| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Töltsétek meg egymás poharát, de ne egy pohárból igyatok |
|
papaya
 |
Az az ember, aki nem csinál hibát, rendszerint semmit sem csinál. - mondta
Petőfi Sándor... |
Manapság nagyon rosszakat lehet írni a pedagógiáról, a tanításról és a tanítókról. De szeretni kellene azokat az embereket, akik a rájuk bízott emberpalántákból nevelnek mérnököket, írókat, földműveseket és sorolhatnám. Főleg érteni kellene a pedagógiához és a pedagógusokhoz. Azt nem értem, hogy a pedagógusok hetekig, hónapokig készülnek a tanórákra, tudják, mit akarnak és akkor valaki nagy mellénnyel beül egy szülői értekezletre - és ez a valaki ugye, aki jókat szundít, esetleg társalog a másik anyukával, apukával, nem is figyeli mit is mondanak a csemetéjéről, másnap pedig a munkahelyén vagy esetleg egy napi lapban kritizál. Kérdezem én, milyen jogon? A kritikus hang, amit megütnek azért bántó, mert nem segítő szándékú és esze ágában sincs segíteni a pedagógus munkáját. Némely emberek büszkén hordják fenn orrukat, hogy ők jól odamondogattak és jól megmondták a pedagógusnak. Büszkén hordják a rangjukat, de ehhez más is kellene. Például megismerni az oktatást, a pedagógust, az iskolát és azok munkáját. A pedagógust, aki 10 hónapig, vagy még tovább izgul, hogy sikerül-e a rábízott diákokból olyan embert nevelni, aki a szülőknek és a társadalomnak is kivaló tagja lesz. Sikerül -e közelebb kerülni a diákhoz, sikerül -e megközelíteni annak életét, mozgásvilágát, gondolatát, hiszen együtt dolgoznak. Ő fogja össze gondolatai átadásával és megtölti tartalommal a tanórákat, és együtt szenved, küzd a diákjaival, a bürokráciával és a többi oda nem illő dolgokkal. Ezek az emberek nem ismernek semmit a pedagógus munkájából, nem akarnak segíteni, ők csak kritizálnak, szellemeskednek. De a vigasz az, hogy a pedagógus olyan diákokkal dolgozik többnyire, akik azonosulnak a tanáraik szellemiségével és elfogadják a szellemi és emberi irányításukat. Az említett pökhendi, csak kritizáló embereknek nem adatik meg ez a lehetőség.
Én együtt élhettem nagynevű és szellemileg magasan álló pedagógusokkal kiknek tanításaiba láttam bele és fészkelhettem be magam. Öveges professzor, Szabó Magda,Sinkovits Imre, Baranyó József és sorolhatnám a szellemi táplálékot nyújtó nagy pedagógus nemzedéket. Idesorolom a színészeket, írókat és egyéb szellemi nagyságokat is, mert tőlük ugyanolyan sokat tanultam, mint az általános iskola első osztályos osztályfőnökömtől, Veres tanítónénitől. Most a felsorolt nagyságok lehetek én. Nagyképűség nélkül mondom, megadva a kellő tiszteletet az elődöknek, hiszen tudom, hogy az ő magasságukhoz nem érhetek fel.
Azonban az oktatást, a pedagógust kritizáló egyének, - ők ehhez csak asszisztálhatnak, és legfeljebb otthon, a négy fal között olvashatják, nézhetik és tanulhatják, ha ugyan veszik a fáradságot. Én a nagy nyilvánosság előtt hirdetem a nagyok gondolatait. Ezért érzem magam gazdagabb lelkűnek és boldogabbnak azoknál, akik a pedagógusokat bántják. Nem azt írtam, hogy kritizálják, mert ott indokokat is felsorakoztatnak. Ma divat az oktatásban a pedagógusokba belerúgni. Pedig mennyivel könnyebb lenne a társadalomnak, azon belül is a szülőkkel együtt azon munkálkodni, hogy olyan nagyságokat neveljünk ki, mint a fenn felsoroltak. A valamikori oly híres magyar oktatás és nevelés mára értékét kezdi veszíteni. Tudom, más a társadalmi berendezkedés, felgyorsult az élet, kevés az idő mindenre. Azonban csak lexikális tudással nem lehet nagy szellemi értékeket alkotni és létrehozni. Nagyon kevés az olvasó ember, ennek okán a gyermekében nem alakul ki a fantáziavilág. Nem tudnak maguknak ideákat létrehozni. Szégyen az egy társadalomban, ha egyetemistái, főiskolásai nem ismerik a nagy írókat, építészeket, szobrászokat. Nem tudnak elmondani egy verset az elejétől a végéig. Az internet, a számítógép és sok egyéb dolog, ami az életünket segítik - fontosak. Azonban ezek az eszközök nem fognak hidakat építeni, házakat tervezni, tehenet fejni. Tartalommal a tanult embereknek kell ezeket az eszközöket feltölteni, de ha nincs képzelőerő és kreativitás, akkor mit sem ér a nagy értékű elektronikus eszköz. Ma az oktatástól, a pedagógusoktól várják el nagyobbrészt, hogy átvegye a család szerepét. Ezt azonban nem szabad megengedni, mert a családot a legjobb tanító sem tudja pótolni. Az elemi szabályokat és viselkedési kultúrát a tanulás szeretetét a családból kell, hogy táplálják. Kevés a beszélgetés, a családok nem nagyon használják a kommunikáció ezt a fajtáját, leültetik a gyermeküket a tv, videó elé és a gyermek azokon a bugyuta meséken nő fel. Nagyon kevés családban mesélnek mesekönyvből...Csak úgy mindent. Tudom, mert a diákjaim zöme jobban ismeri a sci-fi filmeket, mint Benedek Elek vagy Grimm meséit, többet tudnak a számítógépes játékokról, mint Petőfi Sándor, József Atilla és Moliere -ről.
Segítsük egymás munkáját és az utódaink életét, színesítsük és tegyük szebbé, élménydúsabbá.
|
Ideje: Augusztus 03, csütörtök, 11:00:57 - fullextra
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Töltsétek meg egymás poharát, de ne egy pohárból igyatok" | Belépés/Regisztráció | 0 hozzászólás |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
|
