[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 118
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 118


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Holtsáv
mango

Vajon költő-e az, aki csak zsarnoka a nyelvnek s nem rabszolgája is?


A cím talán túlzó.
Meglehet, ennyire nem szabadna sarkítanom, - de hiszem, hogy minden író ember életében (és itt most leginkább a verset író emberre gondolok) vannak Marianna-árok-szerű mélységek…
Olyan időszak, amit értelmének, kifejezőtehetségének fénypászmája nem tud hosszabb, rövidebb (tetszőlegesen kiválasztandó) ideig bevilágítani.
Holtsáv.
Nem látható…Olyan tartományban vannak a megírandó versek, ahol valami furcsa köd és átláthatatlan sötétség takarja el a megvilágító értelem és a velejáró könnyed, leíró mozdulat elől.
Amikor hiába zsong a „költő” feje a potenciálisan már „élő” sorokkal, kész strófákkal, - amint papírra tétetik: eldobható. A rímek tapossák egymás sarkát, tolonganának a felszínre vetődésért, és mégis…Amint betűkké állnak össze a fejben kész gondolatok: már nem életképesek. A „költő” ettől rémesen tud szenvedni, mert legnagyobb bosszúja az anyatermészetnek, hogy ő maga nem veszi észre, ha azok a sorok nem e világra valók: jónak ítéli. Pedig mind (vagy majdnem mind) nyakaszegett, lábatörött, elvetélt. Talán van benne néhol pár eredeti, szép gondolat. Ez kevés.
Ekkor kell az a józan és szakértő ember, az az őszinte kritikus, aki jóindulatúan és segítő szándékának minden eszközével a hibákra rámutat, és azokra rávezeti a „költőt”, egyszersmind útmutatást is ad, és bölcs megokolást is.
Ekkor kell megtörténnie annak, - hogy bárhogyan is fáj, muszáj elfogadni ezt a „halálos ítéletet” és egy időre elfelejteni a versírást.
Legalábbis addig, míg újra le meri írni a fejében folyvást zizegő és életre kéredzkedő sorokat.
Jönnek majd jobb idők, - bíztatja magát a fűzfapoéta, és egy sort sem ír le. Ám a tények nem hajlandók pusztán attól megváltozni, hogy nem veszünk tudomást róluk: helyet követelnének maguknak. A versek lázonganak a „költő” fejében, - de csitításra elhalkulnak. Majd szép lassan már ezt sem teszik.
Várnak az idejükre. És a „költő” bízik.


Én is így jártam mostanában. És én is bizakodom. Vigaszként Kosztolányihoz (is) folyamodom, - nála mindig van valami, amit mintha csakis nekem írt volna, - most ezt olvasom:


„Boileau a költészettanában ezt írja: ~A rím rabszolga, s csak engedelmeskedni tartozik.~ Ez tetszetősen hangzik. De tagadása a költészet alapelvének. Vajon költő-e az, aki csak zsarnoka a nyelvnek s nem rabszolgája is? A költészet veleje, hogy a költő és a nyelv egyenrangú munkatárs, egyenrangú játszótárs: néha az egyik enged, néha a másik, ezen a baráti kötődésen pedig mind a kettő egyaránt nyer.[…] Az igazi rím nem díszítőeleme a versnek, hanem alkotóeleme. Vér a vers véréből, test a testéből, lélek a lelkéből, s annyira egybe van vele szőve-fonva, annyira összebogozódik vele, hogy el se lehet választani tőle. A rím rendeltetése az, ami a zsongítószereké, a feketekávéé, a szeszé, a dohányé, a mérgeké, amelyekkel a költők alkotás közben gyakran élnek, hogy fokozzák munkaképességüket. Bölcs emberek intenek bennünket, hogy ez öncsalás. Vajon igazuk van-e ezeknek a bölcseknek? A maguk józan, gyakorlati szempontjából igazuk van. Egy magasabb szempontból, a teremtő művészet szempontjából azonban nincs igazuk. A költészet még ma is atyafiságot tart az ősnépek vallásával, s a költők mestersége egy a varázslók mesterségével. Püthia, Apollón jósnője babérleveleket rágott, háromlábú széken kuporgott, gőzökkel kábíttatta magát. A bacchánsnők mérges borostyánlevelektől révültek el.[…] Jávában tömjéntől részegülnek meg a bűvölők-bájolók. Ugandában pipától, Kongóban zenétől és tánctól, szédületesen gyors, ütemes körforgástól, s mindenütt azt tapasztaljuk, hogy ezek a hibbant lények, akik – tisztesség ne essék, szólván – a költő ősei, szabadulni igyekszenek az értelem ellenőrzésétől, a külső figyelem görcsétől, hogy figyelni tudjanak bensőjükre, arra, ami fontos. Ha figyelni akarunk, akkor rendszerint nem tudunk figyelni. Arra figyelünk, hogy figyeljünk, s így csak erőlködünk. Lazítani kell tehát a figyelmet, teljesen elveszteni, hogy teljesen visszanyerjük. […] Ez a föladata a rímnek. Csodálatos bódítószer, melyet a költészet anyaga, a nyelv izzad ki magából. Előbb bénít, aztán izgat. Előbb leköti az indulatot, aztán föloldja. Előbb gátol, aztán serkent. Eltereli a figyelmet a lényegről, hogy végül igazán a lényegre terelje. Érzéki varázslatával álomba bűvöli a hétköznapi értelmet, lecsökkenti a hétköznapi bírálatot, hogy a képzelet szabadon csapongjon. Kialszik a felső öntudat, mely csak felületes tényeket vehet észre, azt, ami előtte van, - s fölébred az alsó öntudat, mely az alvajáró ösztönével halad, nem lépésről lépésre, hanem szikláról sziklára ugorva. Ez a dermedet – az észszerűség kikapcsolása – merészséget ad. A szellem a szokott korlátok híján, titkos kapcsolatokat lel. Az, hogy két merőben mást jelentő szó a külső idomában egyezik egymással, s hangzása révén testvérré válik, ami annak előtte idegen volt, bíztató és bátorító jel számára, hogy a héj mögött talán a dolgok ősi lelke, az egymásnak ellentétesnek tetsző fogalmak is rokonok, s fölszabadultan, mindig mámorosabban, és mindig vakmerőbben folytatja kutatómunkáját.”

Pesti Hírlap, 1933. augusztus 27.

*

…mindez engem megnyugtat. Arra gondolok, talán még Kosztolányinak is lehettek „holtsávjai”.
Én komolyan veszem a fent leírt atyafiságot az ősnépek vallásával, és várom, hogy fölébredjen az alsó öntudatom.
Várom a merészségemet, a titkos kapcsolatokat, a dolgok ősi lelkét.
És akkor újra verset fogok írni.
De csakis akkor...
Türelmes leszek.



Budapest, 2006. december 9.


Ideje: December 09, szombat, 11:40:11 - fullextra

 
 Nyomtatható változat Nyomtatható változat  Küldd el levélben! Küldd el levélben!
"Holtsáv" | Belépés/Regisztráció | 42 hozzászólás | Search Discussion
Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért.

Névtelenül nem lehet hozzászólni, kérjük regisztrálj

Re: Holtsáv (Pontok: 1)
- hori (hori@mailpont.hu) Ideje: December 09, szombat, 15:29:52
(Adatok | Üzenet küldése)
Na látod? Ezért nem írok verset, mert nem tudok. De neked eljön újra a perc, biztosan...
(Bár... ez a titkos kapcsolat, a dolgok ősi lelke iránt, stb. az egyéb írományokhoz is kell. Ezért nem sietek soha. De ezt már mondtam...) Jó volt, tetszett!



Re: Holtsáv (Pontok: 1)
- Samway Ideje: December 09, szombat, 16:15:16
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Annyira igazak a szavaid..sokszor napokig rágódok a sorokon, majd kitörlöm és úgy érzem, hogy kész és akkor derül ki hogy sántít, de mint a kölköd törölni akkor sem tudod, mert egy kicsit biccent- járáshibás de akkor is a Te szülötted....ugye milyen nehéz...
nagyon jó gondolat indító cikkeket írsz...szeretem olvasni őket, mert érződik benne az egészséges kritika utáni vágy és a segítőkészség...

üdvözlettel barátod Józsi



Re: Holtsáv (Pontok: 1)
- fényesi Ideje: December 09, szombat, 19:45:50
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Teljesen normális jelenség! Ami bekövetkezhet, bekövetkezik.
Hallgass zenét! Ahogy követem, igazán van hová elvonulnod egy kis feltöltődésre! Izlésed kulturáltan széles határok között húzódik!

Szép megéléseket!

János



  • Re: Holtsáv - mango Ideje: December 10, vasárnap, 08:28:23

Re: Holtsáv (Pontok: 1)
- winner Ideje: December 09, szombat, 19:48:31
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Kedves Anikó!

Sok igazság van írásodban, de ne feledd, nem vagyunk egyformák. Minden ember másképp éli meg ugyanazon eseményt. Te most azt érzed, nem tudnál olyan alkotást írni, ami neked megfelel. Azt mondom, ne nyugtalankodj, egyszer csak bekattan valami, és újra jönnek a gondolatok.

Üdv. Laci


  • Re: Holtsáv - mango Ideje: December 10, vasárnap, 08:34:05

Re: Holtsáv (Pontok: 1)
- Tithonos Ideje: December 09, szombat, 20:02:46
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Ancika! Nézz ki az ablakon, és amit látsz, az maga a költészet... Aki nem tud írni, az siket és vak az Isten világára. Te becsuktad a szemed, és görcsösen szorítod a látásod fölé a szemhéjad "koporsófedelét".
Ez most a Te makacs elhatározásod, és nem a lelked akarata.
Nem türelem kérdése, hanem az azonosulásé...


  • Re: Holtsáv - mango Ideje: December 10, vasárnap, 08:32:27

Re: Holtsáv (Pontok: 1)
- Khama Ideje: December 10, vasárnap, 07:14:34
(Adatok | Üzenet küldése)
Talán vannak gondolatok, amiknek meg kell érniük... de veled kapcsolatban ezt nem hiszem. Tiszta, csiszolt formában írsz, s öröm olvasni a verseid.


  • Re: Holtsáv - mango Ideje: December 10, vasárnap, 08:42:04

Re: Holtsáv (Pontok: 1)
- boblogan Ideje: December 10, vasárnap, 18:06:24
(Adatok | Üzenet küldése)
Nos, ha nem haragszol, úgy érzem, Kosztolányi néhány gondolatát nekem is írta. :) Köszönöm, hogy továbbítottad felém azt a pár mondatát - bár én elvonatkoztattam a költészettől.


  • Re: Holtsáv - mango Ideje: December 10, vasárnap, 18:24:07

Re: Holtsáv (Pontok: 1)
- stelltesor Ideje: December 10, vasárnap, 18:08:00
(Adatok | Üzenet küldése)
Nekem sem ismeretlen, s nem is egyszeri ez a jelenség. Napokig, hetekig forrt bennem valami, de képtelen voltam papírra vetni. Utána egyszerre minden kikristályosodott, s ami bennem kavargott össze-vissza minden kuszaságban, egyszer csak elementáris erővel kitört belőlem, s addig nem álltam fel az íróasztalomtól, amíg az utolsó betűt le nem írtam. Ilyenkor még javítano sem kellett a munkámon


  • Re: Holtsáv - mango Ideje: December 10, vasárnap, 18:27:41
    • Re: Holtsáv - stelltesor Ideje: December 10, vasárnap, 18:34:17
      • Re: Holtsáv - mango Ideje: December 10, vasárnap, 18:43:59
        • Re: Holtsáv - stelltesor Ideje: December 11, hétfő, 07:02:27

Re: Holtsáv (Pontok: 1)
- edami Ideje: December 11, hétfő, 06:17:09
(Adatok | Üzenet küldése)
Tudod-e, hogy Stephen Kingnek van egy ilyen cimu reg'enye? Jo' cikk.

Szeretettel:edami



Re: Holtsáv (Pontok: 1)
- pacal2 (pacal2@freemail.hu) Ideje: December 12, kedd, 17:02:25
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Szia Anikó!

Most én is, egy ilyesmit élek meg!
Írok, -írok, néha összefüggéstelenül, s nem áll össze egészé.
Csak a türelem, az segít, gondolom.:))
Jó volt olvasni soraidat.

pacal(Laci)



Re: Holtsáv (Pontok: 1)
- csizi Ideje: December 12, kedd, 19:37:51
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Tetszett. Bár empatikus képességem nem ismer határokat, ebbe beleképzelni magam igen nehéz lenne, hisz eddigi sorsomra sok mindent lehet ráfogni, de a költőt biztosan nem. Azért még ..........



Re: Holtsáv (Pontok: 1)
- Julianna (julianna41@citromail.hu) Ideje: December 15, péntek, 09:30:18
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Anikó. Verseid várnak az idejükre. Én is türelmesen várok. A "holtsáv" után biztosan valami gyönyörüség születik, 100%-n mangos! Kellemes pihenést, ünneplést és boldog érzéseket! Szeretettel: Edit.



PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.46 Seconds