| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Nakonszipán-1 |
|
bogumil
 |
Nakonszipánban mindig kék az ég, és zöld a fű. Szférák zenéje szól... |
1
Nakonszipán, az elvágyódás, a béke, nyugalom bolygója. Az UFÓK igazgatása alatt áll és szigorú bavándorlási törvények vannak érvényben. Csak a kimondottan jó kvalitású, az ország fejlődését, a kultúra, tudomány, művészetek és a jólét kiteljesedését szolgáló egyéneket engednek meg letelepedni. A bevándorlási kvótát szűkre szabják.
Nakonszipánban mindig kék az ég, és zöld a fű. Szférák zenéje szól, és meztelen angyalkák lejtenek csábtáncot a függőágyakon heverésző megvilágosodottaknak. A hintaágyak függesztőláncaiba is virágokat fonnak. Kolbászból van a kerítés, és mézeskalács-házikókban múlatják napjaikat az, újonnan betelepülök.
Hatalmas, virágzó cseresznyefa alatt két hintaágyban ringatózik az UFO, Nakonszipán kormányzója és a hozzá audenciára feljött Sátán. Tulajdonképpen a Sátán eszközölte ki a meghívást,, hogy interveniálhasson a magyar lakosság érdekében. Hallgassunk bele beszélgetésükbe! A Sátán gombolyítja a beszélgetés fonalát.
–Uram referálni jöttem hozzád a földi pokolból.
–Hallgatlak, mik a tapasztalataid a magyaroknál?
Uram, a mai Magyarország felbolydult méhkashoz hasonlít. Az emberek nem érzik jól magukat a saját bőrükben. A második kalandozások korát élik. Kirajzanak az UNIO-ba hogy munkaerejüket felkínálva, tehetségüket, szorgalmukat aprópénzre váltsák.
–És mi van azokkal, akik otthon maradtak?
Ó, csak a tehetetlen, önmagában nem bízó, és az idealista népség maradt otthon. Egyik fele, már megadta magát a sorsnak, nem akar küzdeni. Ezek nagy része öngyilkosságba menekül, remélve, hogy hátha bejutnak a mennyországba. Természetesen Szentpéter leküldi őket hozzám, a pokol tisztítótüzébe, de nem győzzük már kapacitással
–És mi van a többiekkel?
–A többiek szent meggyőződésükből jobbítani próbálnak az ország sorsán, jobbnál jobb tervekkel rukkolnak elő, de a kormány sorra lesöpri tervjavaslataikat az asztalról..
–És, mit tesznek, nem lázadnak fel? Hagyják, hogy palira vegyék őket a hatalmasok?
–Mit tehetnének uram, rágják a politikai gittet, a csepűt. Ki kellene találnunk valami köztes megoldást uram, mert nem nézhetjük ölbetett kezekkel, hogy egy nemzet lassan eltűnik a népek tengerében. Kihal, kivándorol, s helyébe mások jönnek Pannónia áldott földjére.
–Ennyire katasztrofális a helyzet?
–Igen. Az öngyilkosságba menekülés, vagy az éhhalál nem ad vízumot a mennyországba. Viszont Hádés az alvilág ura panaszkodik, hogy új égetőkemencéket kell építeni, nagyméretű szurokfőző üstöket beszerezni, hogy győzzék a purgálást.
–Tett ön lépéseket a helyzet tisztázására, a migráció okainak kiderítésére?
–Hogyne. Segítőmmel adatgyűjtést végezve bejártuk az egész országot. Tele van a szája panasszal gazdagnak, szegénynek. Senki sem érzi jól magát a saját bőrében. Mindenki fel akar ülni a Nakonszipánba induló szerelvényre. Segíts rajtuk UFÓ úr! Szánd meg a magyarokat és tárd ki nekik Nakonszipán kapuját!
–Halljuk, hát mit mondanak! Vezesd őket elém, egyenként!- mondta az UFO és tapsolt. Két kerub jelent meg és meghallgatván a parancsot elindultak az űrkompon várakozó küldöttséghez, hogy egyenként az UFO elé vezessék őket.
2.
Kisvártatva a két kerub kíséretében egy nyugdíjas házaspár tippi-topi csoszogott a hintázók elé. A férfi inas, hosszú nyakán, mint a napraforgó a fonnyadt száron, imbolygott herélt svájcisapkába bújtatott feje. Szederjes, kékeslila, ezerránc arcából felkiáltójelként ugrott elő horgas orra. Két basedowosan dülledt, véreres szemével sunyin pásztázta végig őket. A mellette, félretaposott sarkú papucsában csoszogó, hátul gumival összefogott, szürke, zsíros hajú asszony zihálva, fújtatva sípolt minden lépésnél. Szederjes arcáról lerítt, hogy komoly aszmával küszködik. Ennek ellenére, vagy éppen a mielőbbi pusztulás reményében, lila ajkai közt ott remegett egy féligszívott Kossuth cigaretta.
Az ember mélyen meghajolt, levette fejéről a herélt svájcisapkát, s markában gyűrögetve félénken, kehintve egyet, megszólalt.
–Jó napot kívánunk!
Az Ufó imigyen szólitá meg a megilletődött házaspárt.
–Halljuk hát, miért kuncsorogtok, s dörömböltök oly erőszakosan Nakonszipán kapuján? Na, ki vele, most itt az alkalom, mondjátok el!– bíztatta őket a Sátán is. Az ember egyik lábáról a másikra állt, félénken körbetekingetett, miközben zanzafeje úgy járt, mint a vibrátor.
–Hogy miért kopogtatunk olyan türelmetlenül? Jó kérdés… hiszen egész életünk egy merő várakozásban telt el UFO úr. Amióta megszülettünk mást, sem tettünk, csak várakoztunk. Vártunk egy emberibb, szebb jövőre, egy jó szóra, egy vállveregetésre, tudomisén mire? Higgyék el, belerokkantunk a várakozásba. Szívünk és lelkünk fáj bele.
A Sátán ingerülten vette közbe.– Mire vártak maguk szerencsétlenek, a sült galambra tán, hogy majd a szájukba repül?
Az öreg zavarodottan, pislogva, mint a rimóci nyúl, megbökte az asszony oldalát könyökével, mintegy jelezve neki, hogy ő is szóljon már valamit. Erre az asszonyból keresetlenül böffentek fel a szavak és kitálalt. Kezeit csípejére tette, lila ajkai közül a földre köpte a csikket és hörögve, vérbeforgó szemekkel a hintázókra meredve sípolva törtek elő a szavak gigájából.
–Hogy mire vártunk? Megmondom én itten, magának édes úr! Emberi életmódra, hogy kiemelkedjünk végre az állati sorsból, a nyomorból kikupálva, végre, öregségünkre gondtalanul élhessünk. De, nem lehet.
–Miért?
–Higgye el uram, nekünk nem volt életünk, mert a mi generációnk hetven év alatt átélte a földi poklot. Sóvárgó tekintetünket keletre vetettük, hogy majd onnan felkel a vörös csillag, és vele együtt a népek hajnalhasadása. Negyvenötben megérkezett a felszabadulás. Hódítóként jöttek, rabolva, pusztítva, lányainkat, asszonyainkat megerőszakolva, gyermekeinket megbecstelenítve tettek látogatást otthonainkban. Kibírtuk. Nem számít, semmi sem számít! Átvonultak rajtunk, mint a sáskajárás. Mi maradt utánuk? Egy kifosztott, meggyalázott ország. Aztán egy svédcsavarral visszakanyarodtak, s negyvenöt évig vendégeskedtek nálunk. –fejezte be a tirádát, s míg keshedt tüdejébe pár kapkodó lélegzetvétellel megpróbált az ózondús levegőbül beszippantani az öreg átvette tőle a szót.
–a kommunisták szekerén bejöttek Rákosiék,a Moszkoviták! A férfiak javát eladták a ruszkiknak málenkij robotra. Évekig senyvedtek Szibériában, és az itthonmaradottak, asszonyok, gyerekek, hadirokkantak a tíz körmükkel kaparták ki a téglákat a romok alól, hogy felépítsék a kommunizmust. Mikor már fellégeztünk volna, beültek a kommunisták a hatalomba. Államosításokkal, a kulákok kiirtásával, TSZ-be kényszerítéssel, beadással, nyomorba és kétségbeesésbe taszítottak bennünket uraim! Kényszermunkára vitték, ÁVÓS pincékben verték nyomorékká, aki szólni, mert. Megkoplaltuk az ország felépítését: hároméves, ötéves tervek… Békekölcsön, Tervkölcsön. Bevettük a maszlagot, amit harsogtak a kolhozdobozokból felénk, és nemzettük a gyerekeket nyakra-főre, mert a szebb jövő építésére mindtöbb munkáskézre volt szükség. Marxal és Engelssel tágították az agyunkat. Kenyérjegyekkel és korbáccsal idomították a népet, mint a cirkuszos lovakat. – hörögte kifulladtan levegő után kapkodva, mire az asszony vette tőle vissza a szót.
–Gyerekeinket kitanítatta az állam, hogy kirepülve a legyenek, akik a kommunisták szekerét tolni fogják.. S kikupálódva, felismerve a szocializmus dugába dőlését így szóltak hozzánk.– Édesanyám, látják maguk miben élünk? Mi van körülöttünk. És mi szemlesütve kushadtunk. Próbáltuk őket visszafogni ötvenhatban, nem hallgattak ránk. Forradalmat csináltak. És újra lerombolták az országunkat a ruszkik. Összedöntötték, mint a kártyavárat. Kezhettünk mindent elölről. Átdolgoztuk az életünket, mit a szorgalmas kis nünükék. Kádár szólamokkal, kajával tömte be a szánkat, hogy ne tudjunk pofázni, kritizálni! Kis telkeket, Trabantokat tudtunk vásárolni összekuporgatott pénzünkből. Annyi a nyögdijunk, hogy a megélhetéshez kevés, az éhenhaláshoz sok! – zihálta s utolsó mondta már hörgésbe fulladt. Az öreg vette át a szót.
–A Rendszerváltás aztán betette nekünk a kaput.A vadkapitalizmus burjánzik, mint a vadkender, vagy a parlagfű! A nyögdij, semmit sem ér! Az árak az egekig szöknek és elszabadult a szerzés ördöge. Újgazdagok vásárolják fel a nép által összekuporgatott szakszervezeti üdülőket, ifjúsági táborokat. Bagóért osszák ki egymás közt az általunk felépített s megkoplalt gyárainkat! Lassanként széjjelhordanak mindent, végül a lábunk alól a földet is eladják! Tombol az erőszak. Nyílt utcán, nappal is ölnek húsforintért! Nem tisztelik az öregeket, útban vagyunk nekik, az erősebb nemzedéknek! A durvaság, csúf beszéd, erőszak uralkodik a földön! Nem, már nem akarunk ilyen országban élni! Engedjenek be Nakonszipánba bennünket! – sipította, és térdrerogyva a Sátán lábaiba kapaszkodva zokogni kezdett. Az asszony szólalt meg újra.
–Uraim, mi örök életünkben csak adtunk. Apránként elosztogattuk a munkaerejünket,a szeretetünket ,a kitartásunkat,szívünket,a lelkünket. Mindenünket az államnak adtuk. Elvette tőlünk és a saját arculatára nevelte gyermekeinket, kitörölték belőlünk a büszkeséget, az identitásérzést, a magyarok kicsinységét sulykolták belénk. Örüljünk, hogy lyuk van a fenekünkön! Ami arra lesz jó, hogy boldogan múlunk ki ebből a rohadt világból! Engedjenek be! Ne, akarják, hogy lelkünk örökké bolyongjon az univerzumban, mint egy céltalanná vált rakéta. Vagy azt akarják, hogy visszamenve kimúljunk, mint egy kimustrált bakaló? Kérem, uraim, könyörgünk: adjanak letelepedési engedélyt! Dógos emberek vagyunk mi, nem henyélnénk. Az uram elmenne utcaseprőnek én meg WC-és néninek, csak engedjenek be!– zokogta és átölelte az UFO lábát. A hinta hirtelen megállt. Az UFO intett a fejével a keruboknak és azok elvonszolták a két öreget a kijózanítóba. Az UFO elmentükben még utánuk szólt.
– Mossátok ki az agyukból azt a sok dőreséget, maszlagot, amit bevettek a szocializmusban. Hánytassátok meg őket fiaim, hagy okádják ki azt, a csepűt, amit rágattak velük egy életen át! Ha megtisztultak, akkor vigyétek őket a befogadó állomásra!
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Nakonszipán-1" | Belépés/Regisztráció | 4 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Nakonszipán-1 (Pontok: 1)
- AngyaliAndi Ideje: Május 02, kedd, 20:14:09
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Az a baj, hogy nem olyan egyszerű az agymosás. S nem is válik be mindenkinél.
Most őszintén Bogi. Te szivesen élnél egy ilyen steril, csupavigyor országban?
Egyébként nagyon tetszett az írásod.
Puszi: Andi |
|
|
|
|
|
Re: Nakonszipán-1 (Pontok: 1)
- Si Ideje: Május 03, szerda, 22:30:10
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Nakonszipán és Nakonxipan különböző képzeletbeli helyek, vagy csak elírás? |
|
|
|
|
|
|
