| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Csalódás |
|
bogumil
 |
Karácsonyra összegyűlt annyi, hogy megvehette ajándékait. |
Józsika, a tizenéves kamasz, buzgón számolgatta a Karácsonyig hátralévő napokat. Lefekvéskor, elalvás előtt, a Jézuskára gondolva sok szaloncukorral gazdagon díszített karácsonyfát, alatta dús ajándékokkal megrakott asztalt kívánt.
A napi uzsonnapénzből elspórolva gyűjtögette forintjait, hogy anyukáját, nővérét, nagymamáját meglepje valami csekélységgel. Karácsonyra összegyűlt annyi, hogy megvehette ajándékait. Izgalommal várta a nagy napot. A kis műkarácsonyfát együtt díszítették fel a félkiló szaloncukorral. Alárakta ajándékait, és várta az ő csomagját. Nagy izgalommal bontogatta a spárgával átkötött kis csomagot, melyből egy tolltartó vigyorgott rá. Ennyire tellett a minimálbéren tengődő anyujától. A nővérétől semmit sem kapott, a nagymamától pedig egy kisautót...
Hamar túltette magát a csalódáson, s boldogan leste az ajándékai által keltett örömöt a családtagok arcán. A szerény vacsora után még nézték a Názáreti Mária című filmet, aztán elvackolták magukat a hideg paplan alatt.
Hamarosan beterítette szárnyaival szemeit az álom. Látta magát kis angyalként a betlehemi kis Jézussal játszani. nagyokat kacagtak hancúrozás közben. Boldog és felszabadult volt. Nem nyomasztotta a tanulás nyűge, a szegénység szürkesége.
Aztán váltott a kép és látta Jézust, a tanítót, amint arról győzködte híveit, hogy egyszer eljön a Kánaán, ahol mindenki jólétben él. Jóllakásig ehetnek, ihatnak, mindenki szép ruhákban jár, nem lesz szegény és gazdag.
„Csak kérned kell, és megadatik néked!” – mondta Jézus, és ezzel az álom véget ért.
Másnap az iskolában mindenki boldogan mesélte, kinek mi, mennyi jó cuccot, játékot hozott a Karácsony. Mikor rá került a sor, ő csak állt, magához szorítva a tolltartót, és szemeiből lassan eleredtek könnyei.
Hirtelen hátat fordított társainak és kifutott az iskolából. Meg sem állt a falusi templom kápolnájáig. Szembefordult a kereszten függő Krisztussal, és vádlón így szólt hozzá:
– Hazudtál nekem, Jézus! – sikoltotta, és lábai elé dobta a tolltartót.
|
Ideje: április 23, vasárnap, 14:03:14 - fullextra
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Csalódás" | Belépés/Regisztráció | 10 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Csalódás (Pontok: 1)
- AngyaliAndi Ideje: április 23, vasárnap, 19:00:05
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Sokat gondolkodtam, mit írjak most neked. Nagyon jól megírt történet.
Én nem vagyok hívő, a karácsony nekem teljesen más érzéseket jelent. Ezzel a történettel kicsit magam látom igazolni.
Puszi: Andi |
|
|
|
|
|
Re: Csalódás (Pontok: 1)
- Lacoba Ideje: április 24, hétfő, 06:23:24
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Igen. Azért igen mert teljesen elkaptad a lényeget, tehát azt, hogy mitől az a Karácsony. A két végletről hallunk csak, és mégis ott vagyunk a közepén. Azért igen, mert addig amíg külön jelentőséget plántálunk a két végletbe, addig elveszhet még az együttlét öröme is. |
|
|
|
|
|
Re: Csalódás (Pontok: 1)
- Julianna (julianna41@citromail.hu) Ideje: április 26, szerda, 13:45:41
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | A történeted reális valóságra épült. Itt egy esetről van szó. De sok vívódáson estem én is át, amig nem állapottam meg a nézeteimben! Az anyagias világ sok szép emberi érzést, törekvést megöl. A gyerek számára fájdalmasak a csalódások. És van, aki Józsikával megbeszéli a csalódását? Ez itt a kérdés. |
|
|
|
|
|
|
