| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Paulusidák |
|
 |
Egy másik egykori szerelmem viszont a filozófia megszállottja volt. Már az is jellemző, ahogy megismerkedtünk: a könyvtárban egyszerre nyúltunk egy Spinoza kötetért. Ujjaink között elektromos ív szikrázott fel, s a felvillanó...
|
(a filozófia haszna) Egy másik egykori szerelmem viszont a filozófia megszállottja volt. Már az is jellemző, ahogy megismerkedtünk: a könyvtárban egyszerre nyúltunk egy Spinoza kötetért. Ujjaink között elektromos ív szikrázott fel, s a felvillanó zöldeskék fényben megpillantottam az a csodálatos szemet, a szemét, amelyben egyszerre izzott a ráció fénye és a barbárság sötétje, mint ahogy azt R. G. Collingwood az Új Leviatán című művében a civilizációról és a barbárbárságról szóló nézeteiben is megismerhetjük.
Rögtön tudtam, hogy ezt a nőt, ezt a bombázót, sehol máshol, csakis a filozófia ösvényén, járt és járatlan útjain tudom megszerezni magamnak. Várakozásaimban nem is csalódtam, már az első randinkon, egy elegáns étterem asztalánál, még csak el se kezdtük az előételt, máris belebonyolódtunk Platón államelméletébe. A főételnél már Rousseau neveléselméleténél tartottunk, amire én tromfoltam a makarenkói pofonnal, ugyanis hál'istennek már tinédzser koromban kedvenc olvasmányom volt az Új Ember kovácsa, de közben megérkezett a desszert, ami rögtön Habermas cselekvéselmélete felé vitte el a diskurzust, egyértelmű, hogy a málnaszuflénak köszönhetően.
Mondanom se kell, ennek a csodálatos nőnek egész idő alatt a szeme valami földöntúli fényben csillogott, arca kipirult izgatottságában, valóságos afrodizákumként hatottak rá a nagy gondolkodók. Pláne amikor, mintegy mellékesen megemlítettem neki Nietzsche és Hegel individualizmusát. Ekkor letette rubinfényű poharát, megfogta a kezem, és komolyan ezt kérdezte: csak nem akarod azt mondani, hogy Te tisztában vagy azzal, hogy individualizmus alatt az összes szupraindividuális princípium tagadását és a civilizáció minden területének pusztán emberi elemekre való következetes korlátozását értjük? De, mondtam neki, nagyon is tisztában vagyok ezzel.
Második randevúra már nem is került sor, ugyanis már másnap telefonált, hogy most azonnal menjek fel hozzá, ugyanis halaszthatatlanul meg kel tárgyalnunk a Frankfurti Iskola jeleseit, de vigyek fel neki pluszban némi Wittgensteint is. Neglizsében és felajzva várt, én rögtön a tárgyra is tértem, miközben a test és az elme viszonyát megvilágítva, valamint hogy milyen elvek érvényesülnek a határterületeken, különös tekintettel, hogy ezek az elvek miként hatnak a test és az elme viszonyára, kibontottam gyönyörű testét szexszi ruhadarabjaiból. Szerelmem reszketett a gyönyörtől, amikor lehúztam róla illatos bugyiját, miközben Hume munkásságát méltattam suttogva, akiben már 14-15 éves korában felötlött a terv, hogy filozófiai értekezést ír az emberi természetről.
A hatás nem is maradt el, szerelmem lába szinte magától széttárult, öle, mint nyíló rózsabimbó vált láthatóvá, amibe egy Kierkagaard aforizmával azonmód be is hatoltam.
Ha a hálószobában el lett volna rejtve egy poloska, egy lehallgatóberendezés, a lehallgató, fülén a bazi nagy fülhallgatóval, valami ilyesmit hallhatott volna:
Ágyhang: nyekk, nyekk, nyekk, nyekk…
Férfihang: Nem próbálok, Uram, a mélységedbe hatolni, hisz értelmem nem érhet odáig; csak arra vágyom…
Női hang: Ó igen, ah, ah, mondd csak, mondd…
Ágyhang: nyekk, nyekk, nyekk, nyekk…
Férfi hang: … ami hitünk szerint vagy. Hitünk szerint pedig az vagy, aminél nagyobb nem gondolható el. Avagy talán nincs is semmi, ami ilyen természetű volna, ahogyan "a balgatag mondta az ő szívében: nincs Isten"?* Ámde hallva, hogy ezt mondom: "az, aminél semmi nagyobb nem gondolható el", még a balgatag is megérti, amit hall; amit pedig megért, az jelen van az értelmében, még ha nem is látja be róla, hogy a valóságban is létezik. Mert más az, ha valami az értelemben van jelen, és megint más megérteni róla, hogy valóságosan létezik.
Női hang: Óhhh…Ahhh…Ne hagyd abba…
Férfi hang: … amikor például a festő előre elgondolja a képet, amit megfesteni készül, az megjelenik elméjében, de valóságos létezőnek még nem foghatja fel, mivel még nem alkotta meg. Amikor aztán megfestette, nemcsak az elméjében van meg a kép, hanem már létezőnek fogja is fel. Annyit tehát el kell fogadni a balgatagnak is, hogy legalábbis az értelmében jelen van az, aminél semmi nagyobb nem gondolható el; mivel hallva, amint ezt mondom neki, megérti, amit pedig megértünk, az jelen van az értelmünkben. De lehetetlenség, hogy aminél nagyobb nem gondolható el, az csupán az értelemben létezzék. Mert arról, ami csupán az értelmünkben létezik, elgondolható, hogy létezik a valóságban is - ez pedig nagyobb volna.
Ágyhang: nyekk, nyekk, nyekk, nyekk…
Női hang: …még, még…mélyebbre…
Férfi hang:… ha tehát csupán az értelemben léteznék az, aminél nagyobb nem gondolható el, akkor az, aminél nem gondolható el nagyobb, mégis olyan volna, aminél nagyobb is elgondolható. Ez viszont nyilvánvalóan nem lehetséges. Kétségtelen tehát, hogy az a valami, aminél nagyobb nem gondolható el, az értelemben is és a valóságban is létezik.
(haaaahh)
Hogy ez a valami létezik, mindenképpen igaz, annyira, hogy el sem gondolható, hogy nem létezik: Mert elgondolható, hogy létezik valami, amiről nem gondolható el, hogy nem létezik: ez pedig nagyobb, mint az, amiről elgondolható, hogy nem létezik. Ennél fogva, ha elgondolható volna, hogy nem létezik az, aminél nagyobb nem gondolható el, nem az volna, aminél nagyobb nem gondolható el: ez viszont lehetetlen. Annyira igaz tehát, hogy létezik az, aminél nagyobb nem gondolható el, hogy el sem gondolható róla, hogy nem létezik: és ez Te vagy Urunk, Istenünk…
Női hang: …ez az…keményebben….ahhh…jaj…jaj...
Férfi hang:… annyira igaz, hogy létezel, Uram, Istenem, hogy el sem gondolható rólad, hogy nem létezel: és ez nem is lehet másképp. Ha ugyanis bármely elme elgondolhatna jobbat tenálad, a teremtmény a teremtő fölé emelkednék és megítélné teremtőjét: ez pedig képtelenség. Bizony, minden…
Nő hang: …nem bírom…mindjárt elmegyek…ah Te csodálatos…
Férfi hang:… másról elgondolható, hogy nem létezik, egyedül Rólad nem. Így tehát egyedül Te vagy az, aki mindennél valóságosabban és ennélfogva mindenek között leginkább bírsz léttel; bármi más, ami létezik, nem létezik ilyen valóságosan, és ezért kevésbé bír léttel. Miért mondta hát a balgatag az ő szívében: nincs Isten, ha ennyire nyilvánvaló a gondolkodó elme előtt, hogy mindenek között Te létezel leginkább? Mi másért, ha nem csupán azért, mert ostoba és balgat…
Női hang: …most…most…ahhhhhhhgrhh….
Szóval valami ilyesmit. Később már arra is rájöttem, hogyan szabályozhatom szerelmem extázisát. Megfigyeltem, hogy az egzisztencialisták jótékonyan hatnak az orgazmuskézségére, egy Nietzschétől, vagy egy Kanttól bekattant rendesen, de az utópisták lelombozták, a materialistákról már nem is beszélve.
Csodálatos napok, hetek következtek. Napközben a könyvtárakat bújtam, belemélyedve a filozófiai mélységekbe, este pedig e mélységek birtokában szerelmem mélységeibe feledkeztem. Szükséges volt a gyors felfogás, az információk minél nagyobb tömegének, minél rövidebb idő alatt való befogadására, ugyanis szerelmem újabb és újabb eszméket követelt szerelméért cserébe.
Kezdett nyilvánvalóvá válni, hogy csak úgy tarthatom meg magamnak e csodálatos teremtést, ha mindig fent tudom tartani az érdeklődését, az unalom szerelmünk halálát jelentette volna. Ezért igyekeztem egyre különösebb és különlegesebb filozófusokat felkutatni, egy este például Lao Che-vel mentem fel hozzá, ami egy kéjjel és gyönyörrel átitatott éjszakát eredményezett.
Arra is rájöttem lassacskán, hogy kedvesem szerelem intenzitása egyenesen arányos a felcipelt filozófusok különösségével, egzotikusságával. Minél elfeledettebb, agyonhallgatottabb gondolkodókat tettem a lábai elé, ő annál vadabb, bizarrabb szerelemben részesített.
Példának okáért Luhmann-nál mindenáron női fehérneműkbe akart öltöztetni, Derridánál felvetette a szex hármasban ideáját, Hellernél a pezsgőfürdőt, Bíbónál már a bikacsök is előkerült…
Na de már ezt nem részletezem, elég annyit mondanom, hogy frenetikus és megismételhetetlen időszak volt ez életemnek. De mint minden, ez is véget ért egyszer, de megmaradt a tanulság, amely későbbi életem vezérlőelvévé vált, és amelyet most Önökkel is megosztok, mintegy zárszavaként eme fogalmazványnak.
Ez pedig így hangzik: Sok hasznos és csodálatos dolog van az életben, de a filozófiánál nincs se csodálatosabb, se hasznosabb.
|
Ideje: November 18, csütörtök, 09:18:08 - Paulus
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Paulusidák" | Belépés/Regisztráció | 3 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Paulusidák (Pontok: 1)
- Audrey Ideje: November 18, csütörtök, 21:41:56
(Adatok | Üzenet küldése) | Szenzációs jó az írásod, Paulus, akár kitaláció, akár valóság!!! :-)))) Bár gyanús, hogy ilyen sokrétű ismereted van a filozófia terén. ;-)))
Kíváncsi lennék, hogy az említett hölgy vajon valami két lábon járó lexikonhoz ment-e feleségül.
És hogy megtalálta-e már a választ arra a kérdésre, hogy: Mi az élet értelme?
Már csak az nem fér sehogyan a fejembe, hogyan voltál képes közben még gondolkodni is???
;-)))
|
|
|
|
|
|
Re: Paulusidák (Pontok: 1)
- csizi Ideje: November 20, szombat, 11:20:42
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | :))))))))))))))) |
|
|
|
|
|
Re: Paulusidák (Pontok: 1)
- bla (bla@gportál.hu) Ideje: November 21, vasárnap, 14:37:08
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Szerintem így szabályozta a saját orgazmusközeliségét!
Kitűnő írás! |
|
|
|
|
|
|
