| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Vers: Éber éjszakákon |
|
 |
Lassan cammogó barna éjszakákon,
mikor hátadat ölelik hozzád bújó csókjaim,
s te semmibe sikító szemmel éberkedel,
belém száll a félelem, s nevet vicsorítva |
rám e ragadozó medve-éj, hogy féltelek…
Hallgass, hazug szám, én félek, én nagyon.
Belecsókolok a lelkedbe és lopok onnan
sok csodát, s mégtöbb gennyes sebet.
Fénytelen mereven a falat bámulod,
szétzúzni akarnád egyetlen nézéseddel.
Remeg a bensőm, kiszakadni vágyik
inaim szorításából izgága őzike-szívem.
Mert megöl ez az érzés, felfal ez az este.
Arcom bőrödre tapasztom, hallom a
gondolataid zajolását az agyadban,
füleid süketülnek az örült, üvöltő zúgástól.
Ég az elméd, s én rettegek, mert talán éppen most
Rádöbbensz, és elhiszed, hogy én nem is létezem…
|
|
| |
|
| "Éber éjszakákon" | Belépés/Regisztráció | 3 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Éber éjszakákon (Pontok: 1)
ukume Ideje: Szeptember 14, kedd, 09:13:25
(Adatok | Üzenet küldése) | | Tanácstalan vagyok mit írjak... Hogy " De jóóóó!"-talán nem elég kifejező... Jó annak, aki így szeret... jó annak, akit így szeretnek.... |
|
|
|
|
|
|
