| Küzdőtér |
|
|
|
 |
A szarka, kinek nem bírja a farka |
|
anemet
 |
- Ne próbálkozz a lánnyal, ő az enyém...
- Jól van, Árpikám, ahogy akarod... |
Nemcsak a Vajdaságot jártuk, többször utaztunk Baranyába is. Az ottani magyarokról készítettünk riportokat. Mivel a Ljubljanai Tévé átvette műsoraink sugárzását, s Lendva környékén is láthatták, úgy illett, hogy őket is meglátogassuk, s riportokat készítsünk az életükről.
Először még Land Roverrel és a Fejős kocsijával utaztunk. Ilyenkor az egész stáb jött velünk. Az volt a cél, hogy minél több anyagot vegyünk fel. Hosszú volt az út, csak ebédelni álltunk meg Koprivnicán. Beesteledett, mire Lendvára értünk. Ott, a városban olyan vendéglő ahol aludni lehetett, csak egy volt. Mivel már elzsibbadtak a lábaim, elsőnek ugrottam ki a kocsiból. Bementem a kocsmába - egy középnagyságú, füstös terembe. A bejárati ajtóval szemben nagy, hosszú pad volt. Mindenki megfordult, amikor beléptem. Utánam jött Boross és a többiek. A pult mögött csinos, húsz év körüli pincérlány sürgött-forgott. Egy pillanatra ránk nézett. Újak voltunk a városban is, meg a kocsmában is. Én hátrafordultam Boross felé, és odaszóltam:
- Ne próbálkozz a lánnyal, ő az enyém...
- Jól van, Árpikám, ahogy akarod - válaszolt Boross kajánul.
Boros már előzőleg telefonon lefoglalta a szobákat, így minden rendben volt. Elhelyezkedtünk a szobákban, s aztán lementünk vacsorázni. Vacsora közben nem győztem figyelni a fiatal lányt: szép kerek arcát, fekete, rövid haját, vékony testét. Jó megjelenésű lány volt. Szégyenlős voltam, nem mertem megszólítani. Gondoltam, majd valami kialakul. Másnap egész nap dolgoztunk, felvételeztünk az iskolában, a magyar nyelvű oktatásról, a lendvai ruhagyárban pedig a magyar ajkú munkásokról. Ott láttam életemben először igazi munkafegyelmet. Míg a riport készült, a többiek megállás nélkül dolgoztak. Nálunk, Vajdaságban rendszerint leállt a munka, amint megérkeztünk a gyárba: mindenki minket figyelt, a gépeket leállították. Fáradtan ültünk az asztalhoz. A pincér kihozta a vacsorát, s egy darabka összehajtott papírost nyomott a kezembe. Szégyenlősen, remegő hangon mondta, hogy a pincérlány küldi. Izgatottan bontottam fel. A többi kolléga úgy tett, mintha semmit sem vett volna észre.
A pincérlány másnap délután három órára, találkára hívott a kocsma melletti cukrászdába.
Egész éjszaka nem aludtam. Tervezgettem, gondolkodtam: hogy is lesz a találkán, mit mondjak a lánynak... Egyszóval: nagyon izgultam.
Másnap, reggeli közben hozzám lépett Boross, és közölte, hogy sajnos, ma délután két órakor el kell indulni a közeli faluba, ahol egy asztalossal kell interjút készíteni. Mivel előző nap kevesebbet dolgoztam, mint Póth kolléga, rajtam van a sor. Minden elsötétedett előttem. Találkám lesz háromkor, addigra biztosan nem érünk vissza.
Könyörögni kezdtem Borossnak, hogy küldjön helyettem mást. Boross hajthatatlan maradt.
- Árpikám, talán beteg vagy?
- Nem, nem vagyok beteg, csak valami fontos elintézni valóm volna, épp ma háromkor... - nyafogtam neki.
- Tudod, mi dolgozni jöttünk, és nem lazsálni - keménykedett Boross.
No, de jó, ha fizetsz nekem egy vinjakot, elküldöm helyetted a Póth Imrét...
Fizettem neki nem is egyet, hanem hármat. A délelőtt kártyázással telt el. Lányi Pista, a rendező, Fejős Pista, a főszerkesztő, Boross Pista, a gyártásvezető és én römiztünk. Pénzben játszottunk. Egy dinár volt a pont. Az idősek profi módra játszottak. Délben abbahagytuk, azzal, hogy majd este folytatjuk. Megemlítettem, hogy nekem valószínűleg estefelé programom lesz, s ezért keressenek helyettem valaki mást.
- Megijedtél, hogy sokat vesztettél? - szólt hozzám Boross.
- Az is, meg más is - válaszoltam röviden.
Már fél háromkor elmentem a cukrászdába, hogy idejében ott legyek. Leültem az egyik az asztalhoz, hogy lássam a lány arcát. A tulajdonoson kívül a cukrászdában nem volt senki. Mivel leültem, illett, hogy rendeljek is valamit. Két krémest rendeltem.
Három óra körül mintha Stanyó Karcsit láttam volna elmenni a cukrászda előtt. Benézett, és tovább ment. Mire rájöttem, hogy valami nincs rendben, már hatodik krémesnél tartottam. Kifizettem a süteményeket, és elindultam a vendéglő felé. Amikor beléptem a kocsmába, már mindenki ott volt. Jót nevettek rajtam. A pincérlány mindjárt hozzám lépett, és szlovénul elmagyarázta, hogy neki semmi köze a történtekhez. Később kiderült: Lányi és Boross találták ki az egészet. Lányi írta a levelet a lány nevében, Boross pedig fizetett a pincérnek, hogy adja oda nekem, s ő találta ki a felvételezést is, csakhogy idegeskedjek. Ők küldték Stanyó Karcsit a cukrászda elé, hogy vessen rám egy pillantást. Teljesen átejtettek, de azért harag nem volt, hisz a végén mindannyian jót nevettünk.
Németh Árpád
|
Ideje: Január 11, csütörtök, 09:55:44 - fullextra
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "A szarka, kinek nem bírja a farka" | Belépés/Regisztráció | 3 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: A szarka, kinek nem bírja a farka (Pontok: 1)
- Noa_Noa Ideje: Január 11, csütörtök, 09:59:45
(Adatok | Üzenet küldése) | | Kedves, jóízű történet, - szívesen olvastam, és derültem rajta :)) |
|
|
|
|
|
Re: A szarka, kinek nem bírja a farka (Pontok: 1)
- stelltesor Ideje: Január 12, péntek, 08:19:57
(Adatok | Üzenet küldése) | | Jót derültem! Most prózaibb s egyáltalán nem derűs vizekre evezek: megyek az ügyészségre (dolgozni). |
|
|
|
|
|
Re: A szarka, kinek nem bírja a farka (Pontok: 1)
- kisssp Ideje: Január 14, vasárnap, 09:19:04
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Jó írás! Élvezettel olvastam!
Üdv.: Péter |
|
|
|
|
|
|
