| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Isten divertimentója |
|
timurlink
 |
Az élet csak zeneműként értelmezhető... |
Isten divertimentója
Az élet valószínűleg egy nehezen körülírható, de jókora darab objektum, gondolta dr. Frank Einstein a matematika logika tanársegéde; lehet, hogy ergya, de a grafikája mégis nagyon ott van. A sok oldal már messziről látszik, de az élei nem. Így azonban csökken a vonzása. Akik messziről már látták az életet, azok is kénytelenek oldalról oldalra vándorolni, mert közelről a térbeliség szavai csak tárgyakat láttatnak, az élet pedig e megnevezések összekapcsolódása. Vannak, kik pusztán a megérzésre hivatkozva kijelentik, hogy már a sokadikat látják. A különböző oldalakat helyenként határozott élek választják el egymástól, ezek könnyen veszélyesek lehetnek, de az ellenkező irányból az élek nem bántanak. Érdekes. A csillogást okozhatja a napfény is, de gyakran friss takonynak bizonyulhat, ha van érvényes internetcíme, ha nincs. A véletlenszerűséget a váratlanság jelzi: minél nagyobb a hirdetés, annál nagyobb a csalódás. Ennek az egyetlen ellenszere a céltalanság. Aki nem akar vándorolni, annak elég lehet a nosztalgia. A haladók a nagy, furcsa alakú élet másik oldalára is képzelhetik magukat, de a testi épség itt már nem garantált. Ámha zenei effektusként képzeljük el a világot, akkor az összhangban egy infarktus gyors tremolója éppúgy értelmet nyer, mint az öt év az előzetesben, mely kontrapunktikusan nem is más, mint Bach egyik fúgájának hosszan kitartott akkordja d-mollban. Igen. A történelem a dallamformálás elve. Egy parlamenti beszámoló: egy magányos zsoltár kitharával kísérve, de vigyázzunk: az alaphangnem megváltozása összedönthet egy birodalmat. A hangsorok pedig módszerek.
Csődöt mondott a szociológia, a filozófia, s még Kant is. Egészen biztos, hogy az Isten divertimentóként alkotta meg a világot és az csak így értelmezhető. A világnézet egy ősi melódia, melyet sírással és üvöltéssel vegyes dallamtípusok formálnak, de a szaggatottságban staccatok és a da capo el fine egymásrautaltsága uralkodik. Ám a disszonancia szabadságát néha feloldja az időmérték. A koloratúra örök forgatagában magányos szólisták és összehangolt instrumentumok alkotják az igazi versenyműveket, a melodikus megszállottságot, mely nélkül a történelem harmónia és ritmus nélkül való. A zeneművek néhol a Vásári Játékszínben csendülnek fel, néhol csak kamaradarabként élvezhetők. Az összehangolt harmónia nem mindig engedelmeskedik a modulációnak. A többszólamú zene keresi a tünékeny egyensúlyt, nagy karmesterek újítják meg a régi előadásmódot, a régi hangszerkészlet azonban marad. Az árvaházakból konzervatóriumok lesznek. A zenekritikusok szerint ez a fejlődés. Az impulzív dallamokból a zenekar is és hallgatóság is sokat tanul: a dallambeszéd elementáris repülést és társadalmi jellemzőerőt önt a színpadi képbe, rágalomáriákkal és könnyes finálékkal vegyes darabok vígoperákban mulattatnak. Joculátorok, zenebohocok, városi karvezetők, mágnásprotektorok utánoznak madárhangot, magukat toronyőrnek, hol trombitásnak képzelve. Egy elképzelt hangrendszer hallatszik dobon, cimbalmon, tekerőn, manichordon, psaltériumon, viellán, gitáron, mandolinon, rottán, hárfán, dudán, sípon, fidulán, csengettyűn és lanton, néha testület nélkül, néhol muzsikáscéhként. A strófaképlet nem más, mint tagolatlan deklamáció. A több szólamú előadásmód inkább a dúr-zenében válik érthetővé. A zarándokénekek éppúgy ujjonganak, mint a trubadúrzene. Néha nem számít a citera, sem a breton táncdal. A passiókat egyaránt halljuk tavasz és bolondünnepeken. A tömegnek a középkor elején megengedték, hogy refrénekkel beleszóljon a Kyrie eleison-ba, de ez csak ismétlés, egészen a reformációig.
Tintaman szerint a Világegyetem nem más, mint valami kozmikus lant, melyet az elméleti fizikából ismert szuperhúrok feszítenek ki. A csillagködök és más égitestek pedig univerzális kottaként szolgálnak az Isteneknek, akik egymást szórakoztatva alakítják játékukkal a világ folyását.
Ám itt Karinthy Frigyes ismert színi utasítása érvényes: a távolból harsány zene szól, de ez a színpadon már nem hallható. A ruhatárban aztán vár a kabát.
Tintaman-Újlány-Kerekes Tamás
|
Ideje: Szeptember 24, vasárnap, 10:48:53 - fullextra
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Isten divertimentója" | Belépés/Regisztráció | 0 hozzászólás |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
|
