| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Karácsonyi ünnepkör |
|
Lacoba
 |
Az aómenboódogozaós (betlehemezés, regölés) Karácsony másnapjától kezdődött. Az ablak alatt, vagy az ajtó előtt énekeltek karácsonyi dalokat... |
Karácsony a kereszténység jelentős ünnepe, Jézus születésnapja. Napjainkra családi vonatkozása felerősödött, a szeretet, az összetartozás, az ajándékozás ünnepe lett.
A karácsony előzményei
Amióta az emberiség földműveléssel, állattartással foglalkozik a napfénynek, a meleg tavaszi és nyári hónapoknak óriási szerepük van az emberi társadalmak életében. Az emberek táplálékukat a meleg időszakokban tudták megtermelni, ilyenkor bőség és jólét jellemezte a közösség életét, szemben a hideg téli napokkal, amikor az éhezés, a hideg és a sötét kerítette hatalmába az embereket. Érthető tehát, ha az ókori népek hálaadó, köszöntő rítusokkal ünnepelték a téli napfordulót, amely időponttól kezdve a nappalok egyre hosszabbodnak, átvitt értelemben a fény győzedelmeskedik a sötét éjszaka felett. Ezeknek a rítusoknak az is a szerepük volt, hogy az elcsigázott emberekbe reménységet, hitet öntsenek, hogy könnyebben viseljék azt az időt, ami a tavasz beköszöntéig hátravan.
Az ókori Rómában a december 17 - 24. közötti időszakban tartották a Szaturnália ünepeket. Szaturnusz a földművelés, a paraszti munkák istene a római hitvilágban. Az emberek nagy lakomákkal, ivászatokkal, tánccal, zenével ünnepelték Szaturnuszt, szokásban volt a szolgák megajándékozása, és bizonyos munkák tiltva voltak. A házaikat örökzöld borostyánágakkal díszítették. A naptárreformig a Római Birodalomban az új év kezdete is ekkorra esett. A mai értelemben vett, keresztény karácsonyról a IV. század óta emlékezünk meg, eredetileg december 25-e Jézus születésnapja, az előző este karácsony vigíliája, más szóval karácsony böjtje vagy Szenteste, 26-a pedig az ünnep második napja.
December 24.
Karácsony vigíliája
Hagyományosan ezen a napon állítjuk fel a karácsonyfát és ezen az estén ajándékozzák meg egymást a családtagok Magyarországon. Az ajándékozás szokásának eredete a Napkeleti Bölcsek történetére vezethető vissza, akik a csecsemő Jézusnak ajándékokat vittek Betlehembe. Karácsony megünneplése a kereszténység terjedésével az egész világon elterjedt, bár vannak természetesen különbségek az egyes országok szokásai között, melyet az előző írásomban taglaltam
Karácsony csodája
A karácsony éj varázslatát valószínűleg mindnyájan ismerjük. Bár napjainkra az ajándékozás rendkívül fontos momentuma lett az ünnepnek, mégis a karácsony éj misztikuma, csodája nem múlt el. Ez az ünnep, melynek valódi tartalma a legelevenebben él ma is. Karácsony este minden elcsendesedik, a közlekedés leáll, és ha olyan szerencsénk van, hogy hó is esett, a csend még teljesebb. Míg advent a reményteli várakozás ideje, a Szenteste maga a megvalósult és beteljesedett csoda, a Megváltó születésének napja. A képzőművészetben, a zenében talán a legtöbbször feldolgozott téma.
Jézus születéséről (csak egészen röviden, hiszen ma ezt külön irodalom tárgyalja)
Anyja, Mária, Józsefnek a názáreti ácsnak a jegyese volt, de még mielőtt egybekeltek volna, Mária gyermeket fogant a Szentlélek erejéből. József a judeai Betlehembe ment Máriával, mert Augusztusz császár rendelete szerint összeírás volt. Ott tartózkodásuk alatt jött el a szülés ideje, de mivel szállást nem kaptak, Mária egy jászolban hozta világra gyermekét. A pásztoroknak - akik a pusztán legeltették a nyájat - megjelent az Úr angyala, és tudatta velük, hogy megszületett a Megváltó. A pásztorok meg is találták Betlehemben Máriát és a Kisdedet, hódolatukat fejezték ki az Isten fiának. De jelet kaptak a Napkeleti bölcsek is Jézus születéséről, ők keresték fel a kisdedet, és ajándékokat vittek neki.
Karácsonyfa állítás
A karácsonyfa előzménye a pogány hagyományokra vezethető vissza. A termőág, zöldág házba vitele, illetve a ház és a ház környékének örökzöld ágakkal díszítése. A szokást ismerték a kelták, náluk a fagyöngy, a magyal és egyéb örökzöldek játszották a főszerepet. Magyarországon a zöldág általában rozmaring ágacska, nyárfa vagy kökénybokor ága. A gerendára függesztették fel, aranyozott dióval, piros almával, mézesbábbal, szalmafigurákkal díszítették. A diónak rontást űző erőt tulajdonítottak, a gyümölcs a bőség, egészség jelképe, a szalma pedig a betlehemi jászolt ídézte. A karácsonyi ág később fejlődött kis fácskává, amit szintén a házba vittek, és különféle módon díszítettek. Feljegyzések szerint az első hagyományosnak mondható karácsonyfát freiburgi pékinasok állították a város kórházában a XV. században. Átvitt jelentése a hagyományosan pirossal ékesített fenyőnek az életfa, a természet évről-évre megújulása, körforgása. A fán látható girland (vagy boa!) a paradicsomi rosszra csábító kígyót jelképezi (ma ezt hosszú láncocskák, csillogó szalagok helyettesítik), az alma a tudás fájáról szakasztott gyümölcsre emlékeztet (ennek mintájára alakultak ki később a piros, arannyal díszített üveggömbök), a gyertyák pedig a fény, a nap, keresztény felfogás szerint Jézus szimbólumai. A manapság megszokott díszes, üveggömbökkel, szaloncukorral felállított fa német protestáns hatásra terjedt el bécsi közvetítéssel, kezdetben az arisztokrácia és a városi polgárság körében. A feljegyzések szerint először Brunswick Teréz martonvásári grófnő állított karácsonyfát. magyar paraszti életben a mai értelemben vett karácsonyfa állítás szokása, házilag főzött szaloncukorral, a fa alá helyezett betlehemmel csak a XX. században terjedt el. A szegény paraszti családokban a II. világháború végéig megmaradt a zöldág állítás szokása, sőt volt ahol a jó szaporulat reményében az istállóba is vittek belőle. A karácsonyfát hagyományosan Vízkeresztkor (január 6.) bontják le.
A karácsonyi ünnepkör szokásai Palócföldön
(Személyesen már csak töredékét élhettem meg ezeknek a szokásoknak, hagyományokat. Azokat Galbács tanárúr, Dudás tanítónéni, nagyszüleim, és Rozi nagynéném elmondásából jegyeztem le)
Palócföldön a Lucanapi népszokásokkal, Lucanapi köszöntgetéssel indult a karácsonyi ünnepkör. Általában gyerekek jártak párban házról-házra, úgy mondják lucázni, de a felnőttek is . A háziaknak jó kívánságokat mondanak, melyek általában a ház körül tartott állatok termékenységével vannak kapcsolatban.
„Csikoósoggyon a lovuk,
malacosoggyon a disznaójuk,
hagy gyöjjön a veőlegeíny,
magoknak meg az egíssíg!”
A házigazda almával, körtével, dióval, a felnőtteknek az ünnepi pálinkával, borral viszonozta a jó kívánságokat, a köszöntgetést.
Karácsony böjtjén – december 24-én – a római katolikus palócok szigorú böjtöt tartottak, nem ettek húst, de az idősebbek pedig egyáltalán nem ettek, amíg a „vilaógossaóg az eégen van”. Az idősebb – általában özvegy – templom körül ténykedő asszonyok megsütötték hajnalban az ostyát, melyet a pap megszentelt, és a gyerekek minden házhoz elvittek délután. A hívek 1-2 forintot adtak – a tehetősebbek többet is. Ebből díszítik majd a következő ünnepre a templomot.
A karácsonyi asztalra böjtös ételek kerültek általában lencse- vagy öregbableves, mákos tészta, bejgli, mákos guba. Kitüntetett szerepe volt az étkezésnél a piros almának (mely az élet és az egészség szimbóluma), a diónak és a fokhagymának, melyeknek rontást űző erőt tulajdonítanak, illetve a méznek, mely az élet édességét jelképezi. Az asztalra kerül a megszentelt ostya is. Még a legszegényebb házaknál is elengedhetetlen volt az étkezés megkezdése előtt az édes pálinka (mézes pálinka) fogyasztása, illetve a karácsonyi kalács, bejgli enélkül elképzelhetetlen a karácsony este. Az asztalt általában 2 abrosszal borították le, az elsőre szórtak még búzaszemeket, a jó termés reményében, erre került a második, a díszesebb abrosz. A vacsora végén egy nagy almát gerezdekre vágtak és mindenki megevett egyet, mely a családi békét, összetartozást volt hivatott szolgálni.
A palócok nagyon vallásos emberek. Az éjféli misére mindenki elment, a vacsora és a mise közötti időt pedig imádkozással töltötték. Karácsonyfájuk a helyi lehetőségekhez igazodott, általában búrfenyő (feketefenyő), vagy boróka volt. Ezt a lehetőségeknek megfelelően díszítették, dióval, almával, körtével, házilag készített szaloncukorral, gyertyával és különféle szalagokkal. Alá mindennapi használati cikkek kerültek ajándékként, és a gyerekeknek játékok, babák, melyek zömét házilag készítették, vagy az András-napi vásáron vették. Szokás volt a múlt század elején, hogy a fotográfusok járták a házakat és a gyermekfotókat a fa előtt készítették. Ezeket később kézzel színezték. Hatalmas kereslet volt erre, és igen kiemelt megélhetést biztosított a fotósoknak. Íme egy ilyen felvétel, mely később képeslap is lett. Háttérben látszik, hogy mennyivel szegényesebb volt a fa díszítése.
Az aómenboódogozaós (betlehemezés, regölés) Karácsony másnapjától kezdődött. Az ablak alatt, vagy az ajtó előtt énekeltek karácsonyi dalokat és a kisdedet dicsőítő énekeket, csörgő botokkal adták a ritmust, hogy a gonosz szellemeket távol tartsák a háztól. A háziaktól cserébe ajándékot kapnak.
A családok egymást csak István-napkor látogathatták meg, szenteste ez nem volt illő. Azt a szűk családi körben ülték.
Hatalmas bűnnek számított a karácsonyfa leszedése Vízkereszt előtt.
|
Ideje: December 24, vasárnap, 09:35:01 - fullextra
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Karácsonyi ünnepkör" | Belépés/Regisztráció | 8 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Karácsonyi ünnepkör (Pontok: 1)
- zsuka49 Ideje: December 25, hétfő, 04:23:07
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Olvastalak, ez is nagyon sok hasznos ismerettel ajándékozott meg. Mikor is van Vízkereszt???
Zsuzsi |
|
|
|
|
|
Re: Karácsonyi ünnepkör (Pontok: 1)
- Noa_Noa Ideje: December 25, hétfő, 09:50:18
(Adatok | Üzenet küldése) | Új ismeretekkel is gazdagodtam.
...de én már nemigen fogok a karácsonnyal "összebékülni"...
Az írás jó volt, - a baj velem van... |
|
|
|
|
|
Re: Karácsonyi ünnepkör (Pontok: 1)
- zsuzsuzsu Ideje: December 26, kedd, 12:03:46
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Nagyon tetszet összeállitásod! Hihetetlenül részletes, pontos, jól összefogott!
Szeretettel
Zsuzsi |
|
|
|
|
|
|
