[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 196
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 196


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Bombajó vasárnap délután
Emericus

Szórakoznak azon, hogy másokban félelmet keltenek, riadalmat okoznak. Nem tudom a fiatalkori éretlenség számlájára írni az egészet...


Hallottam a szüleim, nagyszüleim beszámolóját a bombázásokról. Nem tapasztaltam személyesen, hogy mi a háború, és arra a kis időre, ami hátravan, szívesen le is mondok erről az élményről.
Nem tudom hát tréfára venni a dolgot, amin pedig mások láthatólag jót szórakoznak. Szórakoznak azon, hogy másokban félelmet keltenek, riadalmat okoznak. Nem tudom a fiatalkori éretlenség számlájára írni az egészet, és bizony szívesen le is ültetnék egyet-kettőt az elkövetők közül. Kár, hogy szinte sose kerülnek rendőrkézre. Hogy miről van szó? Elmesélem.
Párommal, az ő gyermekeivel és az én fiammal egy szép vasárnap délután elmentünk a város Cinema City-jébe, hogy megtekintsük az egyik slágerfilmet. Hogy ne vádolhassanak reklámmal, csak annyit írok ide, hogy bizonyos H. Potter kalandjairól szól, remélem így senki sem ismeri fel a művet. Hát ülünk, ülünk, rágcsáljuk a popcornt (a megboldogult pattogatott kukorica távoli rokonát), miközben annak rendje és módja szerint záporoznak a varázsigék meg suhognak a seprűk. Egyik–másik résznél ugyan azt gondoltam, jó volna innen hopponálni valahová, de azért összességében jobban jártunk, mintha a szétrobbanós-darabolós effektekkel teli legújabb akciófilmet láttuk volna. A srácok is élvezték, mígnem úgy húsz perccel a vége előtt hirtelen felgyulladtak a lámpák, elhalkult, majd le is állt a film. Megjelent egy alkalmazott és csendesen közölte, hogy sajnos nem folytathatják a filmet, mert bombariadó van. Távozzunk, amilyen gyorsan csak tudunk.
„Mááár megint?”- hallottam az előttem ülők közül. Voltak hát, akik másodjára sem tudták végignézni a filmet. A pánik helyett az unalom és a méla undor ült az arcokon. Fejveszett tülekedés helyett csendesen kullogtunk a kijárat felé. Világos volt, hogy nincs itt semmiféle bomba, hogy valamilyen ízetlen tréfa miatt kell elhagynunk a mozit. Persze a céget nem hibáztatom, ők az előírásokat szigorúan tartva jártak el. Megkapták a telefont, megtették a szükséges intézkedéseket. Ők is veszítenek: a presztízsveszteségen kívül, ami éri őket, ott a kiesett bevétel a pótelőadásért, amit értelemszerűen biztosítaniuk kell azoknak, akik a mai helyett igénylik, vagyis ugyanezzel a jeggyel később ismét megnézhetjük a filmet.
A már említett Cinema City a kilencvenes évek nagy beruházásaként elkészült pláza épületében működik (kisbetűvel írom, így nem árultam el, melyik pláza). Nemrég a közvetlen közelben megnyitották a még nagyobb, még modernebb, még plázább bevásárlóközpontot. Egy hét se telt el azonban az első bombariadóig – amikor is természetesen az egész épületet ki kellett üríteni az átvizsgálás idejére. Hamarosan a „régi” pláza következett, ott harsogták a hangosbemondók, hogy el kell hagyni az épületet. Kisvártatva megint az új bevásárlóközpont és így tovább. Némi rosszmájúsággal azt mondanám: egymás ellen dolgoznak, így akarják lejáratni egymást. Ez azonban tényleg csak vicc, hiszen az ilyen események rontják a boltot, itt is, ott is. A nagyok boltját. Pl. azt gondolhatja a nép, hogy mégis a sarki csemegében kéne megvenni a szükséges dolgokat. Drágább egy kicsit, az igaz, de ha úgy számolunk, hogy nem veszünk meg egy csomó kacatot, amit útközben látnánk meg, nem ülünk be ebédelni, mert elfáradtunk, megéheztünk és megszomjaztunk, hanem hamar végeznénk és otthon ütnénk össze valamit ebédre, hát lényegesen olcsóbb is. Noch dazu: nincs bombariadó.
Igaz, nincs meg az ember jólét-fílingje, nem lát annyi csudaszép plázacicát (ez nem ám egy állatfaj, bár a mozgása és a nyávogása is emlékeztet az igazi macskáéra), meg csillogást, nem csapja meg az orrát a parfümillat a kozmetikai üzlet előtt, nem kell maroktelefont örökké a fülükön szorongató, betépett elitgyerekek vezette verdák elől félreugrálnia, az utcán hagyott szemetet és kulimászt kerülgetnie, erőszakos kéregetők és hittérítők elől menekülnie. Emberként sétálgathat a műmárvánnyal borított, fedett utcákon, bámulhatja a drága kirakatokat mindenféle kötelezettség nélkül, satöbbi. Ha már vesz egy fagyit, teljes értékű fogyasztóként kihúzhajta magát. Még a vécét is takarítják, nincs büdös, van viszont vécépapír és folyékony szappan, és ha mégis megjelenne némi szexuális tartalmú graffiti a falon, hát órákon belül levakarják és szigorú tekintetű walkie-talkie-s bácsik tartanak ellenőrzést, hogy mindez így is maradjon. Minden happy, sőt mondhatnám: cool. Kivéve a bombariadót.
Talán valami Robin Hoodba oltott Che Guevara próbálja eltéríteni a népet a fogyasztói életstílus eme megnyilvánulásaitól, azért van annyi bombariadó? Aligha, hisz igazi bombát csak igen ritkán találnak, szerencsére. Vagy unatkozó suhancok és fel nem nőtt felnőttek olcsó mulatsága ez? Már inkább. Mit tehettünk volna? Bosszankodva, csendben hazamentünk.
Ami megnyugtató, az két dolog: az egyik, hogy nem volt igazi bomba. A másik, hogy még mindig mi dönthetünk: elmegyünk a felajánlott időpontban újra, avagy hagyjuk az egészet. Lehet, hogy rosszul okoskodom, de azt hiszem: mindenképpen el kell menni. Ti mit csinálnátok?
Ideje: Július 28, kedd, 17:51:36 - mango

 
 Nyomtatható változat Nyomtatható változat  Küldd el levélben! Küldd el levélben!
Vissza Rovathoz

Életünk napjaink

"Bombajó vasárnap délután" | Belépés/Regisztráció | 7 hozzászólás | Search Discussion
Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért.

Névtelenül nem lehet hozzászólni, kérjük regisztrálj

Re: Bombajó vasárnap délután (Pontok: 1)
- Samway Ideje: Július 28, kedd, 20:15:38
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Én élnék a lehetőséggel és elmennék megnézni már csak azért is...



Re: Bombajó vasárnap délután (Pontok: 1)
- kismezei (komar68@citromail.hu) Ideje: Július 28, kedd, 21:00:15
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Erika, egészen jó kis szösszenet, ám van egy kis probléma.
Az utolsó előtti bekezdésben - "Igaz, nincs meg az ember jólét-fílingje" - valahogy mintha belezavarodtál volna ebbe az egyébként egészen jól induló többszörösen bővített mondatba. Vagyis a bekezdés második mondatánál egyszerűen nem értem, hogy akkor mire is vonatkozott az első mondat? Az otthonra - mint az a bekezdést megelőző mondatból következne -, az utcára, vagy a plázára?



Re: Bombajó vasárnap délután (Pontok: 1)
- kisssp Ideje: Július 29, szerda, 16:59:30
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Jó írás ez Imre!
Tanulságos is, meg stílusos is. Tetszett.
Az ilyen fenyegetéseket pedig rendkívül felháborítónak tartom.
Üdv.: Péter



Re: Bombajó vasárnap délután (Pontok: 1)
- zyuwataneo Ideje: Július 29, szerda, 23:59:46
(Adatok | Üzenet küldése)
Emericus! Mondd csak, mi az a pláza?
(lol)



Re: Bombajó vasárnap délután (Pontok: 1)
- Anna1955 Ideje: Július 30, csütörtök, 19:31:13
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Nagyon egyetértek veled. Teljesen kificamodott értékrenddel élünk egy olyan világban, amely lassan élhetetlenné lesz. A kérdésedre a válaszom, véletlen se mennék el. Nem a bomba miatt, hanem mert nekem végig kellett szenvednem az unokám kérésére a filmet, és bár kb háromnegyedórát aludtam is közben, még így is a legszörnyűbb mozis élményeim között fogom számon tartani örökre. Egy rendkívül unalmas, minden összefüggéstől mentes, érthetetlen zagyvaság volt, horror kivitelben. A színészeknek nem volt mit játszani, mert a szerep az egy-egy rendkívül unalmas dialógustól eltekintve, nem igényelt színészi teljesítményt. Jó ez a cikk, örülök, hogy megírtad...:))))



PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.37 Seconds