| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Jellemek és szellemek 1. rész |
|
Adalbert
 |
A múlt magunk vagyunk, mondta egyszer egy gondolkodó. A múlthoz való viszonyunk éppen ezért meghatározza, hogy milyen a jelenünk és milyen lehet a jövőnk. |
Nem túlzás azt állítani, hogy Furtwangler német karmester a huszadik század első húsz karmestere között van, a legnagyobbak között tehát, és méltán. Élete balszerencséje, hogy pályájának közel másfél évtizede egybeesett a hitleri Németország fennállásával, és ő otthon maradt, nem úgy, mint például Thomas Mann író. Hiába mentett meg zsidó zenészkollégákat, hiába mondott le minden tisztségéről és hiába utasított vissza hatvanszor különböző hivatalos felkéréseket, de kétszer előfordult, hogy nem mert távol maradni, nem mert nemet mondani. És ez a két alkalom elég volt ahhoz, hogy kompromittálódjon, hogy nácigyanús legyen és 1945 után két évig ne léphessen pódiumra. Olyan emberek fordultak el tőle és tagadták meg, mint a már említett Thomas Mann.
Mit jelent a következetesség? Ha mindig és mindenáron azok vagyunk?
Feltehetően Furtwanglernek és Thomas Mann-nak is megvan a maga erkölcsi igazsága. Mégis az egyenes út az egyetlen, amelyet nem vághat a fejünkhöz senki, még a kíméletlen utókor sem.
* * *
Ha két magyar összehajol, azt a legtöbbször egy harmadik bánja, bánhatja. Az a kettő milyen jól tudja, ismeri a jelen nem lévő dolgait. Óvnák mindattól, amin ők már rajta vesztettek. Ám ahogy az lenni szokott, a leghamarabb ők vesztenek rajta ismét ugyanazon.
Az a harmadik pedig nem örülhet, ha dicsérik, ha hülyeségeket beszélnek róla. Értetlenül áll, holott már tudhatná, nem sok jó származik abból, ha két magyar összehajol valahol.
* * *
X úrnak nincs jó véleménye senkiről. Ismerősei előtt ellenfeleit, ellenfelei előtt – nyilván, hogy nekik is kedveskedjen – az ismerőseit szidja, kritizálja.
X úrnak nincs barátja, habár ő sokakról azt állítja, hogy azok és talán még többen hiszik magukról ugyanezt. Illetve van egy fontos barátja, a pénz, s ehhez adva van a paripa és a fegyver is, vagyis a hatalom.
X úr korunk hőse, s legmagányosabb farkasa, amiért viszont senki sem sajnálja. Ahogy nő körülötte a hasznosság, úgy csökken a szép- és az arányérzék…
* * *
A múlt magunk vagyunk, mondta egyszer egy gondolkodó. A múlthoz való viszonyunk éppen ezért meghatározza, hogy milyen a jelenünk és milyen lehet a jövőnk. Az önismeretről van itt lényegében szó és az ismeretek különböző válfajáról (történelem-, társadalom-, …ismeretről).
1989-90 –ben az ország a rendszerváltás mellett döntött. A változásoktól mindenki jobbat várt, mint ami végül is lett. Sőt a többség, ha tudta volna, hogy ilyen szociális feszültségek, ilyen foglalkoztatási gondok, ilyen munkanélküliségi problémák… lesznek, mint amilyenek valójában vannak, nem is beszélve most az egyéb problémákról, nem is akarták volna a változást. Mert milyen jó is volt a szociális és a foglalkoztatási biztonság, az alacsonyabb árak…
Azt felejtik el sokan, hogy bizonyos helyzetekben a jó dolgok legalább annyira tévutakra visznek minket, mint az eleve rosszak. Ilyenkor ugyanis a jó legtöbbször az eleve rosszból következik.
A múlt magunk vagyunk, mondta egyszer egy gondolkodó. Ha akarjuk, ha nem, magunkkal cipeljük. Csak az nem mindegy, hogy hogyan viszonyulunk hozzá, akár a jelen, akár a jövő szempontjából. Néha tabula raza-t (valaminek a lezárása utáni, az előzményeket figyelembe nem vevő helyzet, aminek az alapján mindent újra lehet kezdeni; tiszta lap) kell csinálni, ez azonban különösen nehéz, ha ezt egy társadalomnak kell megtennie. Ellenkező esetben kísért a múlt.
Urbán-Szabó Béla
|
|
| |
|
| "Jellemek és szellemek 1. rész" | Belépés/Regisztráció | 0 hozzászólás |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
|
