| Küzdőtér |
|
|
|
 |
A szándékos baleset (Te mit tettél volna? 1.) |
|
Lacoba
 |
...amikor a vizes úton a még nagyobb fékezésre kényszerített sötét autó megpördül, majd fenékkel a pályaelválasztó korlátnak csapódik. Tiszta erőből. |
Sokszor kerül az ember olyan helyzetben, hogy döntenie kell. Már a hétköznapi embert is egyre többször állítják válaszút elé bizonyos történések. Az agresszió elharapódzik, az ártatlanok bűnhődnek, a jó emberek néha rettegnek. Megy az ember az úton, és bumm: szembejön egy baleset, egy verekedés, egy trágárság, vagy netán még ennél is végzetesebb valami. Nem vagyunk felkészülve rá: kikerüljük az előttünk földön fekvőt; elfordítjuk fejünket szemtanúságunktól; igyekszünk távol tartani magunkat egy-egy perpatvartól.
Nem csodálom, hiszen jóformán csak a rossz példákat hallja az ember: megverték a segítséget nyújtót; rátámadtak az intézkedő rendőrre; rettegésben tartják a tanúskodót és családját. Én az átlagnál többet utazó ember voltam, de talán még ma is elég sokat kell úton töltenem. Új sorozatom - Te mit tettél volna? címmel - a velem, vagy ismeretségi körömben történt hasonló eseteket dolgoz fel. Valamennyi valós történet, és igyekeztem a kereteken belül szépirodalmi formába önteni ezeket. Nem kívánok sem etalont, sem pedig bármiféle példát bárkire is ráerőszakolni. Az esetek engem, illetve ismerőseimet késztettek hirtelen döntésekre. A döntések milyenségét sem szeretném minősíteni, hanem inkább az a célom, hogy az adott történetben született döntésemen /döntésünkön/ mindenki elgondolkozzon, esetleg hozzászólásaitokban Ti is véleményezhetitek ezeket, illetve örömmel venném azt is, amit a cím sugall: Te mit tettél volna?
A szándékos baleset
Hosszú telünk volt. Minden tartalékunkat elvitte a fűtés, hiszen még április elején is be kellett durrantani a kazánba. Sajnos ez azt is hozta magával, hogy nem igazán volt miből rendesen felkészülni az idei börze-szezonra. Nem volt lehetőségem bontási anyagot venni, így a további lehetőségeim is korlátozódtak. Ilyen előzmények után, ragyogó napsütésben rójuk a kilométereket az ez évi első külföldi börzére. Tele vagyunk rendesen az elektro-bolhapiacra szánt alkatrészekkel. Ausztria azon belül Neuhofen a célunk.
Összefogással járunk, mert két autóval mindig van lehetőség egymás kisegítésére. Ez jó konstrukció, annak ellenére nem változtatunk rajta, hogy még nem igazán kellett egymáson segítenünk. Szépen haladunk. Persze sorban jönnek a kisebb-nagyobb meglepetések is: zúgni kezd a jobb első csapágy (talán kibírja), nem igazán gyorsan jutunk át a pesti csúcson, az Internetes árnál jóval drágább már Parndorfban is a benzin. Azonban mindent ki kell bírni.
Jól tájékozódom. Még sosem tévedtem el. Legyen az a kanadai Quebec, a lengyel Katowice, vagy bármelyik város a világon. Persze a felkészülés a lényege az egésznek. Mint egy jó mitfárer több órát is töltök az indulás előtt a térképek tanulmányozásával. Ez most sincs másként. Minden kisebb kitérő nélkül parkolunk be az iskolacentrum bitumenes pályájára. Igazi testvéri szeretettel fogadnak a sógorok. Szeretik a magyarokat. Minden az előírás szerint történik: 5-600 kiló cucc ki, stand-rendezés, cipekedés, kocsiban görnyedt magyaros alvás, elfogadható biznic, maradék cucc visszacígelés, baráti elköszönés, mérleg megvonása. Két év múlva is jövünk, ha az egészség is úgy adja.
Szépen bírja a kocsi, és a csapágy is bejárta magát. Nem duruzsol. Teljesen nyári időben autózunk. Bécsig. Onnét visszazökkenünk: eső, vihar, hűvös szél. Kabátok fel, ablakok bezárva. A határ már nem a régi, belekukkantanak az útlevelünkben, és már mehetünk is tovább.
Utazósebességünk már évek óta 110 km/óra körüli állandónak tekinthető. Ezzel mindenhová biztonsággal eljut két autós konvojunk. Most talán öttel csökkentettünk az eső miatt. Nem igazán szélvész gyorsaság, viszont nagyon biztos érkezést feltételez. Általában a külső sáv a miénk, csak ritkán megyünk el egy-egy lassú jármű mellett. A mellém érkezőknek igyekszem segíteni. Egy sötét autó, nem sokkal megy jobban mint mi, ezért kicsit visszább engedem a gázt, hogy be tudja szépen fejezni az előzést, amikor egy iszonyú sebességgel érkező, világosabb színű autót pillantok meg mögötte. Majdnem letúrja, és már messziről villog. Még jobban lassítok, hogy gyorsan visszatérhessen a sötét autó. Ahogy elhalad mellettem, máris kiteszi irányjelzőjét és besorol elém.
Általában ezek az eddig megszokott fejlemények. Azonban most ezek átíródtak, ezen a ponton más irányt vettek. A világos autó iszonyúra gyorsítva megelőzi – hatalmas dudálások közepette – a sötét autót, és azonnal elévág, majd totálfékezéssel már majdnem összeütköznek. Az én közel hárommillió kilométert legyűrt lábam már fékez, és az elkerülési lehetőségeket keresi. Amikor a vizes úton a még nagyobb fékezésre kényszerített sötét autó megpördül, majd fenékkel a pályaelválasztó korlátnak csapódik. Tiszta erőből. Minden igyekezetemmel, és rutinom bevetésével elkerülöm, úgy hogy a leálló sávba navigálom az autót…
No ez az a pont, amikor Te kedves olvasó is eldöntheted, mit tennél?
Én így döntöttem: A tükörben láttam, hogy a kocsi talpon maradt, nem borult. Feri kollégámnak is sikerült kikerülnie. Azonnal az akkor már menekülő, balesetet szándékosan előidőző rendszámát fürkészem. Padlógázon vagyok, hogy minél közelebb jussak, de nem megy. Nagy a súly, nem gyorsul rendesen a járgány. Lehetetlen leolvasni. Bosszús vagyok.
A rádiókapcsolatunk megszakadt időközben, mert kollégáim a sötét autó megsegítésével vannak elfoglalva. Telefon. Megnyugtatnak, hogy csak a kocsija sérült a hölgynek, és éppen hívják a segítséget.
Ez egy újabb pont, hogy mit tenne Ön ezután kedves olvasó?
Én így döntöttem:
- Feri! Bemegyek a következő parkolóba és megvárlak. Igyekszem rendőri segítséget küldeni.
- Jó! Rendben. Akkor majd a végén ott találkozunk.
Bekanyarodok a parkolóba, és egyből észlelem a járőrkocsit.
- Jó estét kívánok! – közelítek a megállás után azonnal.
- Jó estét! Tessék parancsolni! – jön az udvarias válasz.
- Innét talán 4-5 kilóméterre tanúja voltam egy szándékos baleset okozásának, melyet szeretnék bejelenteni.
- Hogy érti ezt?
Néhány mondatban vázolom a történteket. Az egyik rendőr azonnal keresi az előző posztot, hiszen ők, fordulás nélkül sokkal gyorsabban érhetnek a helyszínre.
- Kérem a személyi igazolványát!
Talán az egész nem tartott 3 percig sem. Kifejezem tanúskodási készségemet, megadom telefonszámom, és sajnos csak foszlányokat az elmenekült autóról.
Azóta – lassan már egy hete – semmi hír a dologról. Nem keresett senki, amiből arra következtetek, hogy ellógott a szándékos balesetet okozó. Most. Azóta azon is elgondolkodtam, hogy mi történik, ha egyszer ismét jön az agresszív autós?
|
Ideje: Május 13, szombat, 11:28:48 - fullextra
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "A szándékos baleset (Te mit tettél volna? 1.)" | Belépés/Regisztráció | 12 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: A szándékos baleset (Te mit tettél volna? 1.) (Pontok: 1)
- Maurice (maurice@maurice.net.hu) Ideje: Május 13, szombat, 20:52:07
(Adatok | Üzenet küldése) | | Fontos etikai problémákat feszeget az írásod...Érdekes diskurzus lehetne belőle...s annyi irodalmi nyersanyagot adhat még a felvetésed. |
|
|
|
|
|
Re: A szándékos baleset (Te mit tettél volna? 1.) (Pontok: 1)
- csizi Ideje: Május 14, vasárnap, 08:43:46
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Érdekes volt úti élményed, a kérdés is. |
|
|
|
|
|
Re: A szándékos baleset (Te mit tettél volna? 1.) (Pontok: 1)
- LEKA Ideje: Május 14, vasárnap, 12:27:29
(Adatok | Üzenet küldése) | | Sok a felelőtlen, agresszív ember az utakon. Nehéz elkerülni őket. Akinek már volt hasonló élménye, örül, hogy megúszta... Éva |
|
|
|
|
|
Re: A szándékos baleset (Te mit tettél volna? 1.) (Pontok: 1)
- soman (soman1@citromail.hu) Ideje: Május 14, vasárnap, 18:47:42
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Tartok tőle, hogy a rendőr nyűgnek vélte az agresszort leleplezni kívánó szándékod, és nem csinált semmit.
Egyébként ez a világ arról szól, hogy győznek a gonoszok. Ezért hírdessük mi tollforgatók legalább, hogy azért ez nem így van.
Még él a jóság. |
|
|
|
|
|
Re: A szándékos baleset (Te mit tettél volna? 1.) (Pontok: 1)
- szerzs2 Ideje: Május 14, vasárnap, 21:55:08
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Én is szolétam volna.Sajnos egy nagyon szomorú eseményt jutattot eszmbe az írásod Laci.Ott a vétlen autóból egy nagyon kedves ismerősöm/egy 27 éves lány,egy 7 éves kisfiút itt hagyva/halt szörnyet.
Nem szabad hagyni,bármilyen képet vágnak is a rendőrök,hogy az ilyen autósok megusszák a dolgokat.
Holnap lehet,hogy te vagy én megyek épp arra ,és...
|
|
|
|
|
|
Re: A szándékos baleset (Te mit tettél volna? 1.) (Pontok: 1)
- blue Ideje: Május 14, vasárnap, 23:37:38
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Még több baleset és mégtöbb halál az utakon sajnos, mert mi autósok nem mindig figyelünk sem saját magunkra, sem másra. Ugyebár kihangosítva lehetne használni a mobiltelefonokat, hát nem minden esetben van így. Be kellene csatolni gyermekeinket és önmagunkat is, hiszen a biztonsági övet nem véletlenül találták ki. (mellesleg megjegyzem, hogy én nem vezetek, és az anyósülésen szoktam ülni, egyszer én sem csatoltam be a biztonsági övet, el is kapott a rendőr, de nem büntetett meg, hanem megértette a helyzetem, ugyanis a kilencedik hónapban voltam a kicsifiammal és nagyon szorított a biztonsági öv, fájdalmaim voltak és azért is mentünk a klinikára, a rendőr segítségünkre volt, mert előttünk ment szirénázva, nem született meg akkor a fiam, úgy döntött, hogy ezzel még vár)Nagyon jó a témaválasztásod kedves Lacóbá. |
|
|
|
|
|
|
