Fullextra.hu - Kritika

[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]

Hoppá !!!
Kedvenc versek a You Tube-on Tedd fel a kedvenceidet. Ellenőrizd a helyesírást, ha nem vagy biztos benne! Tagjaink könyveit itt rendelheted meg Fullextra Arcképtár

Küzdőtér

Üzenőfal

Arhívum

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások

· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

Kritika

No, Barátaim az Úrban, mitévők legyünk ezzel a verssel? És mitévők legyünk magunkkal, ezt a verset olvasván?

Gondolatok Hules Béla 1985-ben megjelent Magányos iniciálé című köteténeknek olvasásakor
Hules Béla 1985-ben megjelent Magányos iniciálé című kötetéből idézek egy verset:

ajtók

lakásajtó . szárnyasajtó . folyosóajtó . verandaajtó . vécéajtó . templomajtó . boltajtó . börtönajtó . kertajtó . kunyhóajtó . vasajtó . páncélajtó . lengőajtó . forgóajtó . billenőajtó . üvegajtó . csapóajtó . padlásajtó . pinceajtó . tárt ajtó . nyitott ajtó . csukott ajtó . bezárt ajtó . kulcsra zárt ajtó . betört ajtó . tolóajtó . műtőajtó . titkos ajtó . rejtett ajtó . párnázott ajtó . vagonajtó . eltorlaszolt ajtó . lepecsételt ajtó . tapétaajtó . nyikorgó ajtó . festetlen ajtó . festett ajtó . barnára festett ajtó . fehérre festett ajtó . kifelé nyíló ajtó . befelé nyíló ajtó

No, Barátaim az Úrban, mitévők legyünk ezzel a verssel? És mitévők legyünk magunkkal, ezt a verset olvasván? (Nem szeretem, ha egy vers elolvasása ilyen kérdéseket generál bennem. Idegesít. Türelmetlenné, arrogánssá, cinikussá, dühössé tesz. Olyanná, amilyen nem akarok lenni!) Eszembe jut erről a versről az ugyancsak a nyolcvanas években Nyíregyházán, az akkor még Lenin téri kiállító teremben (ami tudtommal azóta Páll Gyula terem) kiállított orvos-festmény , a Csillagközi tér. Nos, az a festmény a maga monumentális, 100x150 cm-es nagyságával, a grafitszürke vonalak szabálytalan halmazának segítségével kialakított egyöntetű-szürkeségével megdöbbentett, de szó szerint. Ám, tulajdonképpen abban is volt valami , hiszen tartalmazta a vásznat, a festéket, az időt, laposságával még a teret is, sőt benne volt az alkotójának elképzelése is, ami sajnos a szürke vonalak között a szemlélő számára elveszett. A kritikusok számára viszont nem, mert az a festmény már átment egy komolynak tartott szűrőn, a zsűri véleményezésén, válogatásán. Döbbenten és értetlenül álltam/álltunk a kép előtt, és bennem/bennünk is megfogalmazódott az a kispolgári , nem éppen művészetbarát vélemény, hogy ilyet én is tudnék csinálni. És ez a lehető legrosszabb, amit csak egy MŰ generálhat, előhozhat a szemlélőjéből. Ugyanis az ilyen műből a szellemet hiányolva, a matéria felé asszociál csak a néző/olvasó, és a művészeti alkotások, a művészet szándéka ellenére nem a szellemet, az értelmet, az ihletet, az ideát, a mondanivalót, hanem a földhözragadtságot, a hétköznapiságot, a már-már fojtogató materializmust veszi le . Ezzel be lesz csapva, hiszen a művészet épp ezek ellen, az unalom, a megszokás, a földhözragadtság ellen kell, hogy dolgozzon, a megszokott, sokszor valóságos anyagi szintről más szellemi síkba kell, hogy elvigyen engem/téged, a szemlélőt. Nem az a művészet, ha valaki elvégzi a feladatát, a napi teendőit, a művészet ott kezdődik, ha ezeken felül akar valamit létrehozni. Mit akarok ezzel mondani? Ha valaki elvégzendő napi feladatnak tart egy vers megírását, az inkább hagyja másra azt, mint ahogy J.A. kérte anyjától a mosott ruhák padlásra cipelését. Ha valaki elvégzendő feladatnak tart egy kép megfestését, akkor inkább hagyja másra, vagy ha már mindenáron festékkel akar dolgozni, menjen el szobafestő-mázolónak. (Bocsánatot kérek a szobafestő-mázolóktól, véletlenül sem akartam őket sérteni!) Hules Béla "versében" is csak az ihlet nélküli alkotás vágyát érzem, azt, hogy feltétlenül írni akart valamit. Ha ezzel szemben lett volna mondanivalója ezzel a művel, ha szerinte van benne ihlet, mondanivaló, akkor még sokkal súlyosabb a helyzet, hiszen azt sugallja, (hangsúlyozom, abban az esetben) hogy mi, a lehetséges befogadók nem számítunk neki, hogy mi, a szemlélők olyan buták vagyunk, hogy ezt a "magas-művészetet" úgysem értjük meg, még ha beledöglünk, akkor sem! Hules nem tesz mást ebben a "versben", minthogy felsorolja (talán az értelmező szótárt használva) az ajtók lehetséges változatait. Belemagyarázhatnék akár egy nemes, fajvédő szándékot is, azt gondolva, arra akar rávezetni, hogy lehet ezerféle "ajtó" (ember), annak lehet ezerféle a színe, változata, mégiscsak ajtó (ember) mind. Belemagyarázhatnám, hogy épp az ember talán legfontosabb színterétől, a lakástól, az otthontól indul el, s az ember lehetséges előfordulásának helyeit említve, az ajtók különféle nemeit felsorolva eljut az örök témához, az emberi szellemhez/lélekhez, annak nyitottságához, bezártságához. Ám ezek csak feltételezések. Kérdés az, kell-e a puszta sejtetéstől, a feltételezések lehetőségének megadásától több egy művészeti alkotásban, s ha igen, ez jelentheti-e, hogy egyes formákat ki kell, vagy ki lehet zárni a művészetből? Nem a formákkal van a baj! Ne legyünk kirekesztők!
(Bár, Hulesnek erről is más a véleménye, hogy mennyire, ideidézem Szonett szonettekről című versét:

Úgy határoztam, nem írok szonettet,
prózát beszélek, nem leszek pedáns;
a szonett véltem - szépelgőn pedáns;
költőieskedés írat szonettet.

Valót vét, véltem, ki most is pedáns
gonddal csiszolgat fazettás szonettet,
szót szépítgetvén megússza a tettet,
s végtére egy lesz: cinkos koncedáns.

De lám, legjobbjaink újfent szonettet
írnak, mely tiszta, pontos és pedáns:
tisztát kíván, ki cseppnyit is pedáns.

S míg léha jambust, szépelgő szonettet
ezerszám fosnak, cseppet sem pedáns ,
ki hón' alá kap smirglizett szonettet. )

Sőt, tovább megyek, nem az irányzatokkal van a baj, nem a stílusokkal! (Ám, a modern , az avantgarde egyik hibájának tartom azt, hogy a formai újításról csak az jutott az eszébe, hogy dobjuk sutba a régit.) Az emberi gyarlósággal van a baj, azzal, hogy egoista, hogy hiú, hogy mindenütt a saját nevét akarja látni, hogy ehhez minden lehetséges médiumot, eszközt fel is használ. ("A cél szentesíti az eszközt"?) Az emberrel van a baj, azzal, aki önmagát mind szellemileg, mind emberileg kritikátlanul a művének befogadói fölé emeli, így lenézve, meggyalázva őket. Az emberrel van a baj, aki alkotótársai előtt akar vagánykodni , tulajdonképpen nekik ír, nekik fest, nem az olvasónak, a tárlatlátogatóknak. Az emberrel van a baj, aki nem akarja egész népét tanítani , legfelső fokon az életre, a becsületre, a tisztességre, az értékek szeretetére, mindenre, ami jó és szép!!! Hules Béla megkapta azt a lehetőséget a sorstól , hogy szólhatott az olvasókhoz, hiszen az idézett versek a Magvető Kiadó által megjelentetett könyvben szerepelnek. Szerintem ezzel nem igazán tudott élni. Lehet, hogy a szakma számon tartja, de hogy csak kevés olvasóknak él az emlékezetében, az bizonyos!
És szomorú!

2005-04-02

Karaffa Gyula

Ideje: április 02, szombat, 19:57:31 - KaraffaGy

Nyomtatható változat

Küldd el levélben!

Vissza Rovathoz

"Kritika" | Belépés/Regisztráció | 10 hozzászólás | Search Discussion

Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért.

Névtelenül nem lehet hozzászólni, kérjük regisztrálj

Re: Kritika (Pontok: 1)
- veva (hajoka@tenger.hu) Ideje: április 02, szombat, 20:18:49
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)

Nem volt ismerős számomra a Hules Béla név, mint költő --- de úgy látom, nem is veszítettem semmit. Viszont valamiről mégis megbizonyosodhattam, hogy már régebben is megtörtént, miként ma is elég gyakran, hogy olyan írások jelennek meg nyomtatásban, aminek értéke igen alacsonyan szálldos (vagy csak mi nem vesszük észre ;)).

Re: Kritika (Pontok: 1)
- Si Ideje: április 02, szombat, 21:02:25
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)

A magam részéről Hulest eddig sem olvastam, és a bemutatott szemelvények
után nem is kivánom olvasni. Nem mintha a szonett mellett, vagy ellene
foglalnék állást, sőt még csak a hagyományos verselés, vagy a szabadvers
között sem húznék bármi kirekesztő határvonalat, mert mindegyik lehet jó...
ha jó.
Az első "művet" egy asztalosinas vagy inkább talán egy szótárkészítő tudná
hasznosítani, esetleg a szerző saját szókincsének gyarapítását szolgálja. Ez
utóbbi a második vers olvasása után valószínűnek látszik.
A 2. bemutatott versike, lehet a szerző komoly véleménye, vagy akár gúnyvers
is, egyet elárul: szerzőjének olyan szegényes a kifejezőeszköze, olyan
szimpla a rímkészlete, hogy igazából nem is merném költőnek nevezni.
Remélem, hogy a többi vers, amit kötete tartalmaz,
színvonalasabb a bemutatottaknál, de ez már számomra érdektelen.

Re: Kritika (Pontok: 1)
- Paulus (pars@freemail.hu) Ideje: április 02, szombat, 21:05:10
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)

Akárki akármit mond, nekem tetszett az az ajtós vers. Meg is mondom, miért. Amikor olvastam, egy életút pörgött le lelki szemeim előtt. Mert, mi más az életünk, mint különféle ajtókon ki-be járkálás. Ebből a szempontból, a vége meg egyenesen döbbenetes! Mert - gondolkodjuk csak el egy kicsit -, a kifelé nyíló ajtó lehet maga a halál, amin át a túlvilágba lépünk. De amikor már ott vagyunk, nem kint vagyunk, hanem bent. A befelé nyíló ajtó viszont csak felénk nyílik, az élet felé, a kifelé már nem. Ezért a gondolatért (is) tetszett. A szonett ugyanígy, de másért, most nem részletezem miért.
Ez az egész viszont visszaigazolta régi mániám, miszerint: nincs rossz vers, csak rossz olvasó!

Re: Kritika - Si Ideje: április 02, szombat, 22:28:21

Re: Kritika (Pontok: 1)
- bla (bla@gportál.hu) Ideje: április 02, szombat, 21:58:07
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)

Valahogy nem fogott meg az idézett vers, az alkotót sem ismertem, s ahogy látom nem vesztettem sokat...

Re: Kritika (Pontok: 1)
- _zizike_ Ideje: április 04, hétfő, 08:39:13
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)

Sziasztok!:) Végigolvasva a cikket és az utána lévő hozzászólásokat, most már biztos, hogy emlékezetembe véstem Hules Béla nevét, különös tekintettel Paulus fullos társunk verselemzésére:)))

Re: Kritika - Si Ideje: április 04, hétfő, 13:18:20
- Re: Kritika - _zizike_ Ideje: április 05, kedd, 12:24:26

Re: Kritika (Pontok: 1)
- Melpomena Ideje: április 08, péntek, 17:24:21
(Adatok | Üzenet küldése)

Csatlakozom az egyik előttem szólóhoz. Állítom, hogy nincs rossz vers, vagy ha létezik, akkor ott kezdődik amikor valaki mindenáron szeretne valamit megértetni. Amikor nem az olvasóra bízza az átélést, és az értelmezést. Amikor azért ül le verset fabrikálni, hogy az mindenki számára feltétlenül jó, és értékelhető, érthető legyen.
Ebből a szempontból pedig Hulest kifogástalannak tartom. Mert meg meri azt tenni, hogy a saját dallama után megy, mert van annyi költői szabadsága, hogy felsorolja azokat az ajtókat. nem rak rímet bele. Hagyja, hogy átéld a verset, hogy a magad módján értelmezd és lásd az ajtókat. Hogy azt láss mögöttük, ami számodra rejtőzik.
Azt mondjátok, egy ács is megcsinálhatja. De vajon megcsinálja? Ír az ács verset az ajtókról? Nem. Mert értelmetlenségnek tartja, ahogyan ti is.
Márpedig én azt mondom, igenis van értelme. Ha egy ember megérti, már van értelme. Ha kinyílnak azok az ajtók, van értelme.
Belemagyarázni pedig nem kell. Csak meg kell látni, mindenki a maga módján.
Nem látni, az egy dolog.
Ami nem jelenti azt, hogy EGYÁLTALÁN NEM IS MUTAT.

Re: Kritika - Paulus Ideje: április 08, péntek, 20:09:33

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.36 Seconds