| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Gyere velünk! |
|
Lacoba
 |
Sokan megyünk. Petőfi írja alá meghívónkat, szívünk láthatatlan papírján. |
Fehér a március. Én ugyan már pocsolyát kerülgetek a végeláthatatlan kátyúrengetegben, hiszen ez már nem is út. Ez már egy fenékig kátyú, amibe beletéved – imitt-amott – egy kis út is. Hatalmas öröm volt már nekünk, hogy 2004-ben és 2005-ben is tervbe vették: úttá teszik utunkat. Tervbe. Nem munkalapra az biztos, mert felé sem néztek. Lehet, hogy ez volt a terv, és még így is piszok sokba került? Nem tudom. Eddig a kátyú az út elején kezdődött, és kitartott a végéig. Bejelenteni nem lehet rendesen, mert mindjárt azt kérdezik vissza: pontosan hol? És olyan válasz nem lehet, az egész utca kátyú. Nincs ilyen kategória.
A környező hegyek még viselik a hosszúra nyúlt tél sapkáját. Kategória ide, vagy oda kerülgetnem kell a kátyúrengeteget. Lehet, hogy ennyi kátyú az már nem is az, aminek látszik? Hát akkor mi vagy te kátyú? Talán az egyenletes kátyú az ismét úttá lép elő, mert 2006-ban már tervbe sem vették. Valószínű az elmúlt két esztendőben javult a helyzet megítélése, példás eljárással lépett elő a „minden tudás”, és jóvá tervült az utunk.
Eljött. Ismét március 15-re készülünk. Előkeressük a tavalyi trikolór kokárdát. Anya kimossa ahogy illik, levágja az esetleg lelógó szálakat. Hetykére alakítja gyűrött bugyrait. Holnap kitűzzük a szívünk fölé, és elindulunk a Salgó várra. Sokan megyünk. Petőfi írja alá meghívónkat szívünk láthatatlan papírján. Már több mint negyven éve másszuk meg a piramishegyet, hogy az ötszáz feletti magassággal a tiszta levegő végeláthatatlan panorámájára tegyük újabb évünket. Ma már újabb őszbe hajló évünket. A múlt század '60 éveinek fiatalsága még iskolai kirándulásra hozott ide évről évre. Csendesen, legtöbbször hang nélkül. A naptár nem piros betűit arcunk és szívünk írta azzá, amikor egy szál virág Nemzeti dal-át szó nélkül tettük a tavaszi szélre, hogy vigye az emléktábla méltó üzenetét az elmúlás és az idő kerekére. Aztán pelyhedző ifjoncként már örömmel kísértük a tavaly óta gömbölydedre farosodott lányokat az ébredő tavasz és egy-egy csók dallamára. Azonban a lángoló finomság sem vehette el a tábla alá helyezett csokrocska mindent elsöprő leheletét.
Teltek a percek, múltak az évek. A víg kacajba ráncok vegyültek, tenyerünkre picinyke kezek kerültek, s mind-mind e nap szálvirágba írott üzenetébe merültek. Aztán jött a lelkendező ünneppé válás, már harsoghatott és harsogott – meddig a szem ellát – a piros betűre érlelődött pillanat. Már sokan jöttünk, nem pár tízen. „Gyönyörű napos március tizenötödike várható”. Mindig is az volt. Aztán most sincs másként!
Ötödik éve már közös koszorúnkat visszük az emléktábla alá. A helyi civil szervezetek felhívása egyre több falum bélinek ad ismét túrabotot a kezébe. Csillogó arcú – mindegyhovátartozó – emberek. Most már évről-évre. Több százan jutunk az ég oly közelébe.
Csendes palóc módján csak ennyi a jelszó:
- Gyöttetek?
- Persze. Laótom, hoztad az onokaót is!
- Gyött a gyerek is, de azok maó az egekben vannak!
- Gyönnek Túmaneék is, a Beélaóval! - Laóttuk eőket!
- A bözsieék is lassabban eérnek!
- No ballagonk!
Gyere Te is velünk 1848 nyomdokába. Gyere, s tegyél Te is egy szál virágot, vagy a megemlékezés koszorúját a salgóvári Petőfi Sándor Emléktábla alá.
Felhívás!
A Zagyvaforrás Egyesület és a Zagyvai Nőklub 2006. március 15-én ismét részt vesz a Salgóvári Petőfi Emléktáblánál a koszorúzáson, és megemlékezésen. Gyere velünk. Egyénileg vagy 9-órai gyülekezéssel és indulással a Zagyvarónai Kultúrotthon elől, illetve az 1-es helyi járat végállomásától. Idősebbeket kocsival visszük. A gyalogtúrázók az időjárásnak megfelelő felszerelésben vágjanak csak neki, hiszen az útvonal javarészt még hóval fedett.
Gyere! Várunk téged is!
|
Ideje: Március 14, kedd, 15:06:58 - fullextra
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Gyere velünk!" | Belépés/Regisztráció | 12 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Gyere velünk! (Pontok: 1)
- bogumil Ideje: Március 14, kedd, 16:15:23
(Adatok | Üzenet küldése) | | Mindenhol ilyen lelkesen kellene megszervezni és résztvenni ezen a szent ünnepen. |
|
|
|
|
|
Re: Gyere velünk! (Pontok: 1)
- mango Ideje: Március 14, kedd, 16:50:51
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Méltó megemlékezés... |
|
|
|
|
|
Re: Gyere velünk! (Pontok: 1)
- prayer Ideje: Március 14, kedd, 20:30:27
(Adatok | Üzenet küldése) | | Tudod Laci! Sajnos nekem mindig abban az élményben volt részem gyermekkoromóta, hogy az igaz emberek előtt, a szószékben, csak a képmutató, népnyomorát "megoldó", majd koszorúzás után felbecsülhetetlen állami autóikkal távozó, de zsebemben turkáló alakok tüntek fel, majd el, otthagyva minket a gondjainkban, ezáltal felemás ünnepérzésünkkel. Örülhetsz a bővülő, egyszerű szellemiségi embertársaid ünnepi szívekbe öltözött összefogásának. Gratulálok hozzá! És lenge zászlós ünnepet, és megemlékezést kívánok a közösségednek! |
|
|
|
|
|
Re: Gyere velünk! (Pontok: 1)
- soman (soman1@citromail.hu) Ideje: Március 14, kedd, 21:13:36
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Megyek én is! Igaz, nem oly messze, csak saját településünkben veszek részt a megemlékezésen, amely nálunk is hagyomány, de ígérem Laco bá, gondolatban egy kicsit veletek is leszek. |
|
|
|
|
|
|
