| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Van-e jövőnk? |
|
 |
Mindenki ökológus, ha a szó eredeti jelentésére gondolunk, mivel az oikológia eredetileg a háztartás tudományát jelenti. Mára ez a fogalom igen összetetté vált.
|
Aki megszületett és ma él, választásaival, döntéseivel a föld háztartásának alakításában részt vesz. Ezért ökológus mindenki, hisz állandóan választanunk kell jó és rossz között (de az mindig később derül ki, hogy a pillanatnyilag jó döntés nem válik-e rosszá idővel), s döntéseink következményei között eligazodnunk nemcsak magánügy, hanem a legnagyobb közügy is. Igaz, ahhoz, hogy mindez közüggyé váljon, annak feltétele, hogy a közérdek előbbre való legyen az egyén céljainál, s az emberiség (mint közösség) megmaradása fontosabb legyen némelyek hasznánál.
Sajnos a közérdek iránti elkötelezettség még nincs eléggé elterjedve azok körében, akik a hatalom tortájából nagyobb szeletet tudhatnak magukénak, hiszen akkor bele kellene nyugodniuk a kisebb „hatalom-szelet”-be. Igaz nem kell a hatalmon lévőkre mutogatni, hiszen kényelmünk, előbbre jutásunk, szükségleteink érdekében mi is nem csupán használjuk, inkább elhasználjuk környezetünket.
I.
A globális környezetünkre leselkedő legnagyobb veszélyt nem is a fenyegetések jelentik, hanem sokkal inkább azok fel nem ismerése, mivel általában még nem fogadják el tényként a válság súlyos voltát az emberek. Igyekszünk nem tudomásul venni a természet nekünk szóló üzeneteit, hogy a kellemetlen következtetések levonása elől elmenekülhessünk. Másokat viszont zavar, hogy bármennyit tudunk is a környezeti válságról, rengeteg dolog van még, amit nem ismerünk.
A kutatók által megválaszolandó kérdések közül némelyek megtévesztően egyszerűnek tűnnek; hol esik az eső, mikor és mennyi? A tudomány számára ezek a kérdések rejtélyessé válnak, ha globálisan keresik rá a választ. A kutatók egy kis csoportja szerint a globális felmelegedés miatt nem kell aggódnunk, mert szerintük, ha az üvegházhatást okozó gázok több hőt tartanak vissza a légkörben a napsugárzásból, a Földön automatikusan több felhő képződik, ami szabályozza a földi hőmérsékletet.
A bonyolultabb kérdések is megérdemlik a figyelmet. Mi történik a nyugat-antarktiszi jégtakaróval? Mennyi jég olvad fel a Jeges-tengeren? Ám a kérdésből mindig több lesz, mint a válaszból, így aztán elég nehéz a felmerülő válságra időben és jól reagálni. Ezért fontosak a különböző vizsgálatok és kutatások. Abban tudnak segíteni, hogy kiválasszuk a válság leküzdésére, esetleg megelőzésére alkalmas stratégiákat.
Oktalanság viszont a cselekvés helyetti kutatás. Akik azt állítják, hogy nem kell semmit csinálnunk addig, míg a kutatómunkának a végére nem értünk, azok távol akarják magukat tartani a bizonyítékok terhétől, amitől a válság egyre súlyosabbá válik, felgyorsul a gondatlan környezetrombolás, s így közelhozza a katasztrófát.
A szén-dioxid (CO2) légköri koncentrációjának nagyarányú növekedése emeli a globális hőmérsékletet, aminek során katasztrofális globális éghajlati változások veszélyének tesz ki minket. Vannak tudósok, akik szerint fennáll a veszélye annak, hogy túlmegyünk azon a ponton, ahonnan már nincs visszatérés, s elveszítjük a lehetőséget arra, hogy megoldhassuk a problémát, mielőtt az irányíthatatlanná válna.
A szén-dioxid és egyéb üvegház-gázok évi termelése már most is olyan magas, és olyan gyors ütemben növekszik, hogy már a légkörben lévő mennyiség szinten tartása is jelentős változtatásokat követelne tőlünk életmódban, technológiában.
Vannak olyan környezetet fenyegető stratégiai veszélyek, melyek nagysága és megértése meghaladja képzeletünket. Mivel a válságot még mindig a tudomány nyelvén kell leírni, ki vagyunk téve annak, hogy a tudósok egy szűk csoportja (mivel pillanatnyi érdekük úgy kívánja) hamis biztonságot sugall azzal a véleményével, hogy nincs is veszély. A hírközlés is ludas ezekben a félreértelmezésekben. A tudományos kérdéseket is úgy tálalják, mint a politikai vitákat, vagyis a hangsúlyt eltolják az ellentétre és a vitára, s a lényegre sokkal kevesebb figyelem irányul.
Az Egyesült Nemzetek Szövetsége 1989-ben létrehozta az Éghajlati Változás Kormányközi Tanácsát, ahol egy kiemelkedő tudósokból álló csoport vállalta a bizonyítékok nemzetközi áttekintését. Ezek a tudósok szinte egyhangúlag arra következtetésre jutottak, hogy valós veszély a globális felmelegedés, s itt az idő a cselekvésre.
Ökológiai rendszerünk állandó összeütközésben van – a mára szinte kormányozhatatlanná vált – civilizációval. Az óriási trópusi erdők kiirtása és a bennük élő fajok kihalása olyan, mintha az erdők szilánkokra törnének a civilizációval való ütközések során. Mivel az ilyen, és az ehhez hasonló dolgok egy emberöltő hosszához képest lassan történnek, sokan „elpatópáloskodják” a riasztó eseményekre adandó reakcióikat is. A fokozatos változás elaltatja az érzékeket, eltakarja a veszélyt az olyan szemek elől, melyek csak az éles ellentéteket képesek érzékelni.
Minél messzebb vagyunk – térben és időben is – attól a jelenségtől, amit meg akarunk érteni, annál könnyebb meglátnunk az összefüggéseket. Ennek alapján lelki szemeinkkel az egész világot látnunk kell, hogy a pusztulást felismerhessük.
Tanúi vagyunk egy új politikai akarat felpezsdülésének, melynek célja a környezeti katasztrófa felé rohanó lendületünk fékezése – sajnos még nincs akkora támogatottsága, mint amekkorára szüksége volna – hogy elkerülhető legyen az ökológiai összeomlás.
A természet újra és újra példáját adja az ökológiai rendszer részei közötti kölcsönös függésnek. Ha valamilyen módon felborítjuk a Föld ökológiai egyensúlyát, akkor más, kapcsolódó módokon is felborítjuk. Ha egy változás elkezdődött, a természeti mechanizmusok hajlamosak felerősíteni, felgyorsítani a változásokat.
Ha az esőerdőn végigvonul egy zivatar, az eső elállta után gőzfelhők szállnak fel a fákról, amik újabb esőfelhőket hoznak létre, amelyeket a szél elfúj egy újabb terület fölé, ahol vízzel szolgálnak az újabb zivatarokhoz. E természeti folyamat bármilyen megbontása felnagyított hatást válthat ki. Amikor a trópusi erdő nagy területeit felégetik, kipusztítják, a szomszédos területeken az eső mennyisége meredeken csökken. Ha a letarolt terület elég nagy, a szomszédos területektől megvont eső már elegendő ahhoz, hogy egy erősödő aszályos ciklust indítson el. Ez egyre több fát pusztít el, ami tovább csökkenti a körforgásból eredő esőzést, s ez még jobban felgyorsítja az erdő pusztulását. Amikor eltávolítják a lombozatot, az erdő talajának hirtelen felmelegedése hatalmas mennyiségű metán és szén-dioxid kibocsátásához vezet. A halott fatörzsek és ágak tömegének növekedése népességrobbanáshoz vezet a termeszek között, amelyek maguk is óriási mennyiségű metánt termelnek. Így az erdők kipusztítása a globális felmelegedést sokféle módon felerősíti, s ezek közül csak kevéssel számolnak, amikor kiirtják az erdőket.
Az előző sorok csupán egy példát mutattak arra, hogy a helytelen döntések milyen katasztrófa-sorozathoz vezethetnek.
Az élet örökös mozgás és változás. A Nap és a Föld, a víz és a levegő adományaitól feltöltekezve állandóan növekszünk és teremtünk, pusztítunk és meghalunk, táplálunk és szervezünk. Ahogyan változunk, úgy változik velünk a világ is.
II.
Igaz, én az ökológia terén egy eléggé tudatlan szemlélő vagyok, mert számomra ez egy bonyolult tudomány (bár benne élek a történésekben). Úgy érzem, porszem vagyok a „hatalmasok” döntéseinek súlya alatt, de reménykedem benne, hogy még megállítható a lejtőn a pusztulás görgetege.
Nem dohányzom (vagy csak alig), nincs autóm (bár időnként szívesen beleülök), nem szívesen dolgoznék egy füstfelhőket eregető gyárban, elszomorít a kivágott fák látványa, nem tartom helyesnek a természet természetellenes átalakítását --- s még sorolhatnám.
Ezen a szinten erre vagyok képes.
„Szeretném, ha mindig lenne holnapunk,
mert nem mindegy, hogy vagyunk vagy nem vagyunk!
Ha összeomlik, s eltűnik a világ
FÖLDnyi sírhalmunkon nem terem virág.”
Felhasznált irodalom: Megérett az idő /Darányi Sándor/
Al Gore: Mérlegen a föld
|
Ideje: Május 07, szombat, 18:07:30 - Lacoba
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Van-e jövőnk?" | Belépés/Regisztráció | 0 hozzászólás |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
|
