| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Néprádió - 1956. október III.rész |
|
Lacoba
 |
...Karcsiék felől nem jöhet a támadás, ami csakis a focipálya, és a Ravaszlyuk irányából volt lehetséges... |
Egyre gyorsítunk, pedig édesanyámnak nem könnyű, a súlya miatt. Egyébként érdekes, hogy azt mondják, mikor én születtem, akkor hízott meg. Itt van egy kis keveredés, mert nem nagyon értem. Mitől híznak meg az asszonyok, ha gyerek születik? Mit csinálhat ilyenkor a gólya, hogy úgy megnő a hasuk? Hogyan kerül ki a kő alól a baba, és mit keres alatta? No most, az még elképzelhetetlenebb, miként kerül a pocakjukba? Arról nem is beszélve, hogyan jön elő? Nem nagyon halad előre az ebbéli nyomozásom, ezt le kell szögeznem. Pedig igencsak próbálkozom. Mindegy! Majd halad ez is előre. Mindenesetre, lehet ebben az elhízásban valami. Hiszen a hidegszoba falán lévő esküvői képen valóban nagyon vékony, no és persze gyönyörű. A moziban a legszebb simahajú is elbújhat a – tupírjával együtt – szépsége mögött. Mari mamám még azt is mondta, hogy vetekedtek érte a legények lány korában. Biztos könnyű volt kiválasztania közülük aput, aki a legerősebb, a legügyesebb, ha nem is volt a legokosabb az iskolában. Egyébként bajusz nélkül is megállja a helyét. Azt azonban továbbra sem értettem, hogy mitől hízott meg anyu, ha Rónai-oldalból születtem, a nagy kő alól. Attól sem gömbölyödhetett volna ki – mint a Karcsi anyja, mikor Öcsi született – ha a gólya hozott. Ez már kezd hasonlítani a színdarabokra, amelyeknek az elején azt sem tudjuk: ki-kicsoda, csak a vége felé kezd kialakulni valami a sok rejtélyből. Itt alig néhány óra alatt aztán mégis kikerekedik, de az életben – úgy látszik – minden lassabban bogozódik ki.
Odaérünk a focipálya sarkára. Itt anyu megint leragad egy pár szóra valakivel. Én viszont innét már repülök haza. Ki kell lépnem rendesen, ha mindent végig akarok csinálni a fejbevett tervekből. Először is átöltözni, keresem a legutóbb megfoltozott mackóalsót, aminek a térdén az a két barnás zöld folt van, amit katonaruhából varrt oda anyu, miután nem bírta ki rendesen a nyarat, és eléggé megadta magát. No, ez meglenne! Gyorsan rá az aputól megörökölt bőrderékszíjam, ez még úgy is irtózatosan nagy volt, hogy apu egy szerszámmal – amit úgy hívnak ár – a közepe tájára szúrt nekem lyukat, a maradékot pedig nem szabad volt levágni, mert majd belenövök. Azt visszahajtottuk saját maga alá. Őszintén megmondom, ez nagyon nagy előreléptetést jelentett a gyerekek között minden játékban, ha választani kellett. Néhány lépcsőfokot előrébb rukkoltam. Ingnek, ez a kockás éppen megteszi. Ez ritkaság, bár nem teljesen olyan, mint a moziban a legtöbb simahajúé, de megteszi. Még úgy is, hogy a könyökén – jobb híján – virágos díszítésként rikít egy sárga tenyérnyi méretű hálóingmaradvány, foltnak álcázva. Aztán az itthoni svájcisapka, ezt is aputól örököltem. Kicsit még sok krumplit kell ennem, hogy belenőjön a kobakom, de szerencsére a fülem megfogja, ezért nem esik a szemembe. A legfontosabb viszont az, hogy tetején a spinyora (a cipő orrának, vagy bárminek a hegye) rá van húzva egy darab kétfilléres. Mire anyu szólít, hogy éhes vagyok-e, már teljes harci díszben virítok. Néhány kiegészítő cuccot kell még előhalászni. Finom a főtt kukorica. Érdekes, hogy már nyár eleje óta sokadszor főz anyu kukoricát, de még mindig nagyon szereti mindenki. Most már a végét járja – mondogatja – mert ez a néhány cső a fosztáskor még elég zsenge volt, ezért főzte meg. Egy kis szódás szederszörp, s már a huzat is alig találja a nyomomat.
Irány a szerszámos kamra. Hmm! Igen. Sajnos jól sejtettem. Ott lóg édesapám mindkét gumipuskája a helyén. A tölténynek használt csavaranyák, csapágygolyók szintén a lemezdobozban vannak. Mindegy, amíg hazaér, nekem fel kell készülnöm. Csúzlimat gyorsan a szíj alá rakom, kavicsot a zsebbe, a már lassan kinövésre ítélt kard a baloldalra. A gömbölyű kislapát kézbe, és már mászom is meg a Vitéz mamám tyúkóljára vezető létrát. Innét érem fel a külsőkert reteszét. Külön nagy művészet a visszazárás. Ezt aztán – átmeneti megoldásként – úgy szoktam kivitelezni, hogy felmászok az ól hátsó oldalán, a deszkák kis kiálló részein. Innét vissza tudom engedni, de általában nem bírom sokáig. Még az a jó, ha csak kicsit sikerül odalöknöm, már az is megtartja. Hiszen az egyik kezemmel kapaszkodom, a másikkal húzom magam felé a kertkaput, az újammal próbálom bebillenteni a reteszt.
A tervem az, hogy megfelelő védőállást építsek. A helyének a szagos, besztercei szilvafa előtti kukoricásban kell lennie, ahonnét nemrég törtük le a csöveket. Egyrészt azért, mert ugye Karcsiék felől nem jöhet a támadás, ami csakis a focipálya, és a Ravaszlyuk irányából volt lehetséges. Ez innét nagyon jól belátható. Másrészt, itt nagyon finom sárga homok volt, amiből könnyen lehetett magam elé erődöt emelni. Néhány perc múlva kívül-belül paskolom a sáncomat.
Minden szerszámomat készenlétbe helyezem. Várok. Kis idő múlva, úgy gondolom: magasítanom kell. Újabb lapátolás, mire elérem a kigondolt méretet. A francba! Most meg nem látok ki rendesen. Lyukat kell fúrnom, mégpedig négy irányba. Nagyon elégedett vagyok, miután próbalövéseim a Bacsiék kisházának falán koppannak.
A nyugalom nem tart sokáig, mert mintha szemerkélni kezdene az eső. Ismét dolgozni kell. A már kihúzott néhány kukoricaszárat – slégan – ráhelyezem a bástyámra… Kevés! Még néhányat ki kell húznom…
Nem megy… Alá kell bányásznom, mint a krumplinak… Legyőztem! Sikerül. Mikor végzek vele, már nem is esik. Így, hogy még teteje is lett, teljesen biztonságosnak vélem… Most már jöhet az ellenség…
Várok… Senki nem jön… Most mi lehet az összefüggés a tüntetés és a május elsejei felvonulás között, vagy legalább mi a különbség?… Miért kell tüntetni?… Vajon azért, mert Pesten harcolnak?… Azért az a katonaruha mégiscsak fontos lenne!… Hoppá!… Már lőnek!
Riadok fel. Hmm. Kicsit elszunyálhattam, aztán egyben mosolygok is, hiszen csak a kertkaput csapta ki a szél. Sietnem kell, hiszen nagyon sötétedik.
Vár a tanulás. Azaz nem is annyira tanulás, hanem csak a leckeírás.
/Folytatása következik/
|
Ideje: Október 21, szombat, 11:21:15 - fullextra
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Néprádió - 1956. október III.rész" | Belépés/Regisztráció | 0 hozzászólás |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
|
