| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Jön a Mikulás! |
|
naiva
 |
- Figyeljetek! Ezt hallottátok? – ugrottam fel hallgatózni. Ők is fülelni kezdtek. - Szerintem ez a Mikulás volt! Hallottam a száncsengőt!
|
Újra árulják a csokimikulást a boltokban, az óvodából mikulásdalokat tanuló gyermekhangok hallatszódnak ki az utcára, egyre több és szebb az ünnepi készülődés jele a városban. Egy este nosztalgiahullám tört rám. Eszembe jutott, mikor még a gyermekeim kicsik voltak… Eszembe jutottak a régi (mintha most lett volna!) Mikulást váró estek…
* * *
- Hallottátok?! Itt jár a közelben! – suttogtam kisgyermekeim fülébe izgatottan, míg vártuk, hogy megjöjjön a Mikulás. Szemük ragyogott, a várakozás öröme és izgalma ült csepp arcukon.
Komoly feladat volt akkortájt a Mikulás-est megszervezése. Szerettük volna gyermekeink számára széppé, emlékezetessé varázsolni ezt az évente megismétlődő, nekik, róluk szóló ünnepet.
A nagy nap délutánján az egész család bőszen súrolta a csizmáit. Nem volt kivétel, apa, anya is a kád fölé görnyedve lábbelit tisztított. Elvégre nem lehet sárosan, piszkosan az ablakba tenni a csomagváró csizmácskákat. Most is látom magam előtt komoly arcukat, ahogy törölgetik, fényesítgetik őket. A Mikulás csakis tiszta csizmába hoz csomagot!
A tisztogatás után nagy nehezen bepréseltük a fényesre suvickolt csizmákat a két ablak közé, behúztuk a függönyt, és vártuk, hogy felénk repüljön fényes szánkóján a nagyszakállú ajándékosztogató. Csendesen ült az én két lányom, öröm volt nézni, ahogy visszafogott izgalommal lestek az ajtó felé
- Figyeljetek! Ezt hallottátok? – ugrottam fel hallgatózni. Ők is fülelni kezdtek.
- Szerintem ez a Mikulás volt! Hallottam a száncsengőt!
- Vajon kapok virgácsot? – mélázott el nagyobbik lányom a lehetőségen.
Nos, ekkor következett a vacsora ideje. (Ez is a terv része volt! Mert mi, szülők mindent szépen megterveztünk.)
Férjem és a két lány kivonult a konyhába vacsorázni. Ajtókat becsuktuk, én nem voltam éhes, nekem más feladatom volt. Be kellett csempészni az ajándékot az ablakok közt lapuló csizmákba. Becsomagolva ott sorakoztak gondosan előkészítve a szekrény mélyén. Kértem a gyerekeket, hogy énekeljenek, férjemnek halkan odasúgtam, hogy hangoskodjon, nehogy árulkodó zajok hallatszódjanak ki a kisszobából, míg én Mikulást játszom.
Ajándékok elhelyezve, vacsora elfogyasztva, újabb várakozás. közben énekeltük a Hull a pelyhest, meg a Nagyszakállú télapót. Aztán jól megdöngettem a falat (persze úgy, hogy ők ne vegyék észre, hogy én voltam)
- Itt van! Megjött! – ugrottak fel a gyerekek virgoncan.
- Várjunk kicsit, hátha most pakol! Nehogy megzavarjuk az ajándékosztásban!
Imádtam várakoztatni őket kicsit! Imádtam nézni a növekvő izgalmat az arcukon, és ők is szerették ezt a játékos várakozást. Arról nem is beszélve, hogy én magam is átéreztem újra a Mikulás-est varázsát, kicsit én is újra gyermekké váltam közöttük.
Aztán persze bementünk, és ott piroslott a sok-sok csomag az ablakban a tisztára mosott cipőkben, csizmákban…
Volt nagy öröm, csomagolás, szortírozás.
Másnap óvodai Mikulás volt, aztán szakszervezeti, és néptáncos.
Volt igazi Mikulásunk, mikor egyik barátunk jött el jelmezben, puttonnyal. Akkor már nagyobbak voltak, de mikor becsengetett az „igazi”, élő Mikulás, és láttam a szemükben a meglepetést és az örömöt, boldogan repesett anyai szívem..
Utólag elmondták: jó volt hinni, hogy az ”igazi” járt nálunk
Volt mikor a férjemet kérték fel: legyen ő a néptáncos ünnepségen a beöltözött Mikulás. Mindkét lányunk táncolt a csoportban. Volt nagy izgalom! A gyerekek az ajándék miatt, mi azért, hogy fel ne ismerjék az apjukat.
Nos, nem ismerték fel. Talán a megilletődöttség miatt, talán, mert nem is gondoltak erre a lehetőségre. Jól titkoltuk!
Mikor már nagyobbak lettek, és megbeszéltük, hogy nincs is Mikulás, tőlünk, szülőktől kapják az ajándékot, a nagyobbik lányom azt mondta: jobb volt, míg hitte, hogy a Mikulás hozza az ajándékot. A kisebbik csak annyit mondott:
- Én már rég tudtam, a Sanyika (a szomszéd kisfiú) elárulta!
Már nagyok a gyerekeim, 15, 18 évesek. De csizmapucolás nem szokott elmaradni, és a jelképes kis ajándék sem. Amíg élek, Mikuláskor soha nem marad üresen a gyermekeim csizmája! H a megmosták, ha nem!
Majd, ha unokáim lesznek, talán újra átélem velük azt a boldog várakozást, izgalmat és örömet, amit csak a kisgyermekek tudnak igazán érezni, míg vágyakozva fürkészik a sötét, decemberi eget.
2007. december 02.
|
Ideje: December 06, csütörtök, 04:00:34 - fullextra
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Jön a Mikulás!" | Belépés/Regisztráció | 20 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Jön a Mikulás! (Pontok: 1)
- Eroica Ideje: December 06, csütörtök, 07:12:23
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Így a jó, Zsuzsim, ha örökké gyerekek maradunk. irígylem a nagyszülőket, mert Ők feltűnés nélkül visszagyerekesedhetnek: ))) |
|
|
|
|
|
Re: Jön a Mikulás! (Pontok: 1)
- parakalo Ideje: December 06, csütörtök, 08:22:52
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Mondjátok, hogy szentimentális vagyok, de a saját gyeremekkori emlékeim jutottak eszembe és bizony legördült egy - két könnycsepp. Engem édesanyám egyedül nevelt fel és a Jézuska meg valamiért a Mikulás is mindig akkor hozta az ajándékot, amikor én a fürdőszobában énekelve pancsoltam anyu pedig vacsit főzött. Jó volt..... |
|
|
|
|
|
Re: Jön a Mikulás! (Pontok: 1)
- Netelka (sarhelyi@invitel.hu) Ideje: December 06, csütörtök, 08:24:51
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Nagyon tetszett ez a lelkesedés, ami a soraidból árad :) Nálunk mondjuk reggelre jön a Mikulás, meg nem ekkora körülötte a felhajtás, de a kisfiam tegnap is úgy aludt el, hogy reméli, felébred éjszaka, mikor meghallja a száncsengőt :))) |
|
|
|
|
|
Re: Jön a Mikulás! (Pontok: 1)
- kiralylany Ideje: December 06, csütörtök, 08:50:06
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | De jó volt! Újra éltem a saját mikulásváró estéimet... Ó ti ravasz felnőttek! Mit meg nem tesztek a gyermekekért! :-9 Nálunk a szomszédnéni volt a "Mikulás" ugyanezzel a módszerrel, mert anyut nem engedtük ki a lakásból :-)! Nagyon jó volt visszaemlékezni! Köszönöm! |
|
|
|
|
|
Re: Jön a Mikulás! (Pontok: 1)
- mickey48 Ideje: December 06, csütörtök, 09:10:33
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Gyönyörű emlékek -
Én sajnos soha nem lehettem mikulás( pedig az vagyok : ))) )
mert a gyerekekkel muszáj volt ottlennem, túl átlátszó lett volna, ha eltűnök - de így is rengeteget nevettünk...
Életem csodálatosan boldog időszaka... |
|
|
|
|
|
Re: Jön a Mikulás! (Pontok: 1)
- winner Ideje: December 06, csütörtök, 09:37:25
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Zsuzsi!
Valóban sokunk hasonlóan élte meg a mikulás érkezését, úgy gyerekként, mint szülőként is. Jól tetted, hogy elmesélted nekünk, nálatok ez hogy zajlott le. Ja és az unokák csillogó szemét még meg kell nézni.
|
|
|
|
|
|
Re: Jön a Mikulás! (Pontok: 1)
- soman (soman@mailbox.hu) Ideje: December 06, csütörtök, 14:17:32
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Személyes hangú emlékeid nekem is eszembe juttaták a régmúltat.
Pedig már nagyon halványul!
Köszönöm Zsuzsi! |
|
|
|
|
|
Re: Jön a Mikulás! (Pontok: 1)
- boblogan Ideje: December 06, csütörtök, 17:19:52
(Adatok | Üzenet küldése) | Márpedig az ajándékot a Mikulás hozza, csak közvetítők (anyukák, apukák, nagyik, stb.) által adja át. Ha ugyanis nem lett volna az igazi Mikulás (Miklós püspök), akkor december 6-án senki nem kapna ajándékot. Az ő személye nélkül ma reggel nem találtam volna az ajtóm előtt semmit.
|
|
|
|
|
|
Re: Jön a Mikulás! (Pontok: 1)
- zsuzsuzsu Ideje: December 06, csütörtök, 17:48:33
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Nagyon a szívemhez szóltál, kedves Naiva, őszintén szólva még meg is könnyeztelek. Sok emlék eszembe jutott a mi gyerekkori Mikluás-várásunkról, ill. ahogy férjemmel hasonló módon osztottuk be a szerepeket :))).
Öröm volt olvasni!
Ugye, Neked is hozott valamit a Mikulás????
Biztosan!
Szeretettel:
Zsuzsi:))) |
|
|
|
|
|
Re: Jön a Mikulás! (Pontok: 1)
- lena1 Ideje: December 08, szombat, 19:53:10
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Azt az igazi csillogást, ami ilyenkor egy gyermeki szemben van, soha nem lehet elfelejteni. Olyan szépen leírtad Zsuzsi, hogy újra átéltem azokat a régi napokat, amikor az én gyermekeim szemében ragyogtak, azok a kincset érő mosolyok. Puszi. Lena. |
|
|
|
|
|
|
