[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 215
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 215


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Az angyal énekel...
szekelyng

A teremben már vagy negyven beteg, majd mind tolókocsisok, ringatják magukat a magnóból szóló zene ütermére, már nagyon várják a Mikulást...


Az angyal énekel...
feladva: 2008. December 6. (Saturday) 22:42 -kor // hozzászólok

Az angyal énekel... tekints az égre fel... száll a halleluja...

Hát igen...tényleg énekelt az angyal? Velünk volt? Mit tettünk már megint...???

Őrbottyánban jártunk ma délután az ottani református szeretetotthonban, ahol felnőtt betegek vannak, mintegy száznyolcvanan. Hát ez már önmagában is szép szám, nem szólva arról, hogy a hálátlan egészégügyi viszonyok mellett hány ápolószemély/zet is juthat rájuk, hát bizony elég szerény szám ez... De hát tudjuk, hogy a legnehezebb épp a legnehezebb betegek sorsa - legalábbis nálunk.

"Nyár óta várják a Mikulást..." - említette kedves ismerősöm, aki végül is a mi meghívásunkat kitalálta, hogy játtszunk verseket és dalokat a fogyatékosoknak. Ezt szívesen tesszük, ennél nemesebb célt nehéz is kitalálni talán. Már a bejáratnál integetett valaki, akiról kiderült, hogy beszélni ugyan nem fog velünk, de azért szemérmesen odajött, és szájában matatva valamit nagyon, de nagyon akart...Mi is lehetett az? Jól van... jól van... mondtam neki, ahogy kiszálltunk a kocsiból, mint amikor a 22-es csapdájában Yossarian nyugtatta a siránkozó Hódent... jól van... nincs semmi baj... most már itt vagyunk... szervusztok...

A teremben már vagy negyven beteg, majd mind tolókocsisok, ringatják magukat a magnóból szóló zene ütermére, már nagyon várják a Mikulást, énekelgetnek, szemmel láthatólag izgatottak, jaj , mi lesz... Mi történik ma, végre valami MÁS lesz, mint amit megszoktunk??!!
Az ápolók is sürgönek-forognak, minket beterelnek az orvosi szobába, a zenekaron is izgalom, mit is játsszunk, mi a tükör, jó-e a hangolás, akkor még gyorsan próbáljuk el ezt, meg ezt, mintha nem lenne mindegy, hiszen ők annyira de annyira szeretnének valamit, VALAMIT amit úgyis együtt fogunk összehozni, ha AKÁRMIT is játszunk mi...

...és aztán szólnak a dalok egymás után... Látom, hogy többet ők is tudnak, azt megismételjük egyszer, meg még egyszer - ugye milyen jó volt...?
Ők tapsolnak nekünk? Mi meg őnekik? Mert valahol ez a JÓ, amit nagyanyám, - akivel már nem találkoztam "élőben" - ezt mondta: jó légy és a jóság az fontos. Legalábbis én ezt hallottam róla, amit akkor még nem értetettem, de most már igen...

A végére már kiabált és ringatózott mindenki a zenére, a verseket is megtapsolták, és nagyon, de nagyon várták hogy mit is hoz a Mikulás, aki pedig addig csöndben ült a sarokban és nagyon figyelt - hát mit is...
Talán a szeretet áradását, azt, ahogy mi zenészek csöndben összenéztünk titokban, és azt ahogy amikor már elfelé mentünk, még utánunk kiabáltak: köszönjük...! És gyertek máskor is!

És köszönet és hála azoknak, akik meghívtak, azoknak akik szerényen álltak hátul, azoknak, akik nap mint nap hajnalban kelnek, és este fáradtan ballagnak haza, hogy az itt lakóknak meglegyen minden, ha egyszerű körülmények között is, de legyen valami kis fény a mindennapok egyhangú egén - köszönet nekik!

Utóhang

Kifelé még a kocsiknál - amíg búcsúzkodunk, - az egyik szemérmes beteget ráuszítom Gyurira (kérj tőle egy cigit...!) és boldogan gyújt rá, legalább úgy mint a háborús lövészárokban a katona az utoló staubra, köszi nektek, a másik fiú még integet nekünk lelkesen: arra van a kapu, csak menjetek bátran...

Az angyal énekelt... És feltekintettünk az égre ...





Ideje: December 07, vasárnap, 08:13:03 - mango

 
 Nyomtatható változat Nyomtatható változat  Küldd el levélben! Küldd el levélben!
Vissza Rovathoz

Életünk napjaink

"Az angyal énekel..." | Belépés/Regisztráció | 4 hozzászólás | Search Discussion
Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért.

Névtelenül nem lehet hozzászólni, kérjük regisztrálj

Re: Az angyal énekel... (Pontok: 1)
- zoria Ideje: December 07, vasárnap, 08:27:40
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
25 évvel ezelőtt drága Tanárnőm ezt írta az emlékkönyvembe:
"Másoknak tenni valamit szertetből, Másoknak örömet szerezni, Másoknak örömén örülni, ez a legnagyobb és legszebb öröm a földön"
Ezt tettétek ti is.



Re: Az angyal énekel... (Pontok: 1)
- naiva Ideje: December 07, vasárnap, 14:51:10
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
A fogyatékos emberek öröme, szeretete olyan mint a gyermekeké: Tiszta, önfeledt, önzetlen. JÓ dolog lehetett JÓ-t adni nekik. Mindig jó örömet szerezni, tudom ez már szinte közhelyesen hangzik, de az általunk másoknak szerzett öröm visszasugárzik ránk... Veletek is ez történt: megmerítkeztetek az örömben, amit Ti okoztatok. :) És ha már ennyit ismételtem az "öröm" szót, megteszem mégegyszer: öröm volt olvasni írásodat!:) Zsuzsi



Re: Az angyal énekel... (Pontok: 1)
- szekelyng Ideje: December 07, vasárnap, 16:25:13
(Adatok | Üzenet küldése)
köszi, amit írtatok. Igazából ez az írás nem arról akart szólni amit mi adtunk - hanem amit mi kaptunk, főként az új zenekar fiatal tagjai. Magam sokat jártam (sajnos) életemben kórházban, és sokat voltam fogyatékkal élők, sőt pszichiátriai betegek között is. Ők azonban ezt nagyon "lereagálták":
" bizony nemcsak mókásnak, de erősnek is kell lenni, köszönöm ezt a tapasztalást" írta egyikük... hát... igen... erősnek... és olyannak, aki adni tudja a szeretetet, mint azok az ápolók, akik az egész életüket erre tették fel.
üdv és köszi:
Gábor



Re: Az angyal énekel... (Pontok: 1)
- mickey48 Ideje: December 10, szerda, 17:53:58
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Nékem is van fogyatékos barátom - én is jártam Nála az otthonban, s énekeltünk is...Tudom, milyen érzés...



PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.28 Seconds