| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Mennyit érünk mi harmincasok? |
|
Angeli
 |
...Mit kell tudnunk ahhoz, hogy a fejvadászok kapva kapjanak utánunk, vagy hogy az állásinterjúkra egyáltalán behívjanak bennünket? |
Mennyit érünk mi harmincasok? Mit kell tudnunk ahhoz, hogy a fejvadászok kapva kapjanak utánunk, vagy hogy az állásinterjúkra egyáltalán behívjanak bennünket?
Régóta nézegettem már az álláshirdetéseket, nem elsősorban azért, mert változtatni akartam, csak úgy, hobbiból. Elkönyveltem magamban, hogy a főiskolai végzettségemmel, középfokú nyelvvizsgámmal, és tizenöt éves gyakorlattal a hátam mögött nagy baj már nem érhet, ha menni kell, akkor pikk-pakk találok magamnak állást, sőt, akár sokkal jobbat is, mint ez a mostani.
Aztán beborult a fejem felett egy pillanatra az égbolt, a főnököm bejelentette, hogy ha a cég még két hónapig az előzőekhez hasonló módon vegetál, akkor isten veled iroda, isten veled Angelika, bezár a bazár. Hoppá.
Gőzerővel nekiláttam az internetes oldalakat „lapozgatni”, még egy csipetnyi izgalom is vegyült a kutatásba, hiszen én jobbat is kifoghatok…
Mondanom sem kell, hogy a legtöbb álláshirdetést angolul írták. Én alapfokon gagyogok e nyelven, sőt, a német középfokú nyelvvizsgám is szinte csak papír, hisz alig-alig szorultam rá a használatára. Jó régóta. Jó régóta nem kellett komolyan munka után néznem, be voltam betonozva az irodába, ahol egyébként még ma is dolgozom, bár ki tudja, hogy meddig…
Keresgéltem az álláshirdetések között, több irodavezetői hirdetést megnéztem, mindenhová felsőfokú angol nyelvtudást, sőt, közgazdasági főiskolai, vagy egyetemi diplomát kértek. Hogy az irodavezetőnek mi is a dolga? Nos, ő a titkárnő. Most szépen, angolosan menedzserasszisztensnek hívják, de ez a munkakör semmiben sem különbözik a jó öreg titkárnőségtől. Kivéve persze néhány rendkívüli példát és az én esetemet, aki egyedül vagyok az egész irodában, és én vezetem saját magamat, illetve a céget, mert a tulajdonosokat csak szökőévben egyszer látom. Esetleg nevezhetjük még ezen (többnyire) hölgyek által végzett tevékenységet office manageri munkakörnek is. Ez még idegenebb, még nagyképűbb.
Aztán az egyik álláshirdetés, amelyiknek elvileg megfeleltem volna, kiverte nálam a biztosítékot. A feladatok között a következő izgalmas kihívások sorakoztak:
- Iroda felszerelések menedzselése
- Konyha, étkező menedzselése…
Már így nevezik. Szóval rendelni kell papírt, meg gemkapcsot, és a hűtőt is nekem kell feltölteni, ráadásul meglehet, hogy a szemetet is ki kell vinnem. Tehát ez most már, a mai világban menedzselés. Én azt hittem kukaürítés, beszerzés. Nevettem régen, amikor azt olvastam egy hirdetésben, hogy „bogármérnök” ajánlja magát, vagy egy „tisztasági menedzser” keres jól fizető házat, ahol a tehetségét kamatoztathatja. Már nem is olyan vicces.
A másik kedvencem a következőképpen hangzott:
„ Fiatal, nagyon dekoratív, csinos asszisztenst keres cégvezető, rugalmas munkára.”
Értem én, értem, hogy mi lehet az a rugalmas, de ki a fiatal? Én fiatal vagyok harmincöt évesen, ha mondjuk nem látszom harmincnak? És ha harmincöt vagyok, de meggyötört az élet, és negyvennek tűnök? Kihez képest kell fiatalnak lenni? Anyukámhoz képest fiatal vagyok, de a huszonkét éves pályakezdőhöz képest néni.
Ha letegez egy kiscsávó a lépcsőházban akkor fiatal vagyok? Hány éves korig számítjuk az ifjúságot?
Szóval mit érünk mi harmincasok, akik esetleg elveszítjük a régi, jól bevált állásunkat, és csak egy diplománk van, az is humán területről, és nem közgazdász, marketing, vagy kommunikáció volt a fő csapásirányunk? Ha csak annyira beszéljük a sztárnyelvet, hogy nem adnak el bennünket külföldön, vagy itthon képesek vagyunk útba igazítani egy tévelygő turistát, a másik nyelvet pedig egy hangyányit jobban, de van rengeteg tapasztalatunk, gyakorlatunk, és elvezetünk egy vasgyárat is, csak nincs rá bizonyítékunk egyetemi diploma formájában?
Nem tudom. Még nem kezdtem el komolyan állást keresni, de a hirdetések nem a harmincas tapasztalt rókákat, hanem a betörhető csibéket keresik két diplomával, felsőfokú nyelvtudással, egy-két év gyakorlattal… Mintha kicsit túlképzettek lennénk titkárnőnek, nem? És mi van azokkal, akiknek csak egy nyomorult érettségijük van? Betanított munkásnak még megfelelnek?
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Mennyit érünk mi harmincasok?" | Belépés/Regisztráció | 23 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Mennyit érünk mi harmincasok? (Pontok: 1)
- Bogika Ideje: Május 15, hétfő, 18:49:07
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Nekem nemrégiben 35 évesen, öt gyerekkel sikerült állást találnom, és diplomám sincs. Szorgalmasan kell keresni és el kell vállalni esetleg olyasmit is, amit az ember még nem próbált. Új terület, új lehetőség - gondolkodj pozitívan. A reményt nem szabad feladni. Remélem, sikerül. |
|
|
|
|
|
Re: Mennyit érünk mi harmincasok? (Pontok: 1)
- blue Ideje: Május 15, hétfő, 20:13:29
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Angelikám, mosolyogva és elgondolkodva olvastam, sok sikert kívánok neked az álláskereséshez, biztosan sikerül, tiszta szívemből kívánom neked. szeretettel: gaby |
|
|
|
|
|
Re: Mennyit érünk mi harmincasok? (Pontok: 1)
- kerlac Ideje: Május 16, kedd, 06:25:15
(Adatok | Üzenet küldése) | | Elgondolkodtató az írásod. Túl általános ez a jelenség - harmincasok, negyvenesek stb. mind megtapasztalják. Ezért inkább azt kérdezném: mennyit ér az a világ, ami ezt teszi a lakóival? Amelyik örökösen fenyeget, (lét)bizonytalanságban tart? Fordítva vannak a dolgok, attól tartok. |
|
|
|
|
|
Re: Mennyit érünk mi harmincasok? (Pontok: 1)
- LunaPiena Ideje: Május 16, kedd, 09:45:54
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Nem könnyű témát feszegetsz. Mi nők szerintem alapban hátrányban indulunk ilyen téren, mert 30 körül az is szülni készül, akinek még nincs gyereke, ha viszont van már, akkor jön a leendő (?) főnök kérdése: kire hagyod, ha beteg lesz? Aztán meg tényleg termelik az egyetemek, főiskolák a diplomásokat, persze lehet, közülük nem mindegyik vállal el egy menedzser asszisztensnek hangzó titkárnői állást, elvégre nem azért tanult. Lassan viszont úgy járunk, mint Nyugaton, hogy a szakmunka értékelődik fel igazán, mert hiába a nyelvvizsga, a másoddiploma, ha épp fogalmunk se lesz arról, hogy kell egy vízvezetéket megjavítani. Én inkább a tényleges tudást és szakmai tapasztalatot preferálnám, nem a papírokat. (És végül egy találós kérdés, hogy mi a takarítónő modernkori megnevezése? - Higiéniai menedzser.) |
|
|
|
|
|
Re: Mennyit érünk mi harmincasok? (Pontok: 1)
- meszim Ideje: Május 16, kedd, 12:08:36
(Adatok | Üzenet küldése) | Szia Angelika,
Ezzel a menedzser megnevezéssel csak elszédítik a magyar munkaerőt. A menedzser ugyanis = vezető. Ha szó szerint vesszük, akkor a wc-s néni a toalet menedzser, mert ő tartja rendben, ő gondoskodik a wc papírról és ő szedi be a bevételt. Az angol nyelvkörnyezetben lehet megérteni a manager szó igazi jelentését és használatát.
Az életkor kérdése megint csak faramuci Magyarországon, mert rengeteg cégnél egyszerűen kizárják a 35 év felettieket. A multik rákaptak, hogy fiatalokat vesznek fel, akik húzzák az igát, túlóráznak, mivel családjuk sincs még. Ha csak egy-két évig maradnak, nem érdekes, jön egy újabb valaki, aki két hét alatt betanul, és húz tovább. Sok helyen elfelejtik értékelni azt a tapasztalatot ami az idősebbek mögött van, akik sokszor látják a dolgok színét és fonákját, és nem rohannak fejjel a falnak egy probléma megoldásakor.
Ez másképp fest bizonyos területeken. Én két éve, 37 évesen csináltam meg az uniós versenyvizsgát, és kaptam állást Brüsszelben. Ugyanis nem volt életkor határ. Sőt, teljesen új területen dolgozom, és csak félig-meddig köszönhetem a végzettségemnek, nagyobbik részt a 12 év munkatapasztalat döntött a felvételemnél.
Mindenesetre egy jó tanácsot adhatok: elevenítsd fel a nyelvtudásodat, és ha lehet tanulj még hozzá. Manapság nagy hasznát veheted.
meszim |
|
|
|
|
|
Re: Mennyit érünk mi harmincasok? (Pontok: 1)
- Netelka (sarhelyi@invitel.hu) Ideje: Május 16, kedd, 20:55:28
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Sajnos, azt kell mondjam, munkaerőként talán csak egy picit érnek többet a harmincasok, mint a negyvenesek. De tényleg csak icipicit. Az általad felsoroltak közé még odakívánkozik, hogy nemcsak az nem számít, hogy hány éves gyakorlatod van, mennyi tapasztalattal bírsz az adott munkaterületen, vagy mennyi ambícióval, hogy kipróbálj valami egészen mást - mind tudjuk, ha mondjuk gyermeked is van, urambocsá' több is, azzal újabb "rosszpontot" szereztél. Ez itt a szép új világ. Nem tehet mást az ember, mint abban reménykedik, hogy ez csak valami hülye átmenet valami jobb felé, mert a rossz sem tarthat örökké. |
|
|
|
|
|
Re: Mennyit érünk mi harmincasok? (Pontok: 1)
- AngyaliAndi Ideje: Május 17, szerda, 18:15:18
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Nehéz kérdést feszegetsz. Én huszonkilenc évesen/ most harminchárom vagyok/ lettem munkanélküli, mert megbetegedtem. A saját szakmámban szinte mindent megtanultam, amit lehetett, de egy állandó betegséggel, egy pici gyerekkel, persze dolgozó nagyikkal, esélyem sem volt. Most vállakozok, nincs főnököm, persze nincs versenyszférás jövedelmem sem. De így jó. S ha rajtam múlik, nekem többet nem is lesz főnököm.
Az is érdekes, hogy minden munkaügyis elmondja, nála nem szempont a kor, a gyerek-ek, mégis meg kell nézni, kiket vesznek fel, és kiket nem. Hosszú éveknek kell még eltelni ahhoz, hogy ne a túlképzett embereket keressék a feladatokra.
Nagyon tetszett az írásod!
Puszi: Andi |
|
|
|
|
|
Re: Mennyit érünk mi harmincasok? (Pontok: 1)
- csizi Ideje: Május 18, csütörtök, 17:27:46
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Érdekes, aktuális cikk. Bizonyára sokakat érdekel, szóltak is hozzá. Tanácsokat adni nem akarok, nem is tudok, de nem is kértél. Egyébként cége, embere válogatja, van ilyen is, olyan is, statisztikailag biztos sokan vannak, akikről írtál. Üdv |
|
|
|
|
|
Re: Mennyit érünk mi harmincasok? (Pontok: 1)
- hori (hori@mailpont.hu) Ideje: Május 20, szombat, 00:57:22
(Adatok | Üzenet küldése) | Nagyon okosakat nem tudok mondani, mindent jól látsz.
Az én véleményem: ha valamirevaló állást akarsz: 2 (főiskola és egyetemi, vagy mindkettő egyetemi) diploma, lehetőleg jogász vagy közgazdász vagy orvosi, 2 nyelvvizsga, az egyik felsőfok, bár közgazdászhoz szakmai is kellhet. Ez alatt alamizsna a bér. És még ekkor is kell szerencse hozzá, hogy kifogd a jó helyet. Persze biztosan vannak kivételek... de a tendencia ez. Szerintem.
Humán területek nincsenek megfizetve. Ismerek bölcsészt, aki két szakott vitt egyszerre, 3 nyelvvizsgája van, de nem talál munkát... Ja, elmehet idegenvezetőnek, stb. |
|
|
|
|
|
Re: Mennyit érünk mi harmincasok? (Pontok: 1)
- Anna1955 Ideje: Május 20, szombat, 15:08:06
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Kedves Angeli, nagyon jó cikket írtál. Nagyon igazak a felvetéseid....sajnos mivel ma mindenki azt hiszi, hogy csak a diplomás ember ember, így ez változni csak akkor fog amikor kiderül, hogy a közgazdász nem vízvezeték szerelő. Valahol az egyensúlynak kellene beállni, de még távol vagyunk ettől....Sajnos..
Szeretettel Anna :)))) |
|
|
|
|
|
Re: Mennyit érünk mi harmincasok? (Pontok: 1)
- Teru Ideje: Június 23, péntek, 16:53:44
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Szia, Angeli,
jó humoros irásod megnevettetett, de el is szomoritott. Épp most történt meg velem ez, tegnapelőtt szóltak hogy eladták az üzletet, tessék tovább menni:-)) Gondol 35 öreg? Mit szülsz ha Te is 56 leszel? :-)))) Nagyon jól beállitottad a sok, remek menedzseri állást, ha szerencsém lesz, még egy árnyékszékház menedzserje is lehetek, sőt, akár direktorja is:-)))
Aranyos vagy! Fel a fejjel, valami mindig akad!
Szeretettel Teru
|
|
|
|
|
|
|
