| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Méltósággal ünnepelni |
|
Eroica
 |
Csodálatos dolog kórusban énekelni. Megtanulhatod az egymásra figyelés képességét, mert figyelned kell a karnagyot, a kottát... |
Requiem 1956 emlékére
Lehet méltósággal ünnepelni. Méltósággal kell… ünnepelni!
1956 emlékére október 30-án este a Békéscsabai Szimfonikus Zenekar hangversenyt adott az Evangélikus Nagytemplomban. A Filharmonia idei évadnyitóján Liszt Ferenc Les Preludes-jét, Gabriel Fauré Pavane című darabját, és Requiem című gyászmiséjét énekeltük. A megye hat egyházi és világi kórusának hetven tagjából szerveződött a kórus. Ennek, a valóban „vegyes” karnak tagjai között szerepelhettem én is. Közép-Euróba legnagyobb evangélikus temploma a csabai, mely ezen az estén színültig telt érdeklődő, zenét szerető közönséggel.
Csodálatos dolog kórusban énekelni. Megtanulhatod az egymásra figyelés képességét, mert figyelned kell a karnagyot, a kottát, zenekart, a szólistákat, és az összes szólamot, nehogy kilógjon a hangod a többieké közül. Aki nem tud alkalmazkodni, az nem marad meg kórusban. Lehet, hogy nem tökéletes már a hangod, szólót énekelned nagy merészség volna, de a karban még örömmel énekelhetsz, s ezzel örömet, élvezetet okozhatsz magadnak és másoknak is.
A kórustagok szeretik egymást. Még nem fejtettem meg, hogy vajon a zene szeretete, vagy a jó társaság teszi, de alig várom a próbákat, a fellépéseket, nem beszélve az ilyen, nem mindennapi élményről, amikor nagyzenekari kísérettel énekelhetünk, mint most, amikor Faurét Requiemjét adtuk elő. Pedig nem túl könnyű a mű. Több mint egy órás, a latin szöveget majdnem teljesen meg kellett tanulni, hogy tudj figyelni a többiekre.
Gabriel Faurét a XX. század első évtizedében élt. A francia romantika nagymestereként tartják számon. A Requiem-et 1887-ben komponálta. Aktualitása az volt, hogy ezzel a harmonikus, méltóságteljes darabbal, gyászzenével -az elmúlt napok viharos eseményei után - megnyugvást szerettünk volna hozni, sugalmazni mindenkinek. Hogy lehet békességben ünnepelni. Békésen gyászolni. Egyszerűen. Összetartozással. Egymáshoz alkalmazkodással. Mi, kórustagok tudjuk ezt. De jó lenne, ha az egész ország egy kórusban énekelne! Legalább… néha-néha…
Írtam: 2006-11-04-én, a gyásznapon.
|
Ideje: November 06, hétfő, 09:59:31 - fullextra
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Méltósággal ünnepelni" | Belépés/Regisztráció | 6 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Méltósággal ünnepelni (Pontok: 1)
- Tithonos Ideje: November 06, hétfő, 19:43:19
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Most, hogy olvastalak, Fauré Requiemjét újra hallgattam Barenboim vezényletével. Liszt Előjátékai valóban különleges csoda. |
|
|
|
|
|
Re: Méltósággal ünnepelni (Pontok: 1)
- zsuzsuzsu Ideje: November 06, hétfő, 20:53:41
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Kedves Eroica,
Valóban nagyon angy odafigyelést igényel, hogy a kórustagok ne énekeljék egymást tul, figyeljenek minden rezzenésre. Mégis, csodálatos dolog... Mintha más ember lépne ki egy-egy próba után, mert a zene átalakit, felvidit és megnyugtat.
Gyönyörü lehetett ez a kondert, már csak a megadott mü alapján is....
Örülök, hogy igy messziröl részese lehettem...
szeretettel:
Zsuzsi |
|
|
|
|
|
Re: Méltósággal ünnepelni (Pontok: 1)
- pacal2 (pacal2@freemail.hu) Ideje: November 07, kedd, 14:52:45
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Erikám!
Ezt az örömteli várakozást , az "együttcselekvés öröme"okozza!
Az, hogy olyan emberekkel vagy egy társaságban akikkel egyformán gondolkoztok!
Jó volt olvasni soraidat!
pacal(Laci) |
|
|
|
|
|
|
