| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Húsvét Ünnepéről |
|
 |
A közelgő Húsvét okán merengtem el a napokban e jeles tavaszi ünnepünk jelentőségével és kialakulásával kapcsolatos tényeken...
|
Nem fogok a különböző húsvéti népszokásokról mesélni, hiszen azok a legtöbbünk számára úgyis ismeretesek, mint ahogyan az is, hogy mi keresztények a Megváltó Jézus Krisztus feltámadását ünnepeljük ilyenkor. De vajon „csak” az ő feltámadásáról szólna a Húsvét? Vagy maga a tavaszi ünneplés szokása sokkal régebbi múltban gyökerezik? És mit ünnepel a többi nép ilyenkor?
Mint tudjuk, a régi korok emberei sokkal mélyebben kötödtek a természethez. Munkájukat, mindennapi életük rendjét, örömeiket, bánataikat is befolyásolta a természet állandó ciklikus változása. A tél és a nyár kettősében, az élet és a halál párhuzamát látták. Megfigyelték, hogy tavasszal van egy nap, amit követően egyre hosszabbodik a Napnak útja, és ez számukra a Fény eljövetelét, a Természet feltámadását jelentette. A Fény léte a tudatukban az emberiség és a természet örök megújulásának a reményével forrott össze. A feltámadás gondolata, legyen az bár Krisztusé vagy a természeti népek Nap-kultuszához kapcsolódó, mindenképpen egy mélyen gyökerező emberi vágyat fejez ki: az Élet, a Fény győzedelmeskedését a Halál, a Sötétség felett. Minden természetvallás megünnepli azt a napot, amikor a Természet felébred hosszú téli álmából, a Föld újra termékennyé válik - elkezdődhet a vetés, az ültetés, kihajtanak az ősszel földbe rejtett magok. Némelyik wicca-hagyomány a Zöld Istennőt és a Zölderdő Urát ünnepli ilyenkor. Az istennő termékennyé teszi a Földet, felébreszti Őt mély álmából, az Istenség pedig segít fölnevelni, érlelni a termést. Járja a zöldülő mezőket, öröme telik a természet bőségében. Őseink hite szerint az évszakválasztó határnapok és a négy kozmikus fordulónap mágikus erőkkel bírtak, ezért e napokon elsősorban a bőséges termés érdekében áldozati szertartásokat mutattak be az isteneknek, rituális táncokkal ünnepeltek és teremtettek kapcsolatot a mágikus erőkkel, isteneikkel.
A keresztény Húsvét ünnepe napjainkban is megőrizte tavaszünnep jellegét, felelevenítve az ősi tavaszköszöntő népszokásokat, a termékenységgel kapcsolatos ünnepségeket, melyek mellett tovább él a keresztény ünnep gazdag szokásvilága is.
A tavaszi ünnep neve különböző nyelveken más és más, de mindegyik közös eredetre vezethető vissza, mégpedig a héber pészah szóra, ami kikerülést, elkerülést jelent, ugyanis ezen a napon ünneplik a zsidók az egyiptomi rabságból való szabadulásukat. Az Ótestamentum szerint a halál angyala lecsapott az egyiptomiakra, a zsidók kapuja azonban egy frissen leölt bárány vérével volt bekenve, így az ő házukat “elkerülte”.
Eredetileg a keresztény és a zsidó ünnep egybe is esett. A níceai zsinat i. sz. 325-ben szabályozta a keresztény ünnepek rendjét, ekkor vált el a két ünnep ideje. Angol nyelvterületen Easter-nek hívják, mely a német Oster szóból származik, ami pedig eredetileg egy germán istennő, Ostara, az alvilág úrnőjének ünnepe volt a tavaszi napéjegyenlőség idején. Bár az is lehetséges, hogy az East, vagyis a kelet szóból ered, ami a napfelkeltére utal. Én mindenesetre úgy gondolom, a kétféle magyarázat között szoros összefüggés van, Ostara és East (=kelet) ugyanazon tőről fakadnak, mert szimbológiai értelmük egykor azonos lehetett.
Húsvét napja az 1582-ből származó egyházi szabályzat szerint mindig a tavaszi holdtölte utáni első vasárnapra esik március 22-e és április 25-e között. A keresztény egyház szertartásaiban a hosszú ünnepi időszak átfogja a kora tavasz és a nyár elejei hónapokat. Ennek előkészületi ideje a nagyböjt, amely egyrészről Jézus negyvennapos sivatagi böjtjére megemlékezve önmegtartóztatására tanít, másrészről egyfajta testi-lelki megtisztulásra készít fel, a Szentlélek, illetve a Fény méltó befogadásához. Ilyenkor meg kell szabadulnunk a sötét téli időszakban felhalmozott salaktól materiális és immateriális értelemben is. Ez a testünk biológiai funkcióinak egészséges működéséhez is nagymértékben hozzájárul. A böjtnek tehát ez az eredeti szerepe, jelentősége, és mindezt az „egyszerű gondolkodású”, tudományokat nem ismerő természeti ember tudta!
A húsvéti ünnepkör végül a Pünkösddel zárul. A ciklus a karácsonyi ünnepi szakasz párja, de jóval régebbi annál. Latin neve Septuagesima vagyis hetvened, mert hetven napig tart. Hadd hívjam fel a figyelmet a 7-es szám számmisztikai jelentőségére: szent szám!
A nyolc legfőbb naptári ünnep, köztük a tavaszi napéjegyenlőségé, minden kultúrában megtalálható, koroktól, földrajzi távolságoktól függetlenül.
A fény újjászületésének ünnepe az egyiptomi mitológiában is megjelenik, Isis és Osiris mítoszában. A monda szerint az isteni pár békében és jólétben uralkodott birodalmában, amíg Seth irigységből meg nem ölte testvérbátyját, Osirist, majd testét feldarabolva szerteszét szórta a világban. Isis szíve majd meghasadt a gyásztól, összeszedte Osiris szétszórt testrészeit és elvitte Anubishoz, az alvilág sakálfejű istenéhez, aki új életre keltette Osirist. Isis és Osiris újra egyesültek, így fogant meg az isteni napgyermek, Horus. Így támadt fény a sötétségből.
A görög mitológia szerint ekkor ünnepelhetjük Perszephoné visszatérését az alvilágból, Hádész birodalmából, ahová az őszi napéjegyenlőség idején távozott, az istenek egyezsége szerint. Démétér, Perszephoné anyja a föld terméséért volt felelős. Aphrodité, a szerelem és termékenység istennője beleszeretett a csodaszép, de halandó Adóniszba. Elrejtette őt egy szelencébe, hogy senki más ne láthassa, majd a szelencét Perszephonénak adta, az alvilág úrnőjének, hogy vigyázzon rá, ő azonban felnyitotta a dobozkát, és amint megpillantotta Adóniszt, nyomban beleszeretett, s esze ágában sem volt visszaadni a szerelem istennőjének. Aphrodité bánatától a földek is kiszáradtak. Atyja, Zeusz sem tudta megvigasztalni leányát, ezért elrendelte, hogy Adónisz az év egyharmadát töltse Aphroditével, a másik harmadát Perszephonéval, a harmadik harmadban pedig legyen egyedül. Így aztán minden tavasszal visszatér Aphroditéhez, s a földek virágba borulnak, a termés szárba szökken a boldog szerelemtől, télen pedig Perszephonéval tölti el az időt alvilági birodalmukban.
De Dionüszosz, a bor istenéhez kötődő kultusz is tavasszal tartja ünnepét, amelynek színhelye nem a templomokban van, sem a szabadban, hanem színházakban. A kultusz része az istenről szóló drámák előadása, ami a mai passiójátékok előfutárának is tekinthetõ. Dionüszoszt megölték, de újra feltámadt. A bor isteneként is minden évben meghal, de új életre kél, ahogyan a szőlő is újra és újra kihajt.
A kereszténység egyik legjelentősebb ünnepeként mi Jézus Krisztus feltámadása felett örvendezünk, aki halálát követő poklokra szállásával mintegy utat nyitott a bűnös lelkeknek a mennyország felé. Reményt adott az örök élet elnyerésére, életével példát és utat mutatott ehhez, halálával pedig megváltotta az emberiséget egy közös karmikus tehertől, amely lelkünket egy véget nem érő ciklusban megújuló porhüvelyhez láncolta. Buddhista értelmezésben azt is mondhatnánk, hogy megadta számunkra a lehetőségét az örök körforgásból (Számszara), a reinkarnációból való végleges megszabadulásnak.
Tavasz és fény, újjászületés vagy feltámadás, nevezzük bárhogyan, Húsvétnak vagy Pészahnak, a teljes emberiség számára egyanazon üzenete van: REMÉNY.
Ady egyik versében így ír a Húsvétról:
„Ó tavasz, ó húsvét
emberek ősi biztatója
csak azt szórd szét köztünk:
Állandó a tavaszi óra
s ilyen marad.
Krisztus támad és eszmél,
Odukat és kriptákat pattant
Van-e gyönyörűbb ennél?”
Végül Áprily Lajostól egy témábavágó idézet:
„Ember, ne félj: Nő már a nap,
Tudom, megnő s megárad a fény,
De az a kicsicsür madár…
Nem lát egyet, nem lát napot
Nem érez olvadás szagot…
De ő csak szól, csak zöngicsél…
Te zengted itt,
Hogy elmúlnak tirannusok, telek.”
|
Ideje: Március 23, szerda, 13:03:02 - Audrey
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Húsvét Ünnepéről" | Belépés/Regisztráció | 5 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Húsvét Ünnepéről (Pontok: 1)
- bla (bla@gportál.hu) Ideje: Március 23, szerda, 16:07:16
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Helló Kedves Audrey!
Szerintem téli és nyári napforduló van, tavaszi és őszi napéjegyenlőségekkel kiegészítve. Ez némi bonyodalmat okoz a bevezetőt illetően, de egyébként kellemes ünnepet kívánok és sok locsolót! |
|
|
|
|
|
Re: Húsvét Ünnepéről (Pontok: 1)
- Bogika Ideje: Március 23, szerda, 20:59:29
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Szép munka! |
|
|
|
|
|
Re: Húsvét Ünnepéről (Pontok: 1)
- Norvi Ideje: Március 24, csütörtök, 08:18:14
(Adatok | Üzenet küldése) | Kedves Audrey!
Bla azt hiszem a következőre gondolt, ami megtévesztő lehet: --- "Megfigyelték, hogy tavasszal van egy nap, amit követően egyre hosszabbodik a Napnak útja" --- az a nap, amikor hosszabbodni kezd, az a téli napfordulókor következik be. Az is igaz, hogy a napéjegyenlőség után is hosszabodik még, de előtte is elindul már ez a folyamat.
Az írásod ettől függetlenül nagyon tetszik. Köszi.
|
|
|
|
|
|
|
