| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Politikusok, maffiózók, fejvadászok |
|
 |
Sokszor hallottam már olyat, többször láttam filmekben is, hogy egy maffiavezér meghívja magához a többi “keresztapát,” íratlan maffia szabályok tiszteletben tartása okán vagy bizonyos nézeteltérések tisztázására.
|
Ilyenkor - mint azt láthattuk jónéhány, gengszterekről szóló filmben - mindig áll az ajtóban két-három gorilla, aki udvariasan, de határozottan és alaposan végigmotozza az érkező maffiózókat. Biztos ami biztos, nem érzelgő hajadonok gyülekezetére kapták a meghívást, s bizony a vita hevében feltörnek az indulatok, bármi megeshet, ilyenkor - komolyabb bajokat megelőzendő -, jobb, ha nincs kéznél semmiféle szúróeszköz vagy lőfegyver. Óvni kell úgy a vendégek, mint a házigazda testi épségét.
Politikusok, lévén rengeteg egyéb dolguk, úgy tűnik, nem néznek ilyen jellegű filmeket. Máskülönben nem vennék zokon, ha egy-egy fogadásra érkezvén, nekik is alá kell vetni magukat a motozással, átvizsgálással járó hercehurcának. No nem mintha bárki is úgy tekintene rájuk, mint valami maffivezérekre - isten ments! erről szó sincs -, de a szabály az szabály, a biztonsági előírások betartásánál nem lehet kivételezni. Hova is jutnánk!?
A közelmúltban, a délamerikai csúcstalálkozót követően a chilei elnök fogadást akart rendezni Bush, amerikai elnök tiszteletére, s a fogadásra meghívott vendégek bizony ilyen maffia jellegű macerának lettek volna kitéve. Mikor azonban híre ment, hogy a La Monedába, azaz a chilei elnöki palotába (díszes, patinás épület, nem pedig egy bűnbarlang!) érkezőknek is biztonsági molesztálásban lesz részük, visszakozzt rendeltek el.
“Lagos elnök elfogadhatatlannak tartja, hogy ismert és magasrangú politikusok, valamint köztiszteletben álló üzletemberek ilyen megalázó procedúrának legyenek alávetve” -, írta a chilei El Mercurio című napilap.
Ennek ellenére a chilei elnök, bár nem szívesen, s kicsit zsörtölődve, de engedett az amerikai titkosszolgálat vehemens követelésének, és díszes fogadás helyett mindössze egy szerény munka-vacsorában részesítette az eredetinél jóval kevesebb számú meghívottat. Persze csak azokat, akik nem léptek fel sérthetetlenségi igényekkel, s hajlandónak mutatkoztak a meghívással járó kellemetlen, de minden bizonnyal szükségszerű vizsgálatokon átesni.
El tudom képzelni a fogadóterem ajtaja elé állított hatalmas asztalt, amelyre az illusztris vendégek szép sorjában kipakolják zsebeik tartalmát. Egy fésű, egy körömpiszkáló, néhány kitüntetés - nem is akárkitől -, egy gyöngyház nyelű bicska, egy apró Browning, amit a feleség csempészett bele politikus férje zsebébe, ne adj isten, ha mégis történik valami rossz, hát rögtön ott legyen - kéznél. A biztonsági őrök, akik természetesen rendelkeznek úgy erkölcsi bizonyítvánnyal, mint a legjobb ajánlólevelekkel, garantálják mindenkinek, hogy sértetlenül visszakapják becses értékeiket. Leltár szerint, persze, és távozáskor.
Hiába, no, kiszámíthatatlan világban élünk. Az ember nem bízhat semmiben és senkiben, talán még sajátmagában sem. De ez esetben nem bízhat meg a biztonsági őrökben sem. Mert elővigyázatosság ide, elővigyázatosság oda, soha nem lehet tudni.
Errôl egy régen látott “maffiafilm” jut eszembe, amelyben a maffiacsaládok meghívott főnökeit szintén megmotozták, mielőtt beléphettek volna a don szobájába. Mikor az egyik izompacsirta maffiózóra került sor, nevetve mondta a gorilláknak:
- Teljesen felesleges fáradozás. Nem hordok magamnál semmiféle fegyvert. Ha komoly veszekedés támad, s emiatt netán tettlegességre kerül sor, úgyis megfojtok mindenkit, puszta kézzel.
*****
A kolumbiai kormány felhívást intézett a világ szerencse- és fejvadászaihoz, amelyben arra igyekszik felkelteni figyelmüket, hogy magas vérdíjat fizet a marxista felkelők elfogott vezetőiért. Ebből még egy kis nézeteltérés is támadt Kolumbia és Venezuela között, mert valakik Caracasból elraboltak egy kolumbiai rebellis vezért, átcsempészték a határon és átadták a kolumbiai hatóságoknak, állítólag másfél millió dollárért. Chavez, venezuelai elnök természetesen tiltakozott, s hazarendelte Venezuela bogotai nagykövetét. Ezt a kis nézeteltérést majd csak elrendezik, nem is ez a lényeg. Hanem másfél millió dollár csinos kis összeg, ezért már érdemes volna… Gondolom én, de hamar eszembe jut, hogy változnak az idők, ma már ez nem olyan egyszerű. Hol vannak már a hajdani vadnyugat magányos fejvadászai, akik lovon cserkészték be a prérit, és lasszóval meg Colttal kényszerítették jobb belátásra a keresett törvényen kívülieket. Akkor még ez jó üzlet volt, bár veszélytelen akkor sem, de valamilyen kockázatot mindig kell vállalni az embernek, ha egyszer üzletbe kezd. Hanem akkor még elég volt egy jó paripa meg egy Colt, ami még abban az időben sem volt túl nagy befektetésnek mondható. Manapság azonban már jóval költségesebb üzlet a fejvadászat, amit híven tükröz a vérdíjak hatalmas összege. Magányosan, s főleg kis tőkével nem is igen érdemes vállakozni ilyesmire, mert a dolog eleve kudarcra van ítélve. Na hiszen, a mai repülőjegy árak mellett! Meg aztán géppisztolyokra, terepjárókra, lehallgató készülékekre, számítógépekre, s ki tudja még, hogy a modern technika hány más csodájára lenne szükség. Nem hírdetik - noha nem lehet tudni, hiszen a fejvadászoknak, felbérelhető zsoldosoknak tudtommal saját, rendszeresen megjelenő magazinjuk van -, de biztos, hogy ma már erre a feladatra is ugyanolyan nagy vállalkozások létesültek, mint bármi másra. Arról nem is beszélve, hogy mostanság már nem a helyi seriffel kell egyezkedni a vérdíj összegét illetően, hanem képzett, dörzsölt politikusokkal, ami nem ugyanaz. Aki már találkozott politikusokkal, az tudja.
Ott van az a bin-Laden is. Ha jól értesültem, több mint huszonöt millió dollár vérdíjat tűztek a fejére, s nem is akárki. Az amerikai kormány. Mindamellett, hogy nyilván a CIA, az FBI, a titkosszolgálat, és csak a jó ég tudja hány más, nagy tapasztalattal rendelkező és jól felszerelt ügynökség keresi-kutatja. Arról nem is beszélve, hogy amatőr fejvadászok tízezrei tennének szívesen hurkot a nyakára. És még így sem járt senki sikerrel.
Nem lepődnék meg, ha egyszer majd kiderülne, hogy bin-Laden mögött is minden hájjal megkent, tapasztalt politikusok állnak, akik - a politikusok alapvető természetébôl adódóan - igyekszenek az ellenfél politikusok életét megkeseríteni. Meg az egyszerű, ártatlan emberekét is.
Bányai Tamás
|
Ideje: Március 14, hétfő, 07:06:30 - thomba
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Politikusok, maffiózók, fejvadászok" | Belépés/Regisztráció | 0 hozzászólás |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
|
