| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Kenya, ahogy én láttam... 1.rész |
|
Anna1955
 |
Arra számítottunk, hogy az előttünk álló hat és fél órás út nem lesz vészes, különben is gyakorlott utazók vagyunk. |
Nem sokszor adódik az ember életében, hogy egy húsz éve dédelgetett álma valóra válik. Utazásom Kenyába egy ilyen álom megvalósulását jelentette.
Az indulás előtti nap hatalmas izgalmakkal volt terhelve. A csúcs 2007.január 24-e este 8 óra, amikor megérkeztünk a repülőtérre. Január lévén a télhez vagyunk szokva, még akkor is ha ez a tél most enyhébb, mint a megszokott. Az utazási szerelés hosszú farmer, póló és rajta a dzseki. Némi tipródás után, rájöttem, hogy talán az egyenlítő mellé, nem kellene télikabátot cipelni. No igen, de amíg odaérünk mi lesz? Vállaltuk a hatalmas kockázatot, és hazaküldtük lányommal az összes kabátot.
A beszállás előtt elkezdődött a mérlegelés. Szerencsére ez csak a csomagokra vonatkozott, az én személyes túlsúlyom, melyeket különböző testrészeimen hordok, nem izgatta a repülőtér alkalmazottait.
Arra számítottunk, hogy az előttünk álló hat és fél órás út nem lesz vészes, különben is gyakorlott utazók vagyunk. Az izgalmakat kicsit fokozta a tudat, hogy az a légitársaság, akikkel mi is repültünk, hétfőn és bizony kedden is, - persze miért is ne most történne mindez, - némi malőrrel szállt fel és ennek megfelelően kényszerszállt le. Kár lenne tagadni, hogy kicsit bennem volt a félsz. Nem kellett volna aggódni. Velünk simán manőverezett fel és le a számomra heringes dobozra emlékeztető charter járat.
Az egyiptomi Hurghadában szálltunk le először, kerozint vételezni. Ez éjjel kettőkor már eléggé megviseli az embert, főleg azért, mert nem lehetett még felállni sem az ülésből. A konzervdoboz effektus fokozódott, természetesen a meleg is, mivel a klíma álló helyzetben nem működik a gépen. Röpke háromnegyed óra után folytattuk utunkat Mombasa felé.
A kapitány közölte, hogy már csak négy és fél óra és megérkezünk. A beígért hat és félóra tehát nem volt igaz. Ezt Afrikában meg kell szokni. Az idő, mint mértékegység elég tágan értelmezendő. Ők csak azt mondják pole-pole és aranyosan hozzáteszik magyarul, hogy nyugi-nyugi.....Hát igen...Jobb ha mi is lelassulunk...Nem könnyű....
A mombasai repülőtéren a kiszállás a kifutón a forró betonra történik, a levegő 38 fok a páratartalom 90 %. Talán még élveztük is volna a januári szaunát, ha nem talpig felöltözve kell átélni. A beutazó vízumhoz egy nagyon bájos, mosolygós fekete hölgy megkérdezte, hányan vagyunk. Én tájékoztattam, hogy hárman, erre adott két kicsi papírt és egy nagy papírt, hogy töltsem ki. Nem kell mindent érteni. Arra is azonnal rájöttem, hogy a számtant is másképpen kell errefelé értelmezni.
A csarnokban, ahol sorban álltunk, és vártunk a vámvizsgálatra, nem volt légkondicionálás... Pole-pole.... Mondogattuk magunknak, miközben az izzadság literszámra folyt rajtunk..
Gyorsan haladt a sor. Röpke másfél óra alatt odaértünk az ablakhoz, ahol egy morózus fekete fiatalember ült egy számítógép előtt és lázasan dolgozott. Mind a két mutatóujját használva leütött négy billentyűt. Ezután elvette a százötven dollárt - ezt azért kellett fizetni, hogy beengedjenek minket a paradicsomba -, és feltette az indiszkrét kérdést, miért csak egy papírt töltöttem ki, ha hárman vagyunk. Én kicsit megilletődve, értetlen pofát vágtam, és tudomásul vettem elnéző és lenéző mosolyát, mely azt fejezte ki, hogy mostantól egy hülyével több lesz az országban. Még adminisztrált egy füzetbe kb. húsz percet, majd adott egy papírt és kiléphettünk a mombasai repülőtér védelméből.
Eddig "csak" melegünk volt, de ettől kezdve már a levegővétel is fárasztó volt.
A bejárat előtt nyüzsgő tömegből, jó páran megrohantak minket. Volt ott vízárusítás, pénzváltási ajánlat, taxi, és rengeteg férfi, akik a csomagokat szabályosan erőszakkal vették ki a kezünkből és cipelték. Nekünk a tizennégyes busszal kellett a szállodához mennünk, tehát erre a buszra felszálltunk.
Ha jellemezni akarnám a jármű állapotát, annyit érdemes elmondanom, hogy nálunk ez a jármű már régóta muzeális darabnak számítana. Az ablakait nem lehetett kinyitni, viszont a klíma tökéletesen forró levegőt fújt. Elhelyezkedtünk az erősen szennyezett üléseken, és rövidesen elindultunk.
Mombasa belvárosán keresztül araszoltunk. A város hamisítatlan afrikai nyüzsgéssel kápráztatott el minket. A gyönyörű arab, indiai és a legmodernebb amerikai stílusban épült bankok mellett és között sorakoztak a pálmalevéllel fedett kunyhók, bádog bódék, vagy emeletes beton lakóházak. A kavalkádot a rengeteg utcai árus, sok-sok szemét, háromkerekű tuk-tuknak nevezett taxi és a világ minden tájáról származó autók hada színesítette. A közlekedés angol mintára baloldalon folyik. Valószínű, hogy az első öt percben összetörtük volna magunkat, ha a saját autónkat vezetjük. Érdekes, hogy a rettenetes káosz ellenére is haladtunk. Sofőrünk a fék helyett rendszeresen a dudát nyomta. Hatásos módszernek bizonyult, mert valahogy eljutottunk a komphoz, amivel elhagyhatjuk a szigetet, amelyre Mombasa épült. A kompot meglátva elkezdtem imádkozni. Sajnos az emberi emlékezetben mélyen eltemetett, egyszer-egyszer hallott hír ilyenkor felszínre tör, és rettegést okozva, gyorsan emelkedik az adrenalin szint. Mikor és hol, melyik túlterhelt komp borult fel itt vagy ott...?! A túlterhelés itt sem volt kétséges, mert még megbecsülni is képtelen voltam az összezsúfolt színes tömeget, akik a beszállásra vártak. Biztonsági emberek irányították a járműveket, és zsilipszerű lezárásokkal akadályozták meg, hogy az emberek megrohanják a hajót. Ami káosznak tűnt, végül is szervezetten működött és mi szerencsésen, gond nélkül elértük a szárazföldet. Gondoltuk mégegy kis buszozás, és megérkezünk.
A busz a lelkünket kirázta az aszfaltozott, de hatalmas kátyúkkal borított úton. Az utat nyomorúságos falvak, a szemetet legelésző tehenek, a porban játszó csöpp gyerekek szegélyezték. Indulásunktól eltelt 16 óra, de végre egyszercsak megláttuk a paradicsomot.
Szállodánk a Neptun Paradise Hotel, negyven kilométerre Mombasától délre, az Indiai-óceán partján helyezkedik el. Délután három óra felé érkeztünk meg, kitikkadva, piszkosan, izzadtan... Mint egy vert csapat léptünk be a szálloda nagyon hangulatos, kellemesen hűvös aulájába, ahol azonnal vizes törölközőket és frissítőket kínáltak nekünk, míg a bejelentkezéseket elintéztük. Hordárok kapták fel csomagjainkat és mosolyogva, nyugi-nyugi...pole-pole szöveg hajtogatásával vezettek minket abba a kis házikóba, amelyben a szobánk volt. Végre célhoz értünk. A hotel sok egyforma, hófehér bungalókba szállásolta el vendégeit, amelyek pár méterre az óceán partjától állnak, rendezetlenül ható elosztásban. A bungalók között paradicsomi kert díszlik színpompás virágokkal és ötszáz éves majomkenyér fákkal. A hófehér homokos partot, kókuszpálmaliget övezi. Minden házikó kétszintes, négy lakrésszel.
A mi lakrészünk az emeleten van, és várakozásunknak megfelelően tágas, tiszta, klímás, nagy fürdőszobával, nagy terasszal. Azonnal elbűvöltek minket a szemtelen, de rendkívül szelíd és kedves kis majmok. Kíváncsian kukucskáltak az ablakokon befelé, felmérve új szomszédaikat.
A frissítő fürdők után egy esti kerti partiba csöppentünk, amely igazi afrikai hangulatú vacsorát kínált.
folyt.köv.
Képek: ...a Fórumban
|
Ideje: Február 09, péntek, 18:20:49 - fullextra
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Kenya, ahogy én láttam... 1.rész" | Belépés/Regisztráció | 26 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Kenya, ahogy én láttam... 1.rész (Pontok: 1)
- edami Ideje: Február 09, péntek, 19:19:53
(Adatok | Üzenet küldése) | Kedves Anna!
Jol visszaadtad a hangulatat utazasodnak, s a nekem nem szokatlan mediteran vilag nyugalmat, jelenlevo szepseget es az europai ember szamara felfoghatatlan zavartsagat.
Szeretettel: edami |
|
|
|
|
|
Re: Kenya, ahogy én láttam... 1.rész (Pontok: 1)
- blue Ideje: Február 09, péntek, 20:07:23
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Drága Anna!
Élvezettel olvastam a beszámolódat és várom a folytatást, hogy megismerhessem Kenyát, a Te szemszögedből.
szeretettel: gaby |
|
|
|
|
|
Re: Kenya, ahogy én láttam... 1.rész (Pontok: 1)
- veva (hajoka@tenger.hu) Ideje: Február 09, péntek, 20:45:12
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Megnéztem hozzá a fotókat is! Élvezetes a leírásod, erről a másféle világról. |
|
|
|
|
|
Re: Kenya, ahogy én láttam... 1.rész (Pontok: 1)
- hori Ideje: Február 09, péntek, 21:36:29
(Adatok | Üzenet küldése) | | Kedves Anna! Örülök, hogy sikerült eljutni! A képek is jók, néztem. |
|
|
|
|
|
Re: Kenya, ahogy én láttam... 1.rész (Pontok: 1)
- LEKA Ideje: Február 09, péntek, 22:31:21
(Adatok | Üzenet küldése) | Szia Anna!
Csodás helyen jártál.
Bár az oda vezető út, az emberek nehéz élete...
Két külön világ.
Megnéztem a képeket is. Szuper! Köszi, hogy megmutattad.
Puszillak Éva |
|
|
|
|
|
Re: Kenya, ahogy én láttam... 1.rész (Pontok: 1)
- prayer Ideje: Február 10, szombat, 07:17:35
(Adatok | Üzenet küldése) | Szia Anna!
Először is üdvözöllek újra itthon. Nagyon szeretem az útleírásokat. Több könyvem is van csodálatos utazásokról, tájakról. Szuper, hogy megosztod élményeidet velünk. Remélem, világkörüli útra is indulsz, hogy sorozattá váljanak a helyek. |
|
|
|
|
|
Re: Kenya, ahogy én láttam... 1.rész (Pontok: 1)
- Julianna (julianna41@citromail.hu) Ideje: Február 10, szombat, 16:48:16
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Kedves Anna! Most kapóra jött az írásod számomra, mert a napokban a klubban hallottam érdekes beszámolót egy Egyiptomi utazásról. Így még jobban megismerhetem azt a világot, ami sokban különbözik a miénktől. A folytatás is biztosan érdekes lesz. |
|
|
|
|
|
Re: Kenya, ahogy én láttam... 1.rész (Pontok: 1)
- csizi Ideje: Február 10, szombat, 16:48:57
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Üdv, szuper kirándulásról szuper beszámoló. Elnézést a szuper szóért. :))) |
|
|
|
|
|
Re: Kenya, ahogy én láttam... 1.rész (Pontok: 1)
- Netelka (sarhelyi@invitel.hu) Ideje: Február 10, szombat, 22:19:26
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Hát, Anna, tényleg nem mindennapi beszámolónak ígérkezik erről a nem mindennapi helyről :) Máris megyek a fórumba, hogy meglessem a fotókat :) |
|
|
|
|
|
Re: Kenya, ahogy én láttam... 1.rész (Pontok: 1)
- Tithonos Ideje: Február 11, vasárnap, 12:01:25
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Érdekes, izgalmas és jól megírt "kalandregény". A képek is nagyon erőteljesen életszerűek... |
|
|
|
|
|
Re: Kenya, ahogy én láttam... 1.rész (Pontok: 1)
- Noa_Noa Ideje: Február 11, vasárnap, 17:18:16
(Adatok | Üzenet küldése) | Szuper a beszámolód, Barátnőm :)
Várom a folytatást, - ez alatt a Nap alatt valóban a csokibarna szín a "legjobb megoldás".
Te be is tartottad ezt: szépen lebarnultál:)) |
|
|
|
|
|
Re: Kenya, ahogy én láttam... 1.rész (Pontok: 1)
- Lacoba Ideje: Február 12, hétfő, 05:17:23
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | A képeket is idegondoltam. Szuper lehetett. Várom a folytatást. |
|
|
|
|
|
Re: Kenya, ahogy én láttam... 1.rész (Pontok: 1)
- Captnemo Ideje: Február 14, szerda, 17:31:42
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Elolvastam az írást, megnéztem a képeket. Talán egyedül vagyokk ezzel így, de már olvastam Tőled regényt, novellát, elbeszélést, verset. És most egy új arcod ismertem meg: Az útleíró, a közvetítő írót. Csak gratulálni tudok. Részletes, de nem unalmas. Olvasom a további részeket is:) |
|
|
|
|
|
|
