| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Gondolatok a Tüneményről |
|
Anna1955
 |
"...rájöttem, hogy szavakkal is lehet festeni. Csodálatos színeket varázsolnak, sőt talán még illatuk is lehet."
|
Ma délután, talán a borús idő, talán a reggel átélt bosszúságok, de az is lehet, hogy az elmúlt nap eseményei miatt, csak csendben ültem a szobában a könyvszekrény előtt, és vágytam arra, hogy olvassak, hogy belemélyedjek valamibe, ami elröpít engem a való világ nyomorító hangulatából.
Mihez is nyúljon a polcon egy olyan olvasó, aki a szépirodalmat csak hírből ismerte, míg bele nem csöppent egy közösségbe, ahol megszerettették vele.
Egy verseskötet sárguló lapjaiba pörgettem, és csak úgy találomra beleolvastam. Egy darabig kapkodva, bele-belekóstolva lapozgattam, majd elkezdtem olvasni azt a verset, amely nagyon megfogott.
Stéphane Mallarmé: Tünemény
Bevallom, már maga a cím is kíváncsivá tett, várakozást keltett bennem.
Tünemény?
Milyen ritkán van az ember életében olyan, amire azt mondhatja, hogy tünemény.
Mit is nevezünk tüneménynek? Az értelmező szótár szerint az irodalomban - földöntúli lény (annak gondolt személy), vagy - gyorsan feltűnő és elmúló dolog.
Miután ezt így kiderítettem, rájöttem, hogy ez elég prózai, számomra nem ezt jelenti.
Bennem ez a szó egy érzést vált ki, mert olvasásakor valami megfoghatatlan szépséget áraszt. Hangulatba ringat kissé sejtelmes varázsa.
Elolvastam a verset… egyszer, aztán még egyszer, és még egyszer.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy el tudnám magyarázni. Elemzést meg végképp ne várjon tőlem senki, hiszen én csak hallgatom a hangot, ami egy vers olvasásakor megszólal bennem.
Ennél a versnél sodort a szavak szépsége, a sejtelmes képek varázsa. Igen, rájöttem, hogy szavakkal is lehet festeni. Csodálatos színeket varázsolnak, sőt talán még illatuk is lehet.
De ami a legfantasztikusabb, hogy ez a vers zenélt. Szebben szólt a lelkemben, mint a legszebb szonáta. Halkan, andalítón, szerelmesen. Hallgattam és emlékeztem. Hallgassátok Ti is.
A hold elszomorult. Könnyezve, álmodó
szeráfok, gőzölő virágokban, vonó
ujjuk közt, siklatón csalták elő a párták
azúrján elhaló violák zokogását,
- Első csókod örök-szent napja volt e nap.
Ábrándom, mely mohón kedveli kínomat,
szakértőn ittasult a bánat illatától,
melyet émely s panasz nélkül hagy ott magából
az álomszüret a szüretelő szivén.
Bolyongtam hát, szemem a földre szegve én,
midőn az estben és az utcán, napsütötte
hajaddal, nevetőn te toppantál előmbe,
mint a fénybóbitás tündér, aki a szép,
kényeztetett gyerek-álmokat járta rég,
és kezéből, melyet nem zárt össze egészen,
havaztak illatos csillag-bokrok fehéren.
Pár szót talán illenék szólnom a költőről is, akinek - mivel eddig semmit nem tudtam róla - gyorsan utánaolvastam a Wikipédia oldalain.
1842-ben született Párizsban, nagyszülei nevelték, erősen vallásos szellemben. Eleinte hivatalnokoskodott, majd Párizsban angolnyelv-tanár volt. Kiegyensúlyozott életéből adódóan tökéletes ellentéte annak a hitnek, hogy az ihlethez „élni” kell. Nem sokat írt, életműve elfér egy vékony kis kötetben.
Nevéhez fűződik a poésie pure, azaz a „tiszta költészet” megalkotása, ami annyit jelent – az ő szavaival élve –, hogy „a versbe beleteszünk egy nagy adag homályt, ami által csak a kiválasztottak számára lesz érthető”. A poésie pure a l’art pour l’art radikálisabb megjelenése. A sajátos szépséget az érthetetlenség biztosítja.
1898-ban hunyt el, Valvins-ben.
|
Ideje: Október 26, péntek, 18:51:25 - fullextra
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Gondolatok a Tüneményről" | Belépés/Regisztráció | 15 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Gondolatok a Tüneményről (Pontok: 1)
- Eroica Ideje: Október 26, péntek, 20:10:40
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Úgy tudom, hogy Mallarmét leginkább az Egy faun délutánja tette ismertté, s a drámai monológ ihlette Claude Debussyt hasonló című zeneművének megírására. Innen ismerem leginkébb nevét, ezta szép versét nem ismertem, Kösz, hogy feltetted.
|
|
|
|
|
|
Re: Gondolatok a Tüneményről (Pontok: 1)
- Angeli Ideje: Október 27, szombat, 18:47:10
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Nem ismerem a költőt, és a verset sem ismertem. Örülök, hogy Te bemutattad, mert valóban gyönyörű a vers. |
|
|
|
|
|
Re: Gondolatok a Tüneményről (Pontok: 1)
- hori Ideje: Október 27, szombat, 22:43:19
(Adatok | Üzenet küldése) | | Jaj de rég hallottam felőle! Örülök, hogy felidézted! |
|
|
|
|
|
Re: Gondolatok a Tüneményről (Pontok: 1)
- lena1 Ideje: Október 28, vasárnap, 07:38:00
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Még én sem hallottam róla, de a vers nagyon szép. Köszönöm, hogy megismerhetem általad, kedves Anna. Puszi.Lena |
|
|
|
|
|
Re: Gondolatok a Tüneményről (Pontok: 1)
- zsuzsuzsu Ideje: Október 30, kedd, 07:43:09
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Valóban zenél ez a vers, gyönyörüen! Mondhatnám úgy is, hogy tüneményes, mert ez a szó számomra is sokkal többet mond, mint az értelmezö szótár...
Nagyon örültem ennek az irásodnak is! Talán valóban jó lenne egy-egy fáradt pillanatban elövenni egy verses kötetet...
Zsuzsi:))) |
|
|
|
|
|
Re: Gondolatok a Tüneményről (Pontok: 1)
- a_Jeges Ideje: November 03, szombat, 10:39:31
(Adatok | Üzenet küldése) | | Szia, ma nár megérdemelten, része a NAT-mak Mallarm`e is jó volt olvasni róla. |
|
|
|
|
|
Re: Gondolatok a Tüneményről (Pontok: 1)
- Julianna (julianna41@citromail.hu) Ideje: November 03, szombat, 15:04:38
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Mallarmé nevével találkoztam még az egyetemen, a könyvtárban is, de csak most a cikked nyomán figyeltem fel rá jobban, olvasom a szép versét, elgondolkodom a verscímen is. Tetszik.
|
|
|
|
|
|
Re: Gondolatok a Tüneményről (Pontok: 1)
- mango Ideje: Október 18, vasárnap, 12:09:06
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Nagyon sok (na jó, viszonylag sok) Mallarmét fordítottam már.
Ezt még nem. (Nem, mert igyekszem mindig olyat keresni, amelynek még egyáltalán nem létezik magyar fordítása.)
Most rákerestem a francia eredetire, és bizony mondom, hamarosan le is fordítom :)
Bár nagy vállalkozás Radnóti után - az Ő nyomába nehéz eredni, de megpróbálom...
Itt a francia eredeti:
Apparition
La lune s'attristait. Des séraphins en pleurs
Rêvant, l'archet aux doigts, dans le calme des fleurs
Vaporeuses, tiraient de mourantes violes
De blancs sanglots glissant sur l'azur des corolles.
- C'était le jour béni de ton premier baiser.
Ma songerie aimant à me martyriser
S'enivrait savamment du parfum de tristesse
Que même sans regret et sans déboire laisse
La cueillaison d'un Rêve au coeur qui l'a cueilli.
J'errais donc, l'oeil rivé sur le pavé vieilli
Quand avec du soleil aux cheveux, dans la rue
Et dans le soir, tu m'es en riant apparue
Et j'ai cru voir la fée au chapeau de clarté
Qui jadis sur mes beaux sommeils d'enfant gâté
Passait, laissant toujours de ses mains mal fermées
Neiger de blancs bouquets d'étoiles parfumées.
Mindjárt neki is kezdek :))
Eggyel több Mallarmé-fordításom lesz, a sokadik, mert hirtelen nem is tudom, hányat magyarítottam már tőle - Neked köszönhetően most lesz még egy újabb, Annám, mert Te irányítottad rá a figyelmemet ezen a tegnapi, 6. szülinapi talin :)) |
|
|
|
|
|
|
