| Küzdőtér |
|
|
|
fényesi
Honfoglaló őseink jóval Szent István után váltak meg végleg régimódi házaiktól.
Az előző részben egy kicsit előreszaladtam, pedig sok érdekességet takar első, igazán helyhezkötött szálláshelyünk megismerése. "Házunk köralapú volt, falát fonott vesszősövény alkotta, amelyet kitapasztottak s rajta ajtónyílást hagytak. Az alacsony fal peremébe beerősített tetőrudak kupolaszerűen görbültek meg, s fent vagy összekötötték ezeket, vagy pedig abroncsba fogták. Tetejét állatbőrökkel, nemezzel, náddal fedték, vagy befonták s kitapasztották, de csúcsán kerek nyílást hagytak a füstnek s ezen jött be a levegő s a világosság is. A tetőnyílást zsineggel húzható takaróval el lehetett zárni, s az ajtót is szőnyeg takarta.
A magyar ház tehát kicsinyben éppen olyan szerkezetű volt, mint nagyban a világ építészetének egyik csodája a római Pantheon. Ilyenféle épületeket nádból is emeltek, de akkor a tetőt rendszerint kontyba fogták, s a világosság csak az ajtón jött be. Belül az épület földjét mélyebbre ásták, úgyhogy a fal mellett padkát hagytak. Ez szolgált fekvőhelyként, s idetették a férfi és női holmikat és a családi vagyont.
Az épület közepén, a mélyedésben égett a szabad tűz. Ennek a háznak tényleg nem volt sem ablaka, sem kéménye, gerendája, oszlopa vagy pitvara, de mindez nem is kellett hozzá. A tapasztáshoz használt sarat pelyvával keverték, néhány honfoglaláskori sírunkban találunk ilyen pelyvás tapasztást. Lehetséges, hogy a padlót vastag agyagréteggel öntötték, amint azt a kenézlői ásatás néhány sírjánál ( a sír a halott számára készült ház!) tapasztaltuk.
Helyneveink bőséggel őrzik ilyen sövényházak emlékét. Ne gondoljuk, hogy az ilyenfajta építkezés csak kis kunyhókra volt jó. Tágas, többöles belső tereket építhettünk így, pld. jókora templomokat. A Szent Istváni templomépítési parancsot sem csupa kőépület követte, nyílván sok lehetett akkoriban is a sövényből, nádból épített Isten-háza. Az a fajta ház, amit itt leírtam, tulajdonképpen nem más, mint helyheztapadt s így anyagában is átalakult nemezsátor.
Pontosan ilyenfajta építmény emlékét őrzik mind a mai napig kicsiben a tyúkborító kasok."
(László Gyula, A honfoglaló magyar nép élete)
|
Ideje: Március 12, péntek, 08:57:32 - Fényesi
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Első házaink" | Belépés/Regisztráció | 0 hozzászólás |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
|
