| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Sztori: Gondolatok az életről... |
|
 |
Aki kicsit is ismer, az tudja, hogy mostanában nem a vidámság jellemző rám. Keresem a helyemet a világban, kutatom az élet értelmét. Az emberek (köztük sokszor én is) nem mindíg veszik észre az élet apró örömeit.
|
Nem is tudják, hogy milyen kevés kellene ahhoz, hogy boldognak érezzék magukat...
Ehhez a témához kapcsolódó cikket találtam egy újságban ( Nők Lapja, Kornis Mihály írása ), s mivel engem megérintett és elgondolkodtatott, úgy éreztem, érdemes itt is részleteket közölni belőle.
Fogadjátok szeretettel és ha csak egy ember átgondolja a leírtakat és szebb lesz tőle a napja ( vagy más az életfelfogása ), nekem már megérte ide leírni.
" Élni önmagában véve jó. Tűnődtél már ezen? Megtanítlak egy játékra, hogy érezd. Kicsi koromban találtam ki, és mindmáig játszom. Ha boldog akarok lenni. Hisz azt csak egy pillanatra lehet úgyis.
Most. Megállok, bármit is teszek éppen. Látni akarom magamat felülről, mint gyermekkoromban. Meg akarom jegyezni, hogy nézek ki épp, mit csinálok, hova tartok, kire gondolok. Képes vagyok rá, érzem.
Egyben szeretném megjegyezni az egészet. Az az érdekes, hogy míg a pillanatot megőrizni próbálom, mindannyiszor kikerülhetetlen, hogy tudatosodjék bennem: LÁTOK.
LÁTOM, tisztán. Az életnek olyan szép színei vannak, amiket a moziban nem látni. És ízlelek, tapintok, gondolkodom, térhallásom van, érzékelem a hang irányát, az apró neszeket. A csendnek van a legtöbb hangja. ÉN hallom, amit éppen hallok, ezt senki nem veheti el tőlem. Hacsak ebben a pillanatban meg nem öl. De nem teszi. Ha pedig megtenné, arról nekem már nem lesz benyomásom. Legfeljebb egyszer tudnak megölni, és az nagyon kevés. Milliószor volt már egy pillanat, mikor nem öltek meg. Amikor nem egyszerűen éltem, hanem, mint most is: ÉLEK.
Látom, ahogy a délceg nyárfák lombja hullámzik a forró nyári szélben, búzaszagot érzek a levegőben, a búzaföld melletti rétek vadnövényzetének finoman édes illatát, a levegő remegését is érzékelem, halántékom dobolását, benne vagyok az egészben: ITT VAGYOK. Ha akarom, futni kezdek, ha akarom, hanyatt vetem magam és az édesanyámra gondolok, aki levetkezte már ezt a földi pályát, de ha akarom - és akarom -, jelen van, bennem van, látom őt, ő is lát engem. Gondolatnyi idő elteltével apám is fogja már a kezét, szemben állunk egymással, de ha akarom, eltűnünk egymásban. ÉLEK.
Jelen vagyok. Mi mondhat ennek ellent? Ki cáfolhatja meg létezésedet? Azt szeretném, Olvasóm, hogy az életed szinte hihetetlen jelentőségébe egyszer beleérezz. S elcsodálkozz rajta, úgy istenigazában. Hálásan, amiért vagy. Hogy egyáltalában véve létezel. Létezhetsz. Milliószor valószínűbb lett volna, hogy még élettelen kő molekulája se legyél, nemhogy létező. Ha volna esze a szöcskének, a fenekét a földhöz verdesné örömében, amiért ugrálhat a réten. S nem por. Vagy irdatlan, harangkehely alakú semmi.
Érted ezt? Miért épp te, miért épp én? Mivel érdemeltük ki, hogy az érett búza illatát magunkba szívhassuk, szüleinket a képzeletünkben feltámasszuk? Nem diadal már a puszta létünk is? És meddig tart? Önmagunk számára meddig? MINDVÉGIG. "
|
Ideje: December 28, kedd, 14:37:26 - Myra
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Gondolatok az életről..." | Belépés/Regisztráció | 5 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Gondolatok az életről... (Pontok: 1)
- Alex Ideje: December 30, csütörtök, 13:58:09
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | És ennek mennyi értelme?
Tudom, már az csoda, hogy ezeket a dolgokat érzékelhetjük. De mi értelmük? Mi értelmük, ha elmúlnak? Tán az, hogy emlékezzünk? Hogy a múltban merengjünk, és fájó szívvel gondoljunk arra, hogy elmúlt. Ez az élet? A fájdalom, amit a boldogság pillanatának felidézésekor érzünk?!
És a boldogság pillanatában sem lehetsz önfeledten boldog, mert akkor is eszedbe jut a mulandóság, hogy meghalunk...akkor meg mi a boldogság?
Nincs is boldogság!
Már mióta keresem-kutatom én is az élet értelmét...
Találni semmi olyat nem találtam, mit idáig nem tudtam volna...(csak talán nem foglalkoztam vele tudatosan és eleget...)
Viszont állandó jelleggel találkozok-szinte minden nap szembesülök-az emberi halandósággal és gyarlóságokkal...és minden halandó-mulandó,ami fontos és emberré teszi az embert...
Kutatok, hátha rábukkanok valamire, ami segít, és akkor talán nem érezném értelmetlenségét az életnek...az életemnek...Egy nagyon kicsit az lendít előrébb, hogy mások élni akarnak...de mikor megkérdem tőlük, miért élnek, mit látnak az élet értelmének...többnyire azt válaszolják: a boldogságot. És mikor megkérdezem, mi a 'boldogság', nem tudnak válaszolni. Valamit el kezdenek felsorolni-a 'jó dolgokat'-, de nem tudják megmagyarázni.
Annyira fáj, hogy nem találok semmit...és nem tehetek mást, mint tovább kutatok... |
|
|
|
|
|
Re: Gondolatok az életről... (Pontok: 1)
- Myra Ideje: December 31, péntek, 10:35:16
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Kedves Alex!
Köszönöm a hozzászólásodat. Bár a cikket nem én írtam, csak beküldtem, azért én mégis "védelmembe veszem" az íróját. Szavaidból azt éreztem, hogy Te a cikk témáján kívül egy másik - mit jelent maga a boldogság? - témáját is felvetetted.
Nos. Szerintem a cikk arról szól, hogy ha már embernek születtünk, akkor ÉRTÉKELJÜK ezt a tényt. Senki nem kérte, hogy megszülessen, mégis itt vagyunk. Mégis élünk. Ha akarjuk, ha nem. Próbáljuk meg az életet átélni, és nem csak megélni. Próbáljunk annak örülni, hogy emberek vagyunk és nem élettelen tárgyak. Tudunk gondolkozni, érezni, látni, örülhetünk, sírhatunk, mindent csinálhatunk. Mert van tudatunk! Mi dönthetünk a saját életünkben és nem felettünk döntenek.
A Te felvetésed: mit jelent boldognak lenni? miért élünk? is nagyon érdekes téma. Erről lehetne napokig beszélni, sőt...
A nagy filozófusok, tudósok sem tudják a választ erre a kérdésre, amit minden bizonnyal már mindenki feltett magában. Én sem tudok magyarázatot adni. És én is gyakran gondolkozom ezen, úgy, mint Te. Én "mindössze" arra jöttem rá ( ami valószínű Neked sem újdonság ), hogy mindenkinek mást jelent a boldogság. Van akinek boldogság egy csendes estén elkortyolgatni egy pohárka vörösbort, van aki az extrém sportoknál érzi ugyanezt, van aki művészi hajlamaiban fejezi ki önmagát, stb.
Adott az alaphelyzet: ÉLÜNK. Ha már élünk, akkor mindenki rendezze úgy a saját életét, ahogy neki a legjobb. Szóval szerintem mindenki más választ ad a kérdésedre. És ez így van jól. Nem vagyunk egyformák.
Kikerülni senki nem tudja a fájdalmat. De azt vallom, hogy amíg nem szenvedsz nagyon, addig értékelni sem tudod igazán a boldogságot. Ha a saját életemet nézem, kijutott a rosszból, főleg mostanában... ( Bár ez magánügy, de: 2 éve elvetéltem, idén pont a születésem napján halt meg az édesapám 51 éves korában tragikus hirtelenséggel, és 2 hónapja lett vége egy számomra tökéletesnek hitt kapcsolat... )
Én is gyakran elkeseredek
A hozzászólás folytatása... |
|
|
|
|
|
Re: Gondolatok az életről... (Pontok: 1)
- Myra Ideje: December 31, péntek, 10:58:33
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Kedves Alex!
Itt a mondanivalóm vége, valami miatt nem fért bele az előbbi "keretbe".
Kikerülni senki nem tudja a fájdalmat. De azt vallom, hogy amíg nem szenvedsz nagyon, addig értékelni sem tudod igazán a boldogságot. Ha a saját életemet nézem, kijutott a rosszból, főleg mostanában... ( Bár ez magánügy, de: 2 éve elvetéltem, idén pont a születésem napján halt meg az édesapám 51 éves korában tragikus hirtelenséggel, és 2 hónapja lett vége egy számomra tökéletesnek hitt kapcsolat... )
Én is gyakran elkeseredek ( erre Te is rájössz, ha beleolvasol az irományaimba ), én sem látom mindíg a kiutat, de előbb-utóbb jön valami jobb. Tudom.
Tisztelettel: Myra |
|
|
|
|
|
Re: Gondolatok az életről... (Pontok: 1)
- Gab Ideje: Február 12, szombat, 23:53:58
(Adatok | Üzenet küldése) | | Mostanában énis sokszor ,hogy nem találom a helyem,de annyira nem gázos a dolog hiszen nem vesszhetek el.Vagy mégis? |
|
|
|
|
|
|
