| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Az én belső békém |
|
pacal2
 |
Elég sok keresgélés után találtam egy igen "élénk" életet élő horgászoldalt... |
Mióta megtudtam, hogy mi a betegségem, nem sikerült megtalálnom a belső "békémet", a nyugalmat. Nehezen dolgoztam fel a betegségtudatot.
Több munkahalyet kerestem, de az emberek, a "munkáltatók", nem igazán értékelték, hogy különböző kezelésekre járok. Ezekre leginkább délelőtt, munkaidőben került sor, mikor a legjobban kellett volna a munkám.
Elég sok kínlódás, próbálkozás után sikerült elhelyezkednem. Találtam olyan helyet, ahol elfogadták a problémáimat. Megoldást, segítséget jelentett az is, hogy a szabadidőmben sokat jártam horgászni.
Mindez azonban nem elégített ki.
Kellett egy társaság, ahol elfogadnak olyannak, amilyen vagyok. Szerencsére, otthon van internet, ami kiváló kapcsolatteremtő lehetőség egy hozzáértő ember számára.
Elég sok keresgélés után találtam egy igen "élénk" életet élő horgászoldalt, ahol olyan barátokra leltem, akik befogadtak maguk közé. Erről szeretnék most írni pár gondolatot.
- Akkor hajnali 5-kor! - mondta "sori".
- Lenn leszek a tónál!
- Te mikor érsz le?
- Akkorra már én is ott leszek! - mondtam, és valóban ott is voltam a megbeszélt időre.
Pedig nehezen indult a nap. Párás volt az út az 51-esen, olyan "marasztaló", igazi nyári hajnal alakult ki. Ahogy otthon készülődtem előző este, sok kiegészítőt, horgászeszközt, csalit, "mütyürt" pakoltam a kocsiba. Betettem még a fényképezőgépemet is, hogy a zsákmányunkat megörökítsem.
Hátha kell az majd ott! - gondoltam.
Másodiknak érkeztem. Még csak ketten várakoztunk a Préri-horgásztó előtt.
Korán volt még. A tó éjszakai személyzete álomittas szemekkel vette tudomásul érkezésünket. Kiváltottuk a napijegyünket, s siettünk a gyülekezőhelyre, ahol a többi cimborával találkozunk. Gyülekeztek is, jöttek egymás után a „netbarátok”.
Pred, emoss, bakó, kov laca, golyópapa, s a többiek is, sorban.
Mindnyájan ismertük már egymást, hisz nem ez az első hasonló találkozó.
Pred neje előkészítette a sorsolást, majd sorban odamentünk hozzá, hogy kihúzzuk a sorszámunkat. Én a 14-est húztam.
Sori pont mellém húzott. Ő a 15-ös helyre sorsolt.
Örültem ennek a sorsolásnak, mert Sorival szeretek horgászni, hisz nagyon jól megértjük egymást. Nem tudom, de valahogy, mikor az első mail-váltásnál összevesztünk, (természetesen horgásztémán) s igazamat bizonyítandó, meghívtam egy közös pecára, - s mikor ez a találkozó létrejött, valahogy úgy éreztem, hogy már jó ideje erre a találkozásra vártam, s megtaláltam azt a horgásztársat, aki talán tudná (megboldogult) bátyámat helyettesíteni.
Ez az elmúlt időszakban be is igazolódott.
Egymás tiszteletén alapuló barátságot nagyon nehéz megszerezni, megtalálni! Ezt aztán nagyon kell ápolni, hisz csak így jönnek létre közös emlékek, melyeket aztán az egyedüllét perceiben „bogozhat” az ember fia...
Elfoglatuk a kijelölt helyünket, s készülődtünk. Etetőanyag-keverés, horgászhely kialakítás, „évődés” a szomszédokkal, a botok csalizása, s várakozás a verseny kezdetére.
Elhangzott a verseny megkezdését jelző kiáltás!
Minden résztvevő lázas sietséggel dobált be, s elkezdődött, az először még tétlen várakozás. Mindenki figyelte a botjait, néhányan csúzlival etettek. Volt, aki nem izgatta ennyire magát, mert szomszédolással „múlatta az időt”. Ez is volt az egész találkozó nem titkolt célja.
Mi inkább a „biztos –ami biztos” taktikát követve, először horgászunk, majd utána „szomszédolunk”.(Sori is, ill. én is)
Kapás! Természetesen Sorinál...(Hisz eddigi pecáink alatt mindig neki volt először!) Szaladok a merítőszákkal megmerítem neki a halát. Majd nekem is kapás, s nekem ő meríti meg a halat. Majd nála van ismét kapás, s én merítek! S ez így ismétlődik, - nálam kevesebb a zsákmány...
Valahogy nem az igazi vagy a csalim, vagy az etetőanyagom. De majd kiderül.
Minden halról s a zsákmányolójáról készítettem egy fotót a digitális gépemmel.
Közben pedig ment a viccelődés.
Leginkább Sorit „húztuk”, mert az első helyen állt a részösszesítések szerint.
Minden halat természetesen a versenybírók jelenlétében lemértek, majd kíméletesen visszakerültek a vízbe. Az átlagsúlya a halaknak olyan 2-3 kg körül mozgott.
Persze vannak itt nagyobb halak is! „Dunaparti” fogott is egy 6,5kg-os „gyönyörűséget is!
Ahogy telt az idő, előkerültek az elemózsiás csomagok, üdítők, vizes flakonok is. Mindenki csillapította szomját, éhségét.
Persze ez többeknek nem ment ilyen simán, zökkenőmentesen, mert ezt az időt megzavarta a halfogás „terhe”. Sok halat fogtunk, (én is) a köztes időszakokban is, mikor nem feltétlen a botok figyelésével voltunk elfoglalva. Naqy –nagy beszélgetések, nevetések, s remek hangulat jellemezte az eddig eltelt időt.
„Sori” szinte az egész verseny alatt folyamatos kapás közben, fogta-fogta a halakat! Ez nagyon jó dolog volt, csak ebben nekem is akadt feladatom, hisz én szákoltam minden halát. Volt olyan eset, mikor a megakasztott halat a parttól olyan 2 m-re már majdnem megszákoltam, de egy utolsó csapással elszakította a vékony zsinórt, mire ijedtemben utána nyúltam a merítőszákkal, s sikerült megszákolnom a meglepett potykát...
Végül is a mérlegelők hálójába került, majd vissza a vízbe!
A veseny egy „egész napos erőpróba” volt, melyet délután 5-kor fejeztünk be. Nagy dirrel-dúrral rámolt össze mindenki, mert a verseny eredményhirdetése kíváncsivá tette a résztvevőket.
Időközben aki már elpakolt, „évődve” kommentálta a többiek pakolását. Latolgatta az esélyeket...Folyt az eredmények összesítése. Egy frissítő kávé után végre meglett az eredményhirdetés.
Rendkívül megható, s egyben felemelő volt, hogy egy 40 főből álló társaság,(elég vegyes összetételű) így összejött, s tisztán baráti alapon eltöltött egymással egy fergeteges napot.
A győztesek pedig - ezt „megfejelendő” - még egy kis kupát, és egy oklevélet is hazavittek e nap emlékére.
Végül is ennek a napnak abszolút győztese Sori lett, 71,3kg-os összfogással.
Én a 16. lettem szerény, 14 kg-os fogásommal. Azonban nekem nem a győzelem számított, hanem hogy ennek a „kis csapatnak” a tagja voltam, vagyok, s leszek még remélhetőleg nagyon sokáig.
...hazafelé az autóban már egy következő (valamilyen) hasonló találkozó terveit szövögettem a szürkületben....
pacal
|
Ideje: Október 23, hétfő, 13:44:53 - fullextra
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Az én belső békém" | Belépés/Regisztráció | 12 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Az én belső békém (Pontok: 1)
- Noa_Noa Ideje: Október 23, hétfő, 15:58:22
(Adatok | Üzenet küldése) | Ügyes írás, Laci, tökéletesen átadod a hangulatát ennek a történésnek..
Várom az újabb publikációdat ;) |
|
|
|
|
|
Re: Az én belső békém (Pontok: 1)
- zsuzsuzsu Ideje: Október 23, hétfő, 19:20:27
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Kedves Laci,
Annyira élö, annyira megragadó irásod! Milyen igazad van, ha tudnád mennyire...
Élni akarni és élni tudni - nagy müvészet. Veled vagyok, s a l4 kg-os fogást nem is találom rossznak....:))))
egy kis bajai halászlé, Ó! és Ó! persze gyufatésztával....
Már el is képzeltem.
Nem csak a gondolathoz gratulálok, hanem irásodhoz is, élvezetes és gördülékeny!
Szeretettel
Zsuzsi
|
|
|
|
|
|
Re: Az én belső békém (Pontok: 1)
- Anna1955 Ideje: Október 24, kedd, 20:45:43
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Szükségünk van az ilyen feltöltődésre...A mindennapos robot egyhangúság megtörésére... Gratulálok a jól sikerült naphoz és a jól megírt íráshoz is, mert így kicsit mi is részese lettünk...Apropó....Itt is vannak ám találkozók és egy fergeteges tali most szombaton lesz....Tarts velünk Te is...:)))) |
|
|
|
|
|
Re: Az én belső békém (Pontok: 1)
- vica2 Ideje: Október 26, csütörtök, 15:20:33
(Adatok | Üzenet küldése) | Ismerős érzés, élethelyzet, amikor a virtuális világ valóság lesz.
Nagyon tetszett.
Éva |
|
|
|
|
|
Re: Az én belső békém (Pontok: 1)
- Eroica (ezüsttollacska@ t-online.hu) Ideje: Október 26, csütörtök, 20:33:50
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Kedves Pacal! Apukám horgászember volt, ezért tudom, hogy a horgászok szinte külön "kasztba " tartoznak, s a legtöbbjük összetart. Nagyon igazad van, amikor azt írod, hogy az egymás tiszteletén alapuló barátságot nehéz megszerezni és megtartani. Legyenek szép terveid még sokáig. (Kíváncsi lennék, hogy miért van betegségtudatod?)
Szeretettel: Erika |
|
|
|
|
|
|
