| Küzdőtér |
|
|
|
 |
A hazugság miértjei |
|
szerzs2
 |
Soha nem engedtek el úgy, mint a többi tízenévest. Sőt, még 16 évesen is este hét órára haza kellett mennem... |
Gyermekként borzasztó lelkiismeretfurdalással éltem meg a kényszeredett hazudozásomat...pedig nem tehettem róla.
Keményen neveltek - szigorúan. Magas elvárások, követelmények közt.
Soha nem engedtek el úgy, mint a többi tízenévest. Sőt, még 16 évesen is este hét órára haza kellett mennem.Nem akarta anyukám, hogy az ő sorsára jussak...hogy én is korán terhes legyek. Ez még talán nem is lett volna olyan nehéz dolog, de az a kiszámíthatalan viselkedése a szüleimnek, hogy amit egyik nap tiltottak, azt másnap megengedték, ez oda vezetett, hogy nem tudtam nap nap után mire is számíthatok.
Egyik nap megvertek a hármas matek dolgozatért, két nap múlva egy - "Majd javítsd ki!" - kijelentéssel el volt intézve.
Teljes káoszban volt a lelkem.Az örök bizonytalanság, és az ehhez társuló félelem oda vezetett, hogy hazudozni kezdtem.
Eldugtam az ellenörzőmet, átírtam a jegyeket, kitaláltam mindenfélét.
S közbe majd meghaltam a lelkiismeret - furdalástól!
Annyira bántott, mert én nem akartam hazudni, tudtam, hogy az rossz, és bűn. De muszáj volt.
Hazudni kellett, hogy miért nem akarok felmenni a nagypapához, aki... aki olyan volt. Nem mondhattam el mert úgysem hittek volna nekem , a hazudosnak - mert ugye a jegyek átírása kiderült, és én lettem a CSALÓS, akinek egy szavát sem lehet elhinni.
Ekkor kezdtem el keresni Istent. Tudtam, hogy ő lát engem, és tudja, hogy én nem vagyok rossz, nem akarok hazudni, de ha az igazat mondom ...akkor anya megint megver, és kiabál...és olyanokat mond, ami annyira de annyira fáj...még most is 32 évesen.
Mikor felnőttem, és elvégeztem a gimnáziumot, elhatároztam, ha egyszer megszabadulok a szüleim kötelékéből: soha, de soha nem fogok hazudni.
Így is lett.
Módszeresen törekedtem az igazmondásra, még ha néha fájdalmat is okoztam vele... Itt aztán találkoztam a másik oldallal: az igazság bizony néha rosszabb a hazugságnál. De akkor mi a helyes, mit kell tennem ? - kérdeztem saját magamtól.
Mert ugye nem akartam bántani senkit sem, hisz egy embernek nem arra kell törekednie, hogy minél több fájdalmat okozzon a körülötte élőknek, és a vele együtt dolgozóknak.
Akkor elkezdtem figyelni a szavaimra. Például: ha valamelyik munkatársam boldogan jött az új ruhájában - ami nekem egyáltalán nem tetszett - nem azt mondtam neki, hogy szerintem ez ilyen meg ilyen, hanem kedvesen megjegyeztem: - Milyen jó vásárt csináltál.
Nem lett belőle bántódás, és nekem sem volt lelkifurdalásom.
Ezek persze csak apró, pici füllentések, amivel csak simítom a véleményem. Ettől még nem árulom el azt, ami vagyok.
De mi a helyzet a szándékos hazudozókkal?
Manapság olyan sokkal találkozom... A munkahelyemen ki vagyok, illetve kolléganőimmel együtt, ki vagyunk téve az ügyfelek kénye kedvének.
Tavaly december elsejével elment a régi postavezető. Ő egy olyan hölgy volt, aki mindenkinek a kedvébe járt - sokszor totál szabálytalanul, de megcsinált mindent.
Itt nem hiszem, hogy bárkinek magyaráznom kellene, hogy a postánál, ugyanúgy, mint az összes pénzintézetnél, a szabályok azért vannak, mert azok a dolgozót védik az esetleges baj ellen.
Nem töltünk ki csekket, mert ha elveszik, akkor baj lehet. Úgyanígy az ajánlott levél esetében, és hát bizony az értékpapiroknál is, amihez kell már a személyigazolvány.
Hát ez a régi posta vezető megcsinálta azt, hogy nem tartotta be a szabályokat. /Persze a 70 éves néninek meg bácsinak megcsinálja az ember, mert ők idősek és nem látnak jól. De milyen fura, hogy ők sokkal kevesebbszer kérnek ilyen szívességet.../
Szóval elment ez a "kedves" kolléganő... Mert elege lett, hogy teljesen kihasználják az ügyfelek. Igen kedves olvasó, ezért ment el. Mert totál kikészült. 36 évesen 46-nak nézték.
De soha nem volt bátorsága az igazat mondani az ügyfeleknek, hogy : - Kérem, most ez nem megy, írja meg maga, vagy kérem az igazolványt...stb.
Az ügyfelek persze keresték, még ma is keresik.
És elkezdtek rá hivatkozni. Sőt! Elkezdtek hazudozni, hogy - Ő megcsinálta ezt meg azt, meg soha nem kért személyit, meg még négy órakor is elvette a csekket /itt jegyzem meg :négyig vagyunk nyitva/, és a csomag díja nem is annyi, mint amennyit számolunk, mert én megkérdeztem a régi kedves idősebb postavezetőt és ő mondta...Egyszerűen kitaláltak mindenfélét az emberek az ő neve mögé bújva.
Mi meg akik azóta dolgozunk, hát kinlódunk rendesen.
Nap mint nap szembesülünk a kitalációkkal, és nem tudunk ellene mit tenni. Az ügyfélnek van igaza.
Karácsonykor, a nagy forgalomban, bizony elfárad az ember /és hát a családi gondok még csak tetézik a bajokat/. Nem mindig tudunk mosolyogni, az emberek is türelmetlenebbek.
Lett is belőle betelefonálás a főnökségre. Én meg írhattam az igazoló jelentést olyan dologról amiben nem voltam vétkes. Csak annyira, hogy nem tudtam mosolyogni...Nem kellett félteni. Kipakoltam. Nem kerítettem semmi szépet, leírtam a kemény valóságot.
Nem lett belőle semmi, sőt a fönököm az utolsó látogatásánál meg kérdezte, javult-e a helyzetem. Éreztem, hogy akkor jól tettem, hogy igazat mondtam, és felvállaltam a gondjaimat.
De nem tudom megérteni, hogy mi készteti az emberek egy részét arra, hogy kitaláljon dolgokat, vagy felnagyítsa az eseményeket.
A barátnőmet is olyan sokszór kapom hazugságon. Emiatt már egyáltalán nem bízok meg benne, mert nekem nem attól nő a szememben, ha kiselőadást tart arról, hogy hol mit vett, és mennyiért...majd két nap múlva, mivel elfelejti milyen árat mondott, úgyanaz a ruha pár ezerrel olcsóbb...
Mire jó ez? Álnok módon befeketíteni másokat, saját érdekből hazudozni, csakhogy többnek tűnjön az emberek szemében.
A barátnőm minden vasárnap templomba jár...hát, ha majd gyónni megy, lesz mit elmondania, lesz megbánnivalója. Már ha egyáltalán észreveszi, hogy hazudik...
Mert a legtöbben rá sem jönnek. Csak mondják, színesítik az eseményeket, nagyítják a bajaikat, de a hibáikat, és a vétkeiket, persze lekicsinyítik a lehető legkisebbre. Mert a felelőséget vállalni a kimondott szavakért... megtett cselekedetekért, nagyon nehéz.
Könnyebb hazudni, átírni a megtörténteket...
|
Ideje: Május 31, szerda, 17:34:49 - fullextra
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "A hazugság miértjei" | Belépés/Regisztráció | 12 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: A hazugság miértjei (Pontok: 1)
- Bogika Ideje: Május 31, szerda, 19:51:42
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Tetszett az írásod. |
|
|
|
|
|
Re: A hazugság miértjei (Pontok: 1)
- blue Ideje: Május 31, szerda, 20:30:03
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Erzsikém, érdekes az írásod, határozottan tetszett.
szeretettel: gaby |
|
|
|
|
|
Re: A hazugság miértjei (Pontok: 1)
- EnolaG Ideje: Június 01, csütörtök, 01:15:53
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | igazat mondani jó. örülök, hogy a postán is vannak ilyen emberek:)
|
|
|
|
|
|
Re: A hazugság miértjei (Pontok: 1)
- csizi Ideje: Június 01, csütörtök, 05:21:47
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Össze kell keverni Dale Carnegie Sikerkalauzát, a Newtoni fizikát, és magunkat. Nem kell hazudni, és nem kell bántani sem soha, mert rosszabb lesz az üzletünk. Ha meg hazudunk, akkor nem kell lelkizni, hanem ki kell próbálni milyen színészek lennénk. Szóval ennél egyszerűbben kellene. Szerintem. Írásod viszont nagyon jó, tetszett. |
|
|
|
|
|
Re: A hazugság miértjei (Pontok: 1)
- Khama Ideje: Június 02, péntek, 19:37:32
(Adatok | Üzenet küldése) | | Nagyon jó írás. Sokkal egyszerűbb lenne az élet, ha mindenki őszinte lenne, s az ilyen felnagyítások nem zavarnák meg a fejeket. Mire jó, kinek jó? Senkinek, és olyan butaság. :) Jó volt olvasni a gondolataid. |
|
|
|
|
|
Re: A hazugság miértjei (Pontok: 1)
- Lacoba Ideje: Június 05, hétfő, 11:54:37
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Erzsike nekem is minden bajom van a hazugság. Én már foglalkoztam vele egy írásban itt. Nekem minden bajom van akkor is ha nekem hazudnak, illetve, ha belekényszerítenek füllentésbe, azátn nem tetszik, ha esetleg nem fogadom el azt. |
|
|
|
|
|
|
