Küzdőtér |
|
|
|
|
Emma néni kálváriája |
|
Julianna
|
Emma a faliórára tekintett, gyorsan összekapta magát és elindult.
Fájt a háta, a dereka... Húsz perc múlva már a rendelőintézetben volt.
|
"Nem kellemes dolog öregnek lenni",- ezzel a gondolattal ült Emma reggel az ágya szélén. Fájtak az izületei. De mégiscsak lábbra kell állnia. Beutalót írt neki a doktor úr a laborba, hogy végezzék el nála a cukorterhelést. Emma a faliórára tekintett, gyorsan összekapta magát és elindult. Fájt a háta, a dereka.
Húsz perc múlva már a rendelőintézetben volt. Hosszú sorok. Emma a közelebbi sor végére állt a laboratóriumi sorszámért. Már majdnem az ablaknál volt, mikor meglátta a felíratot:
"Tisztelt betegeink! Kérjük, először fizessék be a vizitdíjat a másik ablaknál".
"Vizitdíj? Tényleg! Már fizetni kell február 15-től! Hogy felejthettem el?! - morfondírozott Emma. Kiállt a sorból. Meglátott egy ismerőst, a volt kolléganőjét. Szerencsére tudott kérni tőle kölcsön 300 forintot.
Ismét egy hosszú-hosszú sor végére állt. Nagyon fájtak már a lábai. A falnál volt egy szék, leült egy pillanatra, de gyorsan felállt, hogy ki ne maradjon a sorból. Ő is, mint a többi beteg, szorongatta a 300 forintját, hogy befizesse a vizitdíjat és bejusson a laborba. Végre sikerült! Megkapta a számítógép által kiállított nyugtát a befizetett összegről. Azután el kellett mennie a mellékhelyiségbe is. Hiszen vízhajtózik.
Megint sorba állt. A laboratóriumi sorszámért. Mire a kisablakhoz ért, a számot osztó fiatal hölgy megnézte Emma beutalóját és kijelentette:
- Néni, kérem. Ne tessék menni a laborba, ilyenkor már nem végeznek cukorterhelést, már késő van.
- De már a vizitdíjat is befizettem!
- Hát tessék visszakérni, visszaadják!
Emma már nem állt be a sorba, hanem az ablakhoz tolakodott a sorban állók görbe tekintetük kiséretében.
- Nem fogadnak a laborban, - mondta, - kérem vissza a vizitdíjat.
- Tessék átmenni a főépületbe, ott visszakapja.
Emma engedelmesen átment, de ott az irodában közölték vele, hogy nem adhatják neki oda a pénzt, mert nekik hiányozni fog ez az összeg. Menjen vissza oda, ahol befizette.
Ez a hercehurca már a türelmes Emmának is sok volt. Visszabotorkált a fájós lábával, sajogó derekával a kisablakhoz, ismét előretolakodott és kiöntötte magából mindazt, ami most összegyűlt benne. Kiabált:
- Azért már hülyét ne csináljanak belőlem 300 forintért!!!
A sorban álló betegek együttérzően bólogattak.
A fiatal hölgy, aki a vizitdíjat szedte be, azt mondta:
- Igaza van. Itt van, néni, a 300 forintja. Az én pénzemből. Elromlott a számítógép, de én majd elrendezem a géppel".
Déli harangszóra Emma hazaért. Nem könnyen. Ma nem sikerült bejutnia a laboratóriumba. De a doktor úr mondta, hogy a beutaló egy hónapig érvényes. Ja! A 300 forintos kölcsönt vissza kell adnom Zsuzsinak. El ne felejtsem!
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
|
|
|
|
|
"Emma néni kálváriája" | Belépés/Regisztráció | 7 hozzászólás | Search Discussion |
| Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Emma néni kálváriája (Pontok: 1) - blue Ideje: Július 10, kedd, 12:01:21 (Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Edit, szomorúan olvastam soraid, sajnos ez a mai egészségügy. Katasztrófális. Vizitdíj és TAJ kártya ellenében lehet még meghalni is.
szeretettel: gaby |
|
|
|
|
|
Re: Emma néni kálváriája (Pontok: 1) - Audrey Ideje: Július 10, kedd, 22:31:11 (Adatok | Üzenet küldése) | A rendszer valóban rossz, de sajnos köszönjük meg a sok táppénzcsalónak, aki minden ürüggyel kiíratja magát, és annak a sok egészséges, de lusta, munkaképes korú embernek, aki lerokkantosíttatja magát indokolatlanul, aztán meg csodálkozunk, hogy nincs pénze a társadalombiztosításnak? Nincs még egy olyan ország, ahol ennyi közpénzt herdálnának el, mint nálunk. Mert sajnos olyan a mentalitása a legtöbb magyarnak. Mindenki azt várja, hogy majd állam bácsi eltartja, neki meg semmit sem kell csinálnia. Na ja, kérem szépen, az az idő lejárt. Azt kap egészégügyi ellátást, aki megfizeti.
Persze itt nem az idősekre gondolok, akik végigdolgozták az életüket, hanem a sok inygenélő vállalkozóra, aki minimálbérre jelenti be magát, TB-t alig fizet, de a szolgáltatásokat meg igénybe venné. A magamfajta fiatal meg beledöglik a munkába, és orvoshoz menni sem mer, mert fél, hogy kirúgják a munkahelyéről. És mert nem tehetjük meg, hogy orvoshoz járjunk. Mi csak fizetünk, és húzzuk a gályát, és rólunk, aktív dolgozókról húznak le még száz bőrt.
Magyarországon kétféle ember van. Az egyik dolgozik, mint az állat, és hülyére adóztatják, a másik meg mindenféle ürügyet kitalál, hogy ne kelljen dolgoznia, csak eltartsák. Hát ezért menekül el minden értelmes ember ebből az országból. Itt soha nem lesz semmi, mert hülye a vezetés, hülye a morál, hülye a hozzáállás. Fel kellene fogni végre, a múlt rendszernek vége, és mindenkinek közös ügye, hogy itt végre legyen valami, amire büszkék lehetünk.
Bocsánat, hogy elragadtattam magam, de sajnos én is azok közül való vagyok, aki robotol éjt nappallá téve, meg fizet az államnak, de semmit nem kap érte. És még csak az eredményét sem látom a munkánknak... Elkeserítő. |
|
|
|
|
|
Re: Emma néni kálváriája (Pontok: 1) - Karc Ideje: Július 20, péntek, 16:42:16 (Adatok | Üzenet küldése) | Nem a rendszerrel van a gond...hanem az emberrel. |
|
|
|
|
|
|