| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Néprádió - 1956. V.rész |
|
Lacoba
 |
...Micsoda nap… Budapest utcáin harcok folynak… Nem sikerült megtudnom ki és ki ellen harcol… |
Megtaláltam. Nehéz. Ebben tartjuk a képszögeket, meg ilyen díszes dolgokat. Vannak benne nagyon fényes csavarok is. Lehet, hogy ezért kell bevinnem. Biztosan ezek lesznek majd a töltények a gumipuskába. Érdekes a gumipuskát elfelejtette. Mindegy! Én – a biztonság kedvéért – azt is leakasztom. Visszafelé már könnyebben átjutok az akadályokon, a szemem kezdi megszokni a sötétséget. Belépek a konyhába. Nagy a nyüzsgés. Édesanyám és Erzsi a húsféléket csomagolja, apu pedig átöltözik. Ez az átöltözés érdekes, mert abból áll, hogy az újabb munkásruhát, bakancsot leveszi, a régebbi toldott-foldott kopottat pedig magára veszi.
- Jól van! Ügyes vagy, de minek az a gumipuska? – néz rám kérdőn.
- Gondoltam, ha csavarok kellenek a dobozból, akkor ez is kell – igyekszem dicséretre váltani az előrelátásomat.
- Ne bolondozz már! Nem megyünk az erdőre. Mi a fenének kéne most? A doboz kell, abba tesszük majd az órát, úgy ássuk el. Szaladj inkább, keress egy kis papírdobozt, amibe a csavarokat, díszeket tehetjük – fokozza tovább a tanácstalanságomat.
- Egy kevés kolbászt, húst meghagyunk a hétvégére – jegyzi meg a konyhafőnök.
- Jó! Én megyek, kibontom a güdröt (gödör), a gyerekkel. Hozd a gyertyát és a gyufát – biccent felém, kimondhatatlan boldogságot osztva ezzel rám, hiszen én is fontos vagyok.
Gyorsan kapom magamra a svájcisapkát és az itthoni, szakadtas kabátom. – A faládát is berakjuk, de a rádiót nem tesszük bele csak akkor, ha nagyon sürgősnek látszik az eldugása – fűzi még hozzá az ajtóból. Közben már indulunk is, a nagypincéből nyíló kispincébe. A baloldali sarokban van egy olyan güdör, ami engem teljesen ellep. Meggyújtja gyertyámat. A kis huzattól billeg a lángja, mozgatva a falakra vetített árnyékunkat. Apu letakarítja a fedődeszkákról a homokot, és már be is ugrott, hogy a behullott homokot kidobálja. Nagyon gyorsan ténykedik.
- Maradj itt! Hozom a muzsikát.
- Jó! – mondanám, hogy siessen, de amúgy is folyamatosan rohan, amióta hazaért. Meg különben sem félek. Csak, egy kicsit. Olyan sejtelmes ez az egész, az árnyékok pedig nagyon félelmetesek. Nem is merek hátra nézni. Remélem, nem éppen most támad az ellenség. Szerencsére anyuék megjönnek a ruháskosárral, benne a szépen, gondosan becsomagolt értékekkel.
- Apád?
- A muzsikáért ment a nagyszobába – mondom, de közben megérkezett. A tokkal együtt egy nagy zsír-papírba tekeri. Elsőként ez kerül be, aztán a többi. Ráhelyezi a deszkákat, a rongyot, majd a lemezt, újabb deszka. A tetejére vékony rétekben homok kerül, és az egész álcázásaként a katlan és mindenféle lim-lom.
- Most aztán, eszünk! – adja ki az újabb ukázt. Bár így mondja, de csak ő van elmaradva ezzel. – Ti meg gyorsan mosakodni, aludni!
Igen. Nagyon különleges volt ez a mai nap. Nem szokott előfordulni, hogy ilyen sokáig fent lehettünk. Az időt sem nagyon tudjuk, hiszen még az Esti mesét sem adják a rádióban, nincs mihez viszonyítani. A gyorsított mosakodásért biztosan nem kapnék dicséretet, de már az ágyban vagyok. A távolból még hallom:
- Éjszaka pálinkát főzünk Klári. Soha nem tudja az ember. Megládd’ nagy érték lesz idén a cefre! – dicséri saját munkánkat, ugyanis irdatlan mennyiségű vadkörtét gyűjtöttünk össze a hordókba. Aztán a kertből a lehullott szilvával összekevertük, hogy lédúsabb legyen. Azóta abban rohad, bár apu szerint érik, vagy még azt is mondta, hogy erjed.
- Aha! Akkor hozok még be fát! – jelzi vissza édesanyám a helyeslés hangján.
A fal felé fordulok. Magamban felidézem a pálinkafőzést: A legnagyobb fazékba két mosogató edénynyi cefre – borzasztóan büdös – belekerül az a kis, háromszögletű állvány, rá az a lapos süteményes lemeztál. Az egész tetejére aztán – mint egy fedő – a lavór. Körben – a jó szigetelés végett – az összetételre kovász és egy hosszú rongydarab kerül. Ezután felkerül a sparhétra (konyhai tűzhely). A melegedésnek megfelelően kell a lavórban cserélni a hűtésre szolgáló vizet. Ez azért szükséges, mert a cefréből kipárolgó pálinka a lavór hideg alján kicsapódik, majd visszacsepeg a kis állványon lévő tálba. Ezt aztán még egyszer-kétszer újból át kell főzni, attól függően, hogy milyen erőset szeretnének csinálni. Apu – általában – erőset akar. Háromszor is átengedi. Édesanyám pedig – huncutul – meg szokott menteni a második eresztésből egy kicsit. Ebből – valami aromával – konty alá valót (likőr, gyenge édes, asszonyitóka) szokott kotyvasztani. Persze, a pálinkafőzés nem veszélytelen művelet, mert tavaly is felrobbant egyszer, amikor valami elfoglaltság miatt később vitték bele a hűtővizet. Minden csupa cefre volt, a bűzről nem is beszélve. Újra kellett meszelni a konyhát. A lavór – egész nevetségesen – olyan alakúra változott, mint a kidobott dinnyehéj, mikor már egy kicsit kezd száradni. A fazekat sem nagyon lehetett felismerni. Azóta jobban figyelnek erre. Remélem most sem lesz baj.
Magamra húzom a takarót, és szokásomhoz híven végiglapozom a mai napot. Micsoda nap… Budapest utcáin harcok folynak… Nem sikerült megtudnom ki és ki ellen harcol… A Magyar Rádió szünetelteti adását… Mi köze lehet a rádiónak a harcokhoz?… Ez a tüntetés vajon mi lehet, ha olyan, mint a felvonulás?… Lehet, hogy itt is tapsolnak, meg hangosanbeszélőznek?… Apu meg sem nézte az erődöt, a gumipuskát pedig megmosolyogta… Nem értem az egészet… Ki lehet az ellenség? A godéniak, a váriak, vagy az alvég? Á! Dehogy, hiszen velük játszani szoktunk… Bár, mikor háborúsat játszunk, szoktunk így választani… A kidobós játékban viszont már mások vannak velünk… A muszkák lehetnek ellenségek, mert a háborúban is mindent elloptak. A fenét! Ők sem. Hiszen, ha a muszkák a szovjetek – ahogy nagyapám mondja – akkor rájuk mondták a felvonuláson: Éljen a szovjet-magyar barátság… A németek sem lehetnek, mert ott meg ott van Dodo, apu öccse… Nem nagyon értem… Mindegy, a mi erődünk kész… Az értékeket elástuk, így fityisz a muszkák és a németek orrára! … Az iskolában azért majd többet megtudunk az egészről… Persze erre a számokra is rá kell még kérdeznem… Lehet az is, hogy nem is szabadna játszanom velük?…
Vége
|
Ideje: Október 25, szerda, 15:17:22 - fullextra
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Néprádió - 1956. V.rész" | Belépés/Regisztráció | 2 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Néprádió - 1956. V.rész (Pontok: 1)
- Noa_Noa Ideje: Október 25, szerda, 19:52:42
(Adatok | Üzenet küldése) | Az öt részt egyszerre olvastam el, - nagy munkát hoztál, Lacobá.
Érdekes egy gyerek szemével látni 56 eseményeit... |
|
|
|
|
|
|
