| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Lépcsőfokok a lelkemben |
|
kirsmona
 |
19 évesen férjhez mentem életem nagy szerelméhez. Mindenki lebeszélt, de én akartam. Miért? Mert Ő volt a jó társ, aki irányít, navigál az élet sűrűjében. |
Azt vártam tőle, hogy ő majd megvéd minden bajtól. Mellette boldog és független leszek. Kiteljesedek. Úgy gondoltam: ő a férfi, aki nekem rendeltetett, mire várnék hát?
Bebuktam.
Minden, amit tőle vártam, az ellenkezőjébe csapott át. Már azt is jobban tudta nálam, mit érzek, mire vágyom. Nem megvédett a világtól, hanem elszakított tőle. És én minden hobbimat abbahagytam, ami addig örömet okozott, csak hogy jó feleség lehessek. De ettől nem lettem az. Inkább csak szomorú.
Mit jelentett ekkor a család, a férjem? Mindent. Csak a család létezett, semmi más. Ebben a szomorkodásban az életem akkor kapott új értelmet, mikor megszületett a csajszi, aki minden porcikájával engem imádott. (És ez kicsit még most is igaz, pedig már nagy vagány csinibaba.)
A jóban-rosszban pedig úgy nézett ki, hogy én apjuk mellett állva igyekeztem legjobb tehetségem szerint csinálni mindent, miközben ő „ja, hát persze hogy van családom, csak nem annyira szeretek velük lenni”.
Be kell vallanom, hogy ezt a házasság kérdést alaposan bebuktam. Miért? Mert nem azt a férfit választottam, akivel ki tudtunk volna tartani egymás mellett. Ő jobbra ment és én próbáltam menni utána, de visszarugdosott. Majd én megyek- mondta, te meg várjál itt, majd jövök.
Vártam.
Aztán eluntam.
Rájöttem: nem csak az a baj, hogy a nagybetűs élet nagy kérdéseiben nem értünk egyet, hanem, hogy közben kiszerettünk egymásból. Mindennapos csaták következtek, életre-halálra. Aki túléli, az a nyerő.
Mindketten túléltük: 12 év egymás mellett. De én, a szerelmes, naív lányka közben felnőttem. Fájdalmas volt.
Ahogy azt is fájt kimondani, hogy ez így tovább nem mehet. A lángoló szerelem elmúlt és nincs semmi, ami bennünket összetart. Se jó, se rossz. Semmi.
Én léptem. Felvállalva minden felől a negatív kritikát. Voltam kurva, ribi, aljas, számító dög, minden. Miközben záporoztak rám a nyilak, én még egy fokkal feljebb léptem a létrán. Visszavonhatatlanul megerősödtem és megváltoztam.
A nőiességem odalett, feleségként, szeretőként, háziasszonyként csúfos kudarcot vallottam, ezért hát növesztettem magam köré jókora védőréteget zsírból.
De anyaként – úgy érzem- helyt álltam. Amit szeretettel, odafigyeléssel meg lehetett és lehet tenni, azt én odatettem a lányom elé. De nem estem abba a csapdába, hogy a gyerekbe kapaszkodva éljek csak.
Válás után: „M. önmegvalósít”, jeligére elvégeztem egy főiskolát. Élvezettel tanultam. Közben a házasság fájdalmai bekerültek egy bugyorba, amit sokáig nem volt erőm felnyitni. Nem volt még itt az ideje, hiszen helyt kellett állnom a hétköznapokban, az új életünkben, ahol minden csak kettőnkről szól: a lányomról és rólam.
Az egyedülálló anyuka szerepe kettős. Vannak nehéz pillanatok, a szó szoros értelmében is. Amikor cipelem haza a nagybevásárlásból a szatyrot és a buszról alig tudom levenni, akkor mondom magamnak: nesze neked, elvált nő! Függetlenség kellett? Hát nesze! De aztán itthon leteszem a batyut és jót röhögök magamon. Kivel ordibáltak a boltban: hogy ezt minek veszed meg, miért költöd a pénzt, meg amúgy is hogy nézel ki??? Hát nem velem! És már semmit se bánok. Mert a feladathoz felnőni nehéz, de megéri.
Tiszta belső utazás. Önismereti tréning. Kibírod, megcsinálod? Muszáj lesz édes!
És megcsináltam.
Megcsinálom. Napról napra, újra és újra.
Közben megint egy lépcsőfok a lelkem létráján. És új gondolatok. Most már pontosan tudom, kire vágyom. Ez elég nagy szó. Könnyebb keresni, ha tudom, kit szeretnék megtalálni.
A jó társ már nem csak egy jóképű férfi, aki semmi mást nem tud felmutatni a szép arcán kívül.
Ó, dehogy.
A jó társ egy segítőkész, okos, türelmes, figyelmes, a világ problémáira érzékeny férfi. Aki nem uralkodik rajtam az én káromra, hanem megfogjuk egymás kezét és együtt megyünk szembe a problémákkal. Akivel tökéletesen kiegészítjük egymást. Mindenféle értelemben összetesszük, amink van és ettől válunk egységgé. Ettől vagyunk erősek.
Aki nem röhög ki, ha bőgök egy filmen, ha kiráz a hideg egy szép zenétől és ugyanúgy érti, mit is akart mondani Ady a versében. Mert azt, hogy „ilyet én is tudok írni”, nem szeretném még egyszer hallani.
Nem kérek sokat, csak azt a férfit, akit nekem szánt a Jóisten.
A jővőbeli családom egy összetartó, vidám kis csapat. Ahol mindenkinek van saját tere, belső szférája, de amellett boldogan ugrik fejest a közös programokba is. Ahol egymást támogatva, bíztatva, de legfőképpen szeretve nézünk szembe a problémákkal, és örülünk a közös életünknek.
Ahol nem egy háziszolga, hanem egyenrangú társ tudok lenni. Nem versenyként felfogva a dolgokat: igen, megcsinálom: ha beledöglök is jó feleség leszek- hanem teljesen természetesen élem meg a mindennapokat. Ahol öröm hazaérni mindenkinek. Ahol én boldog vagyok és ettől mindenki azzá válik, mert úgy sugárzom magamból a szeretetet, mint egy erőmű.
Hát ez vágyam.
Ez a jövőm.
Remélem.
|
|
| |
|
| "Lépcsőfokok a lelkemben" | Belépés/Regisztráció | 6 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Lépcsőfokok a lelkemben (Pontok: 1)
- aranytk Ideje: December 09, csütörtök, 21:24:31
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Szívből kívánom, hogy megtaláld az Úton az igazi társadat! Az életed története, amit elénk tettél, ékes példája annak, hogy fiatalon, tapasztalatlanul, egész másként képzeljük el az életünket, a szerelmünket. A gondok, nehézségek, előbb-utóbb minden családban felütik a fejüket, hiszen ez az élet egyik meghatározó eleme. És bizony ezekben a helyzetekben válik el, hogy a házastársak mit tudnak kezdeni a közös helyzettel. Sajnos nem egyedüli a történet, és az újra kezdés nem könnyű. Meg kell próbálni tanulni a saját elkövetett hibáinkból is, mindamellett átlátni a rózsaszín ködökön, ami megtéveszt bennünket nem egyszer. De az is fontos, hogy megőrizzük a hitünket abban a tekintetben, hogy képesek vagyunk okosan és tiszta szívvel új életet kezdeni. Kívánom, hogy a Benned maradt bizakodásra és elszántságra építve teremtsd meg azt a világot, amit megálmodtál magadnak! Szeretettel: Kati |
|
|
|
|
|
Re: Lépcsőfokok a lelkemben (Pontok: 1)
- fényesi Ideje: December 10, péntek, 07:12:47
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Tisztelem őszinteséged! Kívánom, hogy remélt jövőd valóra váljék! Jó egészséget hozzá! fTJ |
|
|
|
|
|
Re: Lépcsőfokok a lelkemben (Pontok: 1)
- Anna1955 Ideje: December 11, szombat, 16:31:37
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Sajnos nincs recept a hogyanhoz. Jó, hogy ha tudsz váltani... Kívánom, hogy találd meg akit keresel... Szeretettel olvastalak: Anna :))) |
|
|
|
|
|
Re: Lépcsőfokok a lelkemben (Pontok: 1)
- Meryenn Ideje: December 16, csütörtök, 17:40:45
(Adatok | Üzenet küldése) | Mindannyian azzá válunk egy törékeny kis madárkáva a Férfi mellett akit megszeretünk,abban a reményben,hogy majd ő vigyáz ránk, szeret,és meg óv minket minden bajtól.
Az élet még sem ilyen sajnos.Fel kell nőni az embernek önmagához,ami talán nem is olyan nagy baj,de felnőni valamihez csak úgy lehet ha tapasztaljuk a kudarcokat, a csalódást, a keserűséget,és a fájdalmat.
Amit itt leírtál minden bizonnyal sok sok ember életét keseríti meg ,és ahogy közeledik a karácsony ez egyre jobban kiéleződik a magányos szívekben.
De igazából akinek ez szól az nem hatódik meg ezen,hisz ezt hosszú évek alatt nem sikerült megértetni vele.
Leírtad és megkönnyebbültél?? Nem hiszem....
Ismerek egy lányt aki hosszú éveken át gyötrődött valakiért,de hiába.azt gondolta ha kiönti a szívét ilyen társasági oldalakra az majd vigaszt hoz....lebeszéltem róla mert ez egy pillanatnyi enyhülést ad csupán semmi mást.Akik olvassák azok nem fogják őszintén átérezni a te fájdalmadat,talán csak önmaguk bánatát idézik fel vele.
Az hogy milyen férfire vágysz ,mit szeretnél egy társban megtalálni ha "beledöglesz" akkor is,hát ez nem olyan egyszerű.
Ez is a volt párodnak szóló bosszú vágy inkább.
Éljél!!! Ne akarj semmit csak élj! És akkor nem fogsz elfutni a minden napok szépségei mellett.
Van munkád?? Vannak gyermekeid? Egészséges vagy?
Tudom ezek közhelyesen hangzanak..de mégis...örülj neki,mert ajándék az élettől.
Ülj bele egy kád meleg vízbe,és amikor a víz hűlni kezd nyisd ki a csapot engedj hozzá meleget...örülj neki..és gondolj arra milyen jó,hogy neked van ilyen.
Ne keseregj mindig hisz minden amit leírtál szép zene ,meleg otthon a minden napok öröme ott van körülötted ,csak észre kéne venni.
Majd amikor teljes értékű leszel saját magadnak,akkor majd lesz teljes értékű kapcsolatod is.
Találd meg előbb önmagad,és megtalálod akkor azt is akit keresel.
Én hiszem,hogy minden embernek megvan valahol a párja, az az ember akit neki szánt a sors.
A hozzászólás folytatása... |
|
|
|
|
|
Re: Lépcsőfokok a lelkemben (Pontok: 1)
- Attila61 Ideje: December 17, péntek, 19:47:32
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | kirsmona! Kívánom, hogy találj rá az igazira. Keresned kell és aztán alkalmazkodni, mindenkinek mindenkihez. Jóban-rosszban. Sok boldogságot! Attila! |
|
|
|
|
|
Re: Lépcsőfokok a lelkemben (Pontok: 1)
- szucsistvan Ideje: December 21, kedd, 08:43:24
(Adatok | Üzenet küldése) | Azt hiszem egy viccben olvastam, hogy a leányzó kereste az álomhapsit, és kérdezte hol találhat rá.
a válasz : - Menj moziba!!!
És tényleg ritka, mint a fehér holló |
|
|
|
|
|
|
