| Küzdőtér |
|
|
|
 |
A kis galamb |
|
Julianna
 |
Egyszer történt valami, ami kis dolognak t?nhet, azonban kihatással lett a további életemre. Hiszen még most is, több mint 60 év elteltével, fel tudom idézni azokat az érzéseket... |
Ínséges idők voltak a második világháború utolsó éveiben. A háború befejeztével sem sokat javult a helyzet, a városokban sokan éheztek. A pénznek nem nagy értéke volt, az élelmiszerboltokban üresek voltak a polcok, a piacon nem pénzzel fizetett anyukám, hanem az otthoni tárgyakat, konyhai felszerelést, ágyneműket vitte el, és csirkével, túróval vagy más élelmiszerrel tért haza. Mi, éhes gyerekek alig bírtuk kivárni, hogy elkészüljön az ízletes eledel. Anyukám csodálatos háziasszony volt, a semmiből is finom dolgokat tudott varázsolni. Apám pedig kijárt a közeli falvakba, napszámos munkákat vállalt, így ő is hozott mindig valamiféle élelmet. Nem dúskáltunk a bőségben, de szorgos szüleinknek köszönhetően nem éheztünk. Még a szomszéd gyerekeit is asztalhoz invitáltuk, ha átjöttek játszani.
Én voltam a legkisebb gyerek a családban, így nekem igyekezett mindenki a családban kedvezni valamivel. Akkoriban nem voltak drága játékaink, legtöbbnyire saját készítésű babákkal, papa által faragott játékokkal szórakoztunk. TV sem volt még akkor, de csodálatosan eltöltöttük az időt, nem szívesen mentünk időben aludni, mert még lett volna más tervünk is. Szerettem ücsörögni az ablak előtt és figyelni, mi történik az utcán.
Egyszer történt valami, ami kis dolognak tűnhet, azonban kihatással lett a további életemre. Hiszen még most is, több mint 60 év elteltével, fel tudom idézni azokat az érzéseket, amelyeket a következő eset váltott ki bennem.
Az történt, hogy apukám egyszer hazajött és átadott nekem egy ajándékot.
Ez egy kis galamb volt.
Kalitkát is áthozott neki a szomszédból. Ezzel az én kis életem azonnal megváltozott: a galambommal keltem, vele is feküdtem. Az olyan galamb volt, hogy ha a szemembe nézett, értette, mire gondolok. Én mindent elmondhattam neki, a madárkám megértette és még bólogatott is. Neki adtam titokban minden finom falatot. Más semmi ezentúl nem létezett számomra. A gyerekekhez is rábeszéléssel mentem le az udvarra. De siettem vissza a galambocskámhoz. Etettem, nagyon szerettem őt, és ő is engem.
Jól tartottam őt. Vesztemre, vesztére. Felhizlaltam. Gyönyörű volt. Puszilgattam, becézgettem. Egy este szokásomnak híven elbúcsúztam tőle, aludni mentem. Szépeket álmodhattam, talán mélyen aludtam, mert nem hallottam semmit abból, ami a főzőfülkében történt. Azt a csodálatos, varázslatos szemű galambocskámat meggyilkolták, feldarabolták ahhoz, hogy a következő napon az én születésnapomon elkészüljön a finom galambleves ízletes grízgaluskával.
Anyukám, meg mindenki igyekezett boldog születésnapot rendezni nekem, azonban a sírásomat sokáig nem tudta leállítani senki. Ültem az asztalnál, ettem a finom levest, és a könnyeim potyogtak, potyogtak a levesbe... Álmaimban sokszor láttam még az én galambocskámat. Sokáig hittem, hogy figyel engem oda fentről. Mert ő a hűséges barátom volt.
|
Ideje: Május 23, szerda, 09:46:16 - fullextra
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "A kis galamb" | Belépés/Regisztráció | 17 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: A kis galamb (Pontok: 1)
- mango (mango@mango.hu) Ideje: Május 23, szerda, 10:16:43
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Editkém, nagyon örültem, ahogy megláttam a beküldések közt az írásod.
Máskor is szívesen látnám a publikációid...
...szegény kis galamb :( |
|
|
|
|
|
Re: A kis galamb (Pontok: 1)
- Netelka (sarhelyi@invitel.hu) Ideje: Május 23, szerda, 21:14:46
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Megértem, hogy fájt... Szerencsére soha ne kellett megtapasztalnom azt a bizonyos éhséget, de szörnyű lehet... Az a kis galamb még halálában is szeretett téged. |
|
|
|
|
|
Re: A kis galamb (Pontok: 1)
- Anna1955 Ideje: Május 25, péntek, 17:35:46
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Szörnyű lehetett, nem csodálom, hogy annyira megviselt.
Én egy húsvéti nyuszival jártam így, hogy nem tudtam, hogyan váljak meg tőle, mikor már hatalmasra nőtt, de a gyerekek ragaszkodtak hozzá rettentően.... |
|
|
|
|
|
Re: A kis galamb (Pontok: 1)
- Bogika Ideje: Május 25, péntek, 20:08:44
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Nagyon ügyesen írsz. |
|
|
|
|
|
Re: A kis galamb (Pontok: 1)
- zsuzsuzsu Ideje: Május 28, hétfő, 16:12:58
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Meghatóan szép történet, Kedves Júlia...
Tetszett az irásod, olvasmányos, egyben visszaadja azt a fájdalmat, amit érezhettél.
Zsuzsi |
|
|
|
|
|
Re: A kis galamb (Pontok: 1)
- blue Ideje: Május 28, hétfő, 23:21:41
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Meghatóan szép történet Edit. Anyukámék nyuszit tarottak, de nem volt szabad levágni,mert én nem engedtem.Amikor a nagyfiammal voltam terhes akkor vett anyu házinyulat és azt készített. A családot bevonták a hallgatásba, de a nővérem elszólta magát és meg könnyek között nyeltem le utolsó nyuszifalatjaimat.
Igaz azóta rendszeresen készítek nyuszit,mert gyerekeknek is nagy kedvenc, de azért mindig könnyesek lesznek a szemeim, ha a tepsibe teszem a combokat.
szeretettel: gaby |
|
|
|
|
|
Re: A kis galamb (Pontok: 1)
- zsuszi Ideje: Május 29, kedd, 10:20:33
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Drága Julianna!
Tudom, most egy páran meghökkennek azon amit mondok, lehet, hogy te is. Az írásod nagyon megható, de én leginkább azon döbbentem meg, hogy a szüleid meg tudták tenni ezt. Mondod, a szűkös időben is mindg tudtak valamit ennivalót szerezni. Talán erre a születésnapodra is sikerült volna valami egyszerűbb ételt az asztalra tenni. Ez a fájdalom az életedben végigkísért.
Nem igazán értem azokat, akik szeretik az állatokat, és mégis megeszik őket.
34 éve amikor várandós voltam a nagyfiammal, férjem nagyija hajnalban levágta azt a kakast, amelyik előző nap megtámadott a baromfiudvarban.
Aznap nem ettem semmit, bár a combját nekem szánták mint egy elégtételt az előző napi sérelemért. Iszonyú érzés volt! Ítéletet hajtottak végre a kakason, mert ösztönösen védte a saját területét.
Maradok a tejnél, sajtnál és a karalábénál.
Bocsánat, hogy hosszú voltam.
Egyűttérzek a 60 éves fájdalmaddal!
Ölellek: Zsuszi |
|
|
|
|
|
Re: A kis galamb (Pontok: 1)
- kisssp Ideje: Május 29, kedd, 16:22:42
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Jól megírt történet! Bizony a szükség sokszor érzelemmentessé teszi az embereket, vagy legalábbis másképpé...
Üdv.: Péter |
|
|
|
|
|
|
