| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Depresszió |
|
Julianna
 |
- Mi történt, hölgyem? Borzalmasan néz ki!
- Balesetem volt. Siessen. A kisfiam egyedül van.
|
Egy ABC áruházban.
- Gabika, vigyázz a táskára. Kiszaladok az utcára, veszek RTV-újságot. Ne mozdulj innen, azonnal jövök.
Megáll egy kamion, a sofőr megszólítja Juditot:
- Kislány, megmondanád, hol van a vasútállomás?
- Egyenesen ezen az úton, azután forduljon jobbra.
- Mutasd meg a térképen. Itt a fülkében.
- Itt van, tessék. Jaj, ne csukja be az ajtót, leszállok.
- Nem kell annyira sietned. Gyere velünk.
- Engedjen el! Hová visz? A kisfiam az áruházban van, vár rám!
- Na ne mesélj, te most velünk jössz. Gyuró, fogd le a kisasszonyt. Hiába kiabálsz. Hiába. Velünk jössz.
Elhagyták a várost. Kezd sötétedni.
- Engedjenek el, mit akarnak tőlem?
- Semmi rosszat, kiscica. Ne sivalkodj! Rugdosni? Na megállj! Gyuró, hozd ide a bokorba. Fogd le a kezét, én a lábát... Cseréljünk helyet. Jó húsika! Ugye?..
- Gyuró, szállj fel gyorsan a kamionba, add ide a csajszi táskáját. Itt van, kiscica. Jó voltál. Nesze. (Zsebéből kivesz egy marék gyűrött papírpénzt, a táskába tömi és a táskát a síró, zokogó Judit elé hajítja. A kamion elviharzott.)
Judit kissé rendbeszedi magát és megállít egy személyautót.
- Kérem, vigyen a központba gyorsan, élet-halál kérdése!
- Mi történt, hölgyem? Borzalmasan néz ki!
- Balesetem volt. Siessen. A kisfiam egyedül van.
Az áruházban.
Judit a pénztárosnőhőz fordul:
- Kérem, nem látta, hová tűnt innen egy 4 éves kisfiú?
- Na végre. Magáé az a szerencsétlen gyerek? Kisírta már a lelkét. Csak azt hajtogatja: Várom anyukámat, nem megyek sehová. Ott van a raktárhelyiségben egy kolleganővel.
Otthon.
- Drágám, hol voltatok olyan sokáig? Még vacsora sincs...?!
- Hagyj békén. Nem érzem jól magam. Lefekszem. Foglalkozz a gyerekkel.
- Mi bajod van, Juditkám? Telefonálok az orvosnak.
- Nem kell. Majd holnap elmegyek a rendelőbe. Most veszek be gyógyszert, fáj a fejem.
Éjszaka.
- Anyu, hozzád bújhatok? Nem tudok aludni. Azt gondoltam, hogy elhagytál, és sírtam, sírtam...
- Most itt vagyok kicsim. Ölelj meg. Nem hagylak többet egyedül. Soha, soha...
Városszéli kocsma.
- Ne igyál többet, Marci!
- Hát akkor mit tegyek? A nejemnek nem kellek. Juditnak biztosan más kell. Már hónapok óta nem enged magához. Csak sír és kerülget. Még beszélni sem akar . Mit tegyek? Megbolondulok.
Egy szanatóriumi kertben.
Judit és édesanyja egy padon ülnek.
- Juditkám, kislányom! Elhoztam Csabikát. Nagyon akart látni téged. Szólalj meg! Vele sem beszélsz? Édes lányom, Marci is kétségek közt él. Mi történt veled, gyermekem? Édes jó Istenem! Csak az ürességet bámulja! Miért?
Kórház.
- Kedves uram... Már elmagyaráztam önnek, hogy mi mindent megtettünk, hogy megmentsük...Sajnos, a felesége az éjszaka elhunyt. Sok volt a nyugtató és a fájdalomcsillapító...
|
Ideje: Július 29, vasárnap, 10:11:41 - fullextra
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Depresszió" | Belépés/Regisztráció | 8 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Depresszió (Pontok: 1)
- mango Ideje: Július 29, vasárnap, 13:25:15
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Az itt-ott betűzött, koppanóan rövid mondatokkal kitűnően érzékeltetted a (sajnos hétköznapi) történet drámaiságát, Editkém.
Döbbenetes. |
|
|
|
|
|
Re: Depresszió (Pontok: 1)
- bogumil Ideje: Július 29, vasárnap, 14:54:17
(Adatok | Üzenet küldése) | | Editkém! Remekül fejtetted ki a történetet és vitted el a végső megoldás felé.Látod,hiába vannak jó antidepresszánsok,a lélek kiismerhetetlen. És akkor jön egy fuvallat,egy röpke pillanat és vége! Csak gratulálni tudok az írásodhoz:bogi |
|
|
|
|
|
Re: Depresszió (Pontok: 1)
- MZ_per_X Ideje: Augusztus 01, szerda, 02:20:35
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Kedves Anikó !
Gratulálok megrázó történetedhez és a lényegre törő ábrázoláshoz. A filmszerű feldolgozás különösen tetszik.
Miklós :) |
|
|
|
|
|
Re: Depresszió (Pontok: 1)
- Anna1955 Ideje: Augusztus 04, szombat, 20:50:53
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Iszonyú történet, nagyon jól megírva. Minden mondata életszerű...a drámát csak fokozza a pármondatokban történő, hírszerű közlés... Gratulálok...:)))) |
|
|
|
|
|
|
