12, vasárnap, 20:26:22
(Adatok | Üzenet küldése) | | Nagyon hasznos tanácsok ezek keretbarátoknak,de nekünk aszfaltbetyároknak nem sokat mond.Én csak aházunk előtti 5x5 m-es kiskertbe ültetgetem a muskáliaimat,amiket a gyógybor cefrjéval,és törköjével trágyázok. A 4-5 éves muskátlitöveim már fásszáruvá váltak és másfélméteresre is megnőnek.Mindenki csodájára jár.A muskátli egész évben vírit,de megenni nem lehet,mint a gyümölcsöt. |
|
|
|
|
|
Re: Gyümölcsöskert I. (Pontok: 1)
- soman (soman1@citromail.hu) Ideje: Március 13, hétfő, 09:11:05
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Bevallom őszintén kedves Laco bá, a metszés fontosságát én is nehezen értettem meg. Hozzá kell tennem, hogy különösebben nem érdekelt sohasem ez a téma, de csak becsülni tudom az olyan embert, aki szakavatottan kertészkedik saját háza táján. Mi is vidéken élünk, de gyümölcsöt a városból szerezzük be. Ha jól meggondoljuk, ez tényleg faramuci helyzet. |
|
|
|
|
|
|
